Azért késlekedtem ennyit a beszámolóval, mivel az eredetileg február első felére tervezett disznóvágást végül el kellett halasztani, az időjárási előrejelzések miatt. Erős hidegfrontot ígértek, viharos széllel. A jóslat ezúttal valóban bevált, az eredetileg kitűzött napon szerintem senki nem tartózkodott volna szívesen a szabadban még percekre sem, nemhogy órákra, sőt egész napra.
Lényeg a lényeg, hogy eltoltuk egy héttel, így végül 18-ára esett a nagy esemény. Szerencsére ezen a napon igen kellemes volt az időjárás. Napos, száraz idő volt olyannyira, hogy a gazda végül a legmelegebb időszakban rövid ujjúra vetkezett.
Én szokás szerint előző este már elbúcsúztam a malackáimtól és szerencsére nem is kellett jelen lennem. A leszúráshoz kértünk egy kis segítséget, fiatal szomszédunk öccse és még két ember feljött, hogy ne a gazdának kelljen a kést fognia. Így egy picit talán könnyebb volt.
Itt zárójelben megjegyzem, hogy eredetileg még három malac vágása volt tervbe véve erre a szezonra. (Kettőt most, egyet később terveztünk.) Ebből végül kettő maradt, mivel Kancsikám (kan malac anyakönyvi neve) novemberi akciója nem múlt el eredmény nélkül.
Íme az ifjú kismama oldalnézetből ...
... és szemből.
A képek önmagukért beszélnek. Nekem már úgy egy hónapja gyanús kezdett lenni, hogy valahogy máshogy gömbölödött a hasa mint a másik kettőnek. Két héttel ezelőtt meg már teljesen egyértelmű lett, hogy ebben bizony malacok vannak. Számításaim szerint most már bármikor megérkezhetnek a kicsik.
Na, de visszatérve a disznóvágásra.
A csapat ezúttal hat főből állt. Rajtunk kívül jelen volt még apukám, anyukám, sógorom és Gábor nénikéje. Azt kell mondjam, hogy szuper kis csapat állt össze. Nagyon flottul ment minden. 11,30-ra már mindkét malac megpucolva, szétbontva. Este 19,30- kor pedig már a vacsora asztalnál ültünk, úgy, hogy csak a zsír kisütése maradt másnapra. (Decemberben semmi vacsora, csak nyomtuk hajnali fél háromig a töltést és az abálást.)
Persze ehhez mi már hajnal 5-kor felkeltünk, hogy az üstök alá begyújtsunk. A többiek pedig akkor indultak otthonról, hogy időben ideérjenek. Kint két nagy kondérban melegedett a víz, bent a sparherden meg három nagy edényben. A forrázás, pörzsölés kombinációját választottuk, mert ezeknek a kis vietnámiaknak igen makacs szőrszálai vannak. Úgyhogy fogyott a forró víz rendesen, de a végeredmény két hófehérre pucolt malacka lett.
Apukám a pörzsölés nagymestere.
A résztvevők mindegyike szépen megtalálta a feladatát: Nenus elsősorban oktató mesteri feladatokat töltött be. A cél az volt, hogy Gábor bontson, ő pedig magyarázzon. Persze a bontást megelőzte a malackák tisztítása. Ebben szinte mindenki részt vett. Én szokás szerint lóti-futi voltam, meg közben az állatokat is el kellett látnom, de azért be álltam egy kis csontozásra anyukám mellé, aki ezen kívül a szakácsnői feladatokat is ellátta.
Délutánra maradt a mindenféle töltelékek bekeverése és betöltése. Ismét Gábor volt a nagy keverő mester. Szokás szerint készült mindenféle töltelék: kolbásztöltelék, amiből lett vastag és vékony kolbász, véres hurkába és májasba való és persze disznósajt is készült.
Itt éppen a kolbásztöltelék keverése van folyamatban.
Amíg a gazda kevert, Nenus és a sógor kötözték le a beleket, majd kezdetét vette a töltögetés.
Ez persze már kissé lassabban ment, hiszen a töltőt érzéssel kell tekerni, nehogy szétrepedjen a bél. A vastag kolbásznál Gábor kezelte a töltőt én pedig a belet, a vékony kolbásznál cseréltünk (az nem ment nekem, egyelőre). A cél az, hogy minden munkafolyamatot begyakoroljunk, mert évi 1-2 vágásra még össze lehet toborozni a segítőket, de 6-7 vágás esetén ez már nem működik. Persze önkéntes alapon mindenkit szívesen látunk.
Tekerednek a kolbászok.
Kiterítve a hurkák abálás után.
Íme a végeredmény (a hurkákat leszámítva, abból csak néhány karika májas ment a füstre.) Az összes rúd tele lett. Éhen már biztos nem halunk.
A sült kolbászt, hurkát már leteszteltük. Ezúttal is minden nagyon jól sikerült. A füstölt májas meg egyenesen isteni egy kis kenyérrel és savanyú ubival. Egy karikát két nap alatt eltüntettünk.
A füstölt termékeken kívül persze a fagyasztóba is jutott mindenféle husi, ami kitart a következő vágásig.
Amit a mi disznóvágásainkban szeretek, hogy nincsen feszkó. Nem volt egy hangos szó sem, mindenki jól kijött a másikkal. Alkohol a reggeli pálinkán kívül semmi nem fogyott, azt sem mindenki ivott. Ebből kifolyólag nem is történt semmi galiba (hallottunk már erről muris történeteket). Szóval egy jó hangulatú, viccelődős nap volt.
Számomra újdonságként hájas süteményt sütöttem a nagy napra. (Azért korábban csináltam egy próbasütést, amit a szomszédokon teszteltem.) Szerintem jól sikerült, mert a kb. 40 darabból mindössze pár darab maradt meg másnapra. Kicsit időigényes sütemény, de így legalább a fodorhájat is hasznosítjuk. Persze a hájból jutott a madaraknak is, egy kis darával összegyúrva gömböket formáztunk belőle. Majd a galagonyabokrokon elhelyeztük a kis labdákat.
Nem kellett közhírré tenni, hamar megtalálták a labdacsokat.
Másnapra maradt a zsír kisütése, a húsok elcsomagolása és az elmosogatás. Apukám és Nenus nálunk éjszakáztak, hogy ne kelljen már fáradtan a sötétben hazavezetni. Így ők még ebben is sokat segítettek.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, hogy itt voltatok velünk és segítettek. 😍
Búcsúzóul néhány kép az idei első kis gidáról, aki egy fiúcska lett.
Február 13-án született meg. A reggeli etetésnél először a hangokra lettem figyelmes. Addigra már tisztára mosdatta a mamája, meg is száradt. Valamikor a hajnali órákban születhetett meg.
A tavaly januári plüsskecskémnek lett most egy kicsi plüsse.
Azóta már nagyfiú, holnap már két hetes lesz. Most már megy mindenhova a mamájával.
Én szokás szerint előző este már elbúcsúztam a malackáimtól és szerencsére nem is kellett jelen lennem. A leszúráshoz kértünk egy kis segítséget, fiatal szomszédunk öccse és még két ember feljött, hogy ne a gazdának kelljen a kést fognia. Így egy picit talán könnyebb volt.
Itt zárójelben megjegyzem, hogy eredetileg még három malac vágása volt tervbe véve erre a szezonra. (Kettőt most, egyet később terveztünk.) Ebből végül kettő maradt, mivel Kancsikám (kan malac anyakönyvi neve) novemberi akciója nem múlt el eredmény nélkül.
Íme az ifjú kismama oldalnézetből ...
... és szemből.
A képek önmagukért beszélnek. Nekem már úgy egy hónapja gyanús kezdett lenni, hogy valahogy máshogy gömbölödött a hasa mint a másik kettőnek. Két héttel ezelőtt meg már teljesen egyértelmű lett, hogy ebben bizony malacok vannak. Számításaim szerint most már bármikor megérkezhetnek a kicsik.
Na, de visszatérve a disznóvágásra.
A csapat ezúttal hat főből állt. Rajtunk kívül jelen volt még apukám, anyukám, sógorom és Gábor nénikéje. Azt kell mondjam, hogy szuper kis csapat állt össze. Nagyon flottul ment minden. 11,30-ra már mindkét malac megpucolva, szétbontva. Este 19,30- kor pedig már a vacsora asztalnál ültünk, úgy, hogy csak a zsír kisütése maradt másnapra. (Decemberben semmi vacsora, csak nyomtuk hajnali fél háromig a töltést és az abálást.)
Persze ehhez mi már hajnal 5-kor felkeltünk, hogy az üstök alá begyújtsunk. A többiek pedig akkor indultak otthonról, hogy időben ideérjenek. Kint két nagy kondérban melegedett a víz, bent a sparherden meg három nagy edényben. A forrázás, pörzsölés kombinációját választottuk, mert ezeknek a kis vietnámiaknak igen makacs szőrszálai vannak. Úgyhogy fogyott a forró víz rendesen, de a végeredmény két hófehérre pucolt malacka lett.
Apukám a pörzsölés nagymestere.
A résztvevők mindegyike szépen megtalálta a feladatát: Nenus elsősorban oktató mesteri feladatokat töltött be. A cél az volt, hogy Gábor bontson, ő pedig magyarázzon. Persze a bontást megelőzte a malackák tisztítása. Ebben szinte mindenki részt vett. Én szokás szerint lóti-futi voltam, meg közben az állatokat is el kellett látnom, de azért be álltam egy kis csontozásra anyukám mellé, aki ezen kívül a szakácsnői feladatokat is ellátta.
Délutánra maradt a mindenféle töltelékek bekeverése és betöltése. Ismét Gábor volt a nagy keverő mester. Szokás szerint készült mindenféle töltelék: kolbásztöltelék, amiből lett vastag és vékony kolbász, véres hurkába és májasba való és persze disznósajt is készült.
Itt éppen a kolbásztöltelék keverése van folyamatban.
Amíg a gazda kevert, Nenus és a sógor kötözték le a beleket, majd kezdetét vette a töltögetés.
Ez persze már kissé lassabban ment, hiszen a töltőt érzéssel kell tekerni, nehogy szétrepedjen a bél. A vastag kolbásznál Gábor kezelte a töltőt én pedig a belet, a vékony kolbásznál cseréltünk (az nem ment nekem, egyelőre). A cél az, hogy minden munkafolyamatot begyakoroljunk, mert évi 1-2 vágásra még össze lehet toborozni a segítőket, de 6-7 vágás esetén ez már nem működik. Persze önkéntes alapon mindenkit szívesen látunk.
Tekerednek a kolbászok.
Kiterítve a hurkák abálás után.
Íme a végeredmény (a hurkákat leszámítva, abból csak néhány karika májas ment a füstre.) Az összes rúd tele lett. Éhen már biztos nem halunk.
A sült kolbászt, hurkát már leteszteltük. Ezúttal is minden nagyon jól sikerült. A füstölt májas meg egyenesen isteni egy kis kenyérrel és savanyú ubival. Egy karikát két nap alatt eltüntettünk.
A füstölt termékeken kívül persze a fagyasztóba is jutott mindenféle husi, ami kitart a következő vágásig.
Amit a mi disznóvágásainkban szeretek, hogy nincsen feszkó. Nem volt egy hangos szó sem, mindenki jól kijött a másikkal. Alkohol a reggeli pálinkán kívül semmi nem fogyott, azt sem mindenki ivott. Ebből kifolyólag nem is történt semmi galiba (hallottunk már erről muris történeteket). Szóval egy jó hangulatú, viccelődős nap volt.
Számomra újdonságként hájas süteményt sütöttem a nagy napra. (Azért korábban csináltam egy próbasütést, amit a szomszédokon teszteltem.) Szerintem jól sikerült, mert a kb. 40 darabból mindössze pár darab maradt meg másnapra. Kicsit időigényes sütemény, de így legalább a fodorhájat is hasznosítjuk. Persze a hájból jutott a madaraknak is, egy kis darával összegyúrva gömböket formáztunk belőle. Majd a galagonyabokrokon elhelyeztük a kis labdákat.
Nem kellett közhírré tenni, hamar megtalálták a labdacsokat.
Másnapra maradt a zsír kisütése, a húsok elcsomagolása és az elmosogatás. Apukám és Nenus nálunk éjszakáztak, hogy ne kelljen már fáradtan a sötétben hazavezetni. Így ők még ebben is sokat segítettek.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, hogy itt voltatok velünk és segítettek. 😍
Búcsúzóul néhány kép az idei első kis gidáról, aki egy fiúcska lett.
Február 13-án született meg. A reggeli etetésnél először a hangokra lettem figyelmes. Addigra már tisztára mosdatta a mamája, meg is száradt. Valamikor a hajnali órákban születhetett meg.
A tavaly januári plüsskecskémnek lett most egy kicsi plüsse.
Azóta már nagyfiú, holnap már két hetes lesz. Most már megy mindenhova a mamájával.
Gazdag lett a feldolgozás eredménye és biztosan finom is :)
VálaszTörlésGyönyörű az a kis gida <3
Igen, amit eddig kóstoltunk, az tuti. Nincs is annál jobb, mint mikor tele a padlás a jóféle füstölt dolgokkal, meg a fagyasztó mindenféle husival.
Törlés