Új év új kihívások

Az új év első hetében sem tétlenkedtünk. Bár már nagyon kijár nekünk egy kis szabadság, de a kerti konyha tetőszerkezetet mielőbb készre akartuk csinálni, hogy a már megépített részek védve legyenek. Ezen  vágyunk megvalósulását a nem tipikus januári időjárás szerencsésen támogatta.

Hiányoztak még a fogópárok, tetőlécek és persze a cserepek. Végül nagyjából négy munkanap alatt sikerült tető alá hozni a dolgokat.

Felkerült az első és az utolsó pár. Itt épp a zsinór kifeszítése zajlik. A többit már ahhoz lehetett igazítani, nem kellett mindegyiket vízmértékkel igazgatni.

Fogópárok és a viharlécek a helyükön. Az utóbbiak szerepe, hogy összefogják a szarufákat,  és megakadályozzák, hogy egy esetleges szélvihar dominószerűen leborítsa őket.

Itt már a tetőlécek felszögelése zajlik.

Két sor cserép (a tizenhatból) már szintén felülről figyel.

Összesen valami 600 darab kellett az egész felületre. Az alsó 2-3 sor még ment úgy, hogy Gábor az álláson én meg lentről adogattam. Utána viszont neki fel kellett másznia a tetőre, a cserepekkel megrakott traktorral betolatott a tető alá, én pedig a traktoron állva egyesével nyújtogattam fel neki a cserepeket. Mit mondjak, jó kis testedzés volt. 

A kémény körül egy kis extra munka folyik. A szarufák kiváltása céljából néhány pallódarabot kellett felcsavarozni, hogy arra fel tudja ütni a tetőléceket. Amint az alábbi képekből is látszik, akadt egy lelki segítőtársa is, aki folyamatosan nyomon követte az eseményeket.

Itt már felülről folyik a cserepezés.

Egyre feljebb és feljebb.

Zárásként felrögzítette a kúpcserép lécet és miután szerencsésen kifurkálta az összes kúpcserepet, így azokat is fel tudta szögezni, hogy a helyükön is maradjanak. (Eredetileg habarccsal voltak rögzítve.)

És elkészült a mű. Na, jó apró finomítások még hátravannak.

A kémény köré le kell gyártatni a bádogot, majd felrögzíteni. A túllógó tetőléceket le kell vágni. Valamint négy darab deszkát kell még felrögzíteni minden oldalra, mivel szélcserepek nincsenek, így ezek zárják majd le a végeket. Ezekre még szintén bádog kerül.

Persze látszik, hogy nem új cserepek. Magasnyomású mosóval még meg akarjuk kezelni őket, de nyilván akkor sem fognak úgy kinézni, mint az újak. Mondjuk harmad annyiba is kerültek. Meg különben is bontott téglához hogy nézett volna ki a csilli-villi új cserép és az újrahasznosítási mániánkat sem tudtuk kikapcsolni.

A kerti konyha projekt tehát tavaszig szünetel. A jó idők beköszöntével ezt szeretnénk készre csinálni, utána állhatunk neki az istállónak.

Addig sem kell azonban tétlenkednünk és a házban malmozva várni a jó idő beköszöntét. Szeretnénk felszámolni a ház mellett az építkezés során kialakult káoszt. Úgymint szalmabálák, fahulladékok, egyéb maradékok eltakarítása. Az istálló helyét ki kell pucolni. Jócskán maradt ott még törmelék, meg a fákat is igencsak meg kell ritkítani. Ezután jöhet a tervezés, mekkora legyen, hogyan nézzen kis stb. stb.

Vár ránk egy kis erdőtelepítési feladat is. Január végén jön a szakmai irányítónk. Akkor tudjuk átbeszélni, hogy mekkora területet és hogyan kell újratelepíteni. Természetesen ez nem két emberes feladat. Itt külsős segítséget is igénybe kell vennünk. Meg kell tisztítani az adott területet és sok-sok ezer csemetét elültetni. Télen csak a tisztítási része esedékes, a telepítés majd tavasszal.

Egyelőre ennyi az ez évi feladatokról, de nyilván fogunk még találni hasznos elfoglaltságot magunknak.

Néhány friss kép az állatseregletről.

 A kép címe "Tíz kicsi segg"

Vacsora malacéknál. Már lassan nem férnek el a vályú mellett.

Most vagy bebocsátásra várnak, vagy fogalmam sincs mire.

A cicák folyamatosan lekövették a munkafolyamatokat, ahogy már fentebb is látszott. Rendszeresen jöttek vizitálni, hol is tartunk éppen.

Itt épp a tetőről szemlézik egyikük.




Bármire ráfekszenek, amit éppen leteszünk. Itt épp a villáskulcskészletünkön pihenget.




De megteszi a rosta vagy ....




... a traktor ülése is.

A fáskosarat sem tudjuk úgy kitenni, hogy ne a lánycicusunk kerüljön bele elsőnek. Előfordult, hogy már félig telepakoltuk fával, mire nagy nehezen kikecmergett belőle.

Málna is nagyon élvezte, hogy végre sokat kint voltunk. Az ünnepek alatt keveset látott minket.

Kukucs, ki van odabent?

Joghurt is csatlakozott Málnához a kukucskálásban, persze a fáskosárból kényelmesen.

Az új év első beszámolóját ezzel a szép  naplementés képpel zárom. 

Most egy kicsit szabira megyünk. Az utóbbi három évben ugyanis igencsak felhalmozódhatott a ki nem vett szabadnapjaink száma. Hiszen a heti két pihenőnapot is csak ritkán engedélyeztük magunknak. Most arra vágyunk, hogy csak úgy legyünk egy kicsit. Az állatok ellátását persze nem lehet megúszni, de azt mi igazából nem is tekintjük munkának, meg a reggeli és esti etetés együttesen maximum egy óra.  Ezért most egy kicsit hosszabb szünet következik. De utána megint bepördülünk és folytatjuk a Málnáskert további szépítését, építését.