Egyik korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy megérkezett a faanyag egy tervezett szénatárolóhoz. Július elején pedig már bele is vágtunk a munkálatokba. Gábor méretre vágta a szénatároló elemeit: minden oszlopot, gerendát és a szalufákat is szépen kiszabta, hogy csak össze kelljen legózni az elemeket. A terv az volt, hogy ketten megépítjük, hiszen az istálló tetejét is ketten raktuk össze. Menni fog ez nekünk.
Másnap esett az eső, így parasztünnepet tartottunk. Két nap múlva indult volna kamionozni, de emberem azt mondta ő beáldozza a munkába menetel előtti pihenőnapját és akkor építsük csak meg ezt a tárolót. Így tehát a pihenőnap helyett hajnalban levonultunk építeni. Fel is állítottuk a két rövidebb oszlopot, amire felnézve nem is láttam a végét. Ekkor tettem fel a kérdést, hogy mégis hogyan gondolta az összekötő gerendát feltenni. Ehhez ugyanis mindösszesen egy hármas kihúzható létra állt rendelkezésre. És ez még csak a 4 méteres oszlop volt. A két középső ugyanis 6 méteres.
Hát ahogy így tanakodtunk a probléma felett, végül arra jutottunk, hogy túl nagy volt az önbizalom és bizony ez nem két emberes (vagy inkább 1,5 emberes, ha magamat ebben az esetben egy félnek számítom) feladat és nem kockáztatjuk a testi épségünket a tovább építéssel.
Tehát két oszlop visszabont. Ide még emberekre és építőállványra van szükség.
Két hét múlva hazatért a kamionozásból. Új sor új bekezdés. Hogy előrébb legyünk összeépítette a három U alakot karpántokkal, hogy csak fel kelljen állítani és már lehet is rögzíteni.
Továbbá beszereztük a tetőre való bontott cserepet. Szerencsére a viszonylag közel (35 km) találtam bontott cserepet jó áron, amit 3 körben a hazaszállítottunk.
Az építkezés napja előtt pedig Gábor kikölcsönzött egy profi építő állványt, olyat, amilyet már korábban is használtunk a ház homlokzatának megépítéséhez.
Július 30-ra pedig összeállt a csapat: öcsém, sógornőm és Gábor unokatesójának párja, Szilárd, aki már a tófólia terítésénél is nagy segítség volt. Így öten vágtunk bele az építésbe. Az első kisebb U alakot még Szilárd érkezése előtt pikk-pakk felrántottuk, dőlés ellen megtámasztottuk.
Nagy lett az önbizalmunk, hogy megy ez nekünk. Közben megérkezett Szilárd is és nekifutottunk a középső U-alaknak. Majd három kísérlet után úgy döntöttünk, hogy szét kell szedni elemeire, felállítani az állványt és darabonként összerakni az U-t. Ugyanis egy bizonyos magasság után visszabillent az egész szerkezet, mert elhúzta a súlypontja.
Az állvány segítségével sem volt egyszerű mutatvány. Azért a 6 méteres oszlopnak van súlya. Öten felállítottuk, majd négyen megtartottuk, míg Gábor megcsavarozta. Utána Gábor és András öcsém felkapaszkodtak az állványra, ők húzták, mi többiek meg toltuk felfelé az összekötő gerendát.
Miután a gerenda és a karpántok rögzítve lettek, mehettek a szalufák hasonló szisztémával: ketten fent, hárman lent.
Áll a váz fele, azért a biztonság kedvéért a nagy U-alak is kapott 2-2 támasztót mindkét oldalról.
A harmadik U-alak felállítása szintén gyorsan ment, majd a fiúk felszórták a szalufákat.
Itt már áll is a teljes váz.
Mivel szerencsére nekem nincs tériszonyom, időnként én voltam a kézbesítő, ha valamilyen szerszám, csavar hiányzott odafentről.
A szerkezetnek nem lesz oldalfala, ezért szükség volt merevítőkre, amik stabilizálják az épületet. Itt épp ezek rögzítésén dolgozunk. Ebédig meg is voltunk ezzel.
Délutánra már csak négyen maradtunk, mivel Szilárdnak sürgős szerelnivalója volt odahaza. Délután a tetőszerkezet merevítése volt hátra, ami nem sok műveletből állt. Csak a szalufákat kellett átlósan viharlécekkel összekötni, de ez azt jelentette, hogy a 6 méter magas állványt négyszer kellett az egyenetlen talajon arrébb rángatnunk, mert gurítani abszolút nem lehetett.
Ebben azután úgy elfáradt a társaság, hogy aznapra be is fejeztük a mutatványt.
Sógornőm, Vica az építkezés közben dokumentálta az eseményeket velem együtt, így az ő képeit is használom. Jöjjenek a lelkes segítők, akik jelenlétükkel támogatták a munkát:)) Málnuska Szilárd autója mellett kidőlve piheg.
Bella, testvéremék vizslája a mi autónk mellett pihegi ki a nagy izgalmakat, amit számára a birtokon való kalandozás jelent.
Boróka meg szimplán egy akácfa árnyékában heverészik. Gyönyörűséges mind a három.
Ebéd előtt és a nap végén a két fiú csobbant egyet az úszótóban. Bár hiányzik még a stég és a partja sincs még kialakítva, meg persze a növények is hiányoznak, ez nem vont le az élvezeti értékéből.
Másnap már csak kettecskén folytattuk a munkálatokat, de előtte még nyitásra visszavittük az állást a kölcsönzőbe és hoztunk még egy adag cserepet, hogy biztosan elég legyen. Így volt már fél 11 mire neki tudtunk állni a tetőlécezésnek. Azért két óra alatt felszórtuk az egyik oldalra. Sokat segített a szögbelővő, ami jelentősen meggyorsította a munkafolyamatot. Aznapra ennyire futotta.
Augusztus 1-én folytattuk tovább a másik oldal tetőlécezésével. Csak előtte még elhoztunk a szomszéd faluból 10 mázsa tritikálét két fordulóban. A takarmányt előbb egy pótkocsiról be kellett zsákolni, lemázsálni, át az utifutira, haza fuvarozni és ott beöntögetni a hombárokba. Ezek után megint csak egy két órányit tudtunk dolgozni a szénatárolón.
A tetőléces oldalra előbb felszórtunk 4 sor cserepet.
Majd Gábor felütötte a tetőléceket a másik oldalra.
És mindkét oldalon eljutottunk 7-7 sor cserepezéssel. Ezek után jött pár nap szünet az építkezésbe, ilyen-olyan okok miatt (többek között beszereztük a kúpcserepeket is ), így augusztus 6-án tudtunk újra a szénatárolóval foglalkozni.
További erősítéseket és merevítéseket eszközöltünk a biztonság kedvéért. Az istálló építkezéséből megmaradt 3 db 5 méteres gerenda, amiket a könnyebb közlekedés kedvéért gerendaként használtunk, mivel azonban igazából ott nem volt rájuk szükség, most kiszedtük és a szénatároló oldalát megerősítettük vele.
Illetve az eredetileg meglévő karpántok mellé mind a négy sarokba betettünk még egy hosszabbat is.
Miután ezzel megvoltunk kezdetét vette a maratoni cserepezés. Nehezítésként a beszerzett bontott cserepek nem voltak teljesen egyformák sem hosszban, sem szélességben, ezért nem lehetett szépen rakni a sorokat. A célnak viszont megfelel, mert résmentesen lefedi a tetőt.
A munkafolyamat a következő volt: a szénatároló oldalához támasztott létrán hármasával hordtam fel a cserepeket a tetőre. Majd amikor összegyűlt egy nagyobb adag Gábor vitte egyre feljebb és feljebb a cserepeket, hogy a helyére tegyen minden egyes darabot.
Egy egyszerű matematikai művelettel kiszámolhatjátok, hogy mivel kb. 1.000 db cserép kellett a tetőre, akkor nekem hányszor kellett a létrát le-föl megmásznom az építkezés folyamán. Aznap odáig jutottunk, hogy egyik oldalon 1 sor, másik oldalon 3 sor maradt még el, plusz a kúpcserepek.
Tegnap, augusztus 8-án megint hajnalban keltünk, hogy még a nagy meleg előtt befejezzük végre. Először az árnyékos oldalon kezdtük, de miután a harmattól nedves cserepek annyira csúsztak, hogy életveszélyes volt rajtuk közlekedni, gyorsan átköltöztünk a másik oldalra. Én végig a létra tetejéről szugeráltam az emberemet, hogy le ne csússzon, essen.
Itt már az utolsó darabok kerülnek a helyükre.
Itt pedig már a kúpcserepeket rakja fel. Nehezítésként azokat malterba kellett nyomkodni, hogy a helyükön maradjanak, így még egy malteros vödröt is magával kellett hurcolnia végig a gerincen.
Fél tízre el is készültünk és mindketten megúsztuk sérülés nélkül. Így már be lehet tárolni a szénabálákat a tető alá.
Némi munka azért még lesz vele, mert széldeszkákat és bádogot még fel kell rakni, hogy a szél ne tudja megbontani a tetőt, de ez már a következő etap feladata lesz.
Így az ez évre eltervezett egyik legnagyobb munkával sikeresen végeztünk. Köszönet még egyszer a csapatnak, aki a szerkezet felállításában segítségünkre sietett.
