Tó helyzet és egyéb fejlemények

 

Egyes megvalósítandó terveink esetén bizony próbára tesz minket a Jóisten. Lásd pinceprojekt, ami majdnem kész állapotában összedőlt és újra kellett építeni. Vagy említhetem a pipi projektet, ahol a kutya, cica, róka, ragadozó madár vagy élősködők miatt ritkult, pusztult az állomány. Az istálló/műhely építés csak szimplán sokáig tartott, de végül csak elkészült. Most belefutottunk egy újabb, kihívásokat tartogató feladatba. Nevezetesen az úszótó megépítésébe.

A medret már 2023 tavaszán kimarkoltattuk, egyidejűleg a legelőn szétszórtan található tuskók kiszedetésével. Nagy naivan azt gondoltuk, hogy nyáron már fürödhetünk is a tóban. Hát, mit mondjak, kicsit bilibe lógott a kezünk. Azután eltelt 2024 is és odáig jutottunk, hogy a szervízakna elkészült. (Mondjuk ez sem volt kis feladat, pláne az augusztusi 35 fokos kánikulában.)

Hiába érkezett meg a tófólia szeptemberben, ha egyszer a leszervezett időpont előtt napokig szakadt az eső. A tó félig megtelt vízzel és a partja annyira elázott, hogy nem lehetett gépet a partjára engedni. (Mivel az eltelt idő miatt alakításra lett volna szükség.) Októberre újabb időpontot találtunk, megint leszerveztük a segítőket. Erre megismétlődött a szeptemberi eset. 

Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy arra az évre ezt el kell engednünk, az egész áttolódik 2025 tavaszára. Tavasszal azonban az erdővel kellett első körben foglalkoznunk, majd az új traktor megtalálása, beszerzése következett. Így csak nem adódott megfelelő időpont a fólia lefektetésére.

Végül május 24-ét tűztük ki. Persze az nem úgy ment, hogy akkor jön a csapat és hopp már fektethetik is le a fóliát. Előmunkálatokra volt szükség. Első körben le kellett kaszálni körülötte a derékig érő növényzetet. (Hogy ne vesszen kárba, meg amúgy is elfogyott már a széna, ezt össze is gyűjtöttük a kecskéknek.)

Ekkor azonban harmadszor is közbeszólt az időjárás. A héten kedden már egyszer volt egy hatalmas felhőszakadás rengeteg csapadékkal, majd a kitűzött nap előtt pénteken beköszöntött az ősz 11 fokkal és ismét hatalmas esővel. Persze ekkor már ismét elengedtük a témát. Gondoltuk áttoljuk a következő hét szombatjára és akkor még májusban meg tudjuk csinálni. 

Közben azért mi folytattuk az előkészületeket. A mederben felgyűlt rengeteg vizet is ki kellett szivattyúzni.

Utána tudott Gábor neki állni a part kialakításának. Ekkor rendelte meg az új lézerkészülékét, hogy ki tudja szintezni a partot. Azt tudta, hogy van bizonyos szintkülönbség, de arra azért nem számítottunk, ami végül kiderült. Időközben ő már el is kezdte kiásni egy wallipini (föld alatti melegház) gödrét, és  onnan kezdte tölteni a területet.

Tehát 26-án délelőtt megjött a lézer, este tudtunk mérni, mert nagy fényben nem látszik a jel. Ekkor szembesültünk azzal, hogy ha a a tó aknánál fekvő részét vesszük nulla pontnak, akkor a hátsó része bizony 60-70 cm-rel alacsonyabban fekszik. Tehát oda föld kell, méghozzá nem kevés (20-30 m3), hogy fel lehessen tölteni és egy vízszintes partrészt lehessen kialakítani. 

Mivel jelmondatunk a felmerülő problémák esetén Gábor által egy háborús filmből eltanult "Improvizálsz, alkalmazod, legyűröd." - mindjárt azt gondoltuk, hogy mivel ide nagy mennyiségben kell föld, akkor hozatunk a közelben lévő homokbányából. Sajnos a meglévő számot többszöri hívásra sem vették fel, ezért személyesen is odamentünk. Ekkor derült ki, hogy a tulajdonos már 4 éve elhunyt és azóta nem üzemel a bánya.

Új sor, új bekezdés. Mivel ezt a mennyiséget kézzel nem lehet kitermelni, földmunkagép kell, ami kimarkolja a wallipinit és Gábor áthordja  a földet a kistraktorral a meder mellé. Mivel nem mertük a part közelébe engedni a gépet, nehogy beomoljon.

A gép gazdáját azonnal hívtuk, ahogy kiderült, hogy a homokbányás út zsákutca. Csakhogy a gépnek valami műszaki gondja volt, így nem tudta megmondani konkrétan, mikor tud jönni, csak azt, hogy a héten megoldjuk. Mivel végül csak szombatra tudott jönni, ezért értelemszerűen az aznapra tervezett terítés ismét elmaradt.

Jó hír volt viszont, hogy a gép kezelője megnyugtatott minket, hogy meg tudja oldani úgy a föld odaszállítását, hogy nem veszélyezteti a partot. Így gyakorlatilag 3 óra alatt kimarkolta a wallipini gödrét és a szükséges földmennyiség is a partra került. Ezzel legalább két napi kemény munkát spórolt meg Gábornak.

A wallipini egyébként már régóta a terveink között szerepelt. Ezzel ugyanis meg tudnánk hosszabbítani vagy szinte  egész évessé tenni növénytermesztést, mivel a föld hője miatt soha nem lesz fagy benne. Igaz, nem erre az évre terveztük, de mivel legutóbb május 25-én fagyott el 10.000 Ft értékű palánta a kertben, megfogadtam, hogy június előtt nálam nem kerülhet palánta szabad földbe.

Íme itt a gödör, aminek persze valamikor majd támfalat kell építeni, mert a homokos talajban életveszélyes lenne az építmény. Erre majd egy kis kiemeléssel plexi tető kerül. Nagyjából É-D-i tájolású, a tető dőlésszöge sem mindegy, a téli és nyári naphoz kell igazítani a meredekségét. Szóval ki van ez találva, dél-amerikai indiánok régóta használnak ilyen építményeket.

Lézer segítségével a kitűzött karók magassága jelzi a pontos szintet, ahol a medret kell kialakítani. Most már "csak" el kell teríteni az odahordott földet a megfelelő magasságban. Szombat-vasárnap Gábor ezzel szeretett volna foglalkozni, hogy esetleg erre a hétre valamelyik nap délutánjára tudnánk még két embert szerezni, akkor csak bekerülne végre az a fólia a helyére. 

De sajnos a 8 éve műtött lába (térdszalagszakadás) hirtelen, minden látszólagos ok nélkül sztrájkba lépett és komoly fájdalmai voltak csak szimplán járás közben, így vasárnap-hétfőn kényszerpihenőt kellett tartania. 

Szóval a tóprojekt egyelőre itt megállt. Folytatása majd valamikor következik.

Szerencsére azért jó híreim is vannak. Múlt héten csütörtökön túl estünk a már korábban beharangozott disznóvágáson. Laci és Emese megérkeztek 5,30-kor. Mivel munkanap volt, Lacira csak annyiban számítottunk, hogy elvégzi a malac könnyű átsegítését. A pucolásra, bontásra, darabolásra meg maradtunk hárman.

A fürdetésnél, kaparásnál ott voltam én is, majd elindultam az állatokat ellátni. Addig Emese és Gábor megperzselték és lemosták a malacot.

A bontás, darabolás gyorsan ment és ebédidőre már a házban voltak a ládák. Már csak el kellett mindent rámolni. Délután még várt ránk 3 csirke kopasztása és bontása is. Ugyanis egy kedves ismerősöm szeretett volna némi háztáji élelmiszert, így a hús nagy része neki ment.

Hogy ne teljen unalmasan a nap még csütörtökön délután megérkezett ez a szép, zöld John Deere traktor, hogy neki álljon a legelő lekaszálásának. Ilyenre még nem volt példa, hogy nálunk májusban megtörténik a kaszálás. Idén egy másik vállalkozót kértünk fel a kaszálásra, mert a korábbi bálák minőségével nem voltunk megelégedve. Túl lazára kötötte a bálákat, amik így hamarabb tönkrementek, ráadásul nekünk így többe kerültek, mivel ugyanazt a fűmennyiséget több bálába csomagolta, mint kellett volna és persze darabszámra kellett fizetnünk. 

Mindösszesen három óra leforgása alatt ilyen szép rendeket vágott a legelőbe. A képen látható állapot már a hétfői, tehát túl van négy nap száradáson. 

A pipiól körül azért maradt egy kis zöld dzsungel. De most egészen más a kilátás, ellátni egészen az utcáig. 

Hétfőn délután azután ismét visszatért a zöld traktor és elkezdte összesodorni a rendeket.

Tekerednek a kígyók.

Majd megérkezett a másik traktor és neki állt a bálák legyártásának, így aznap már el is készült 20 db bála, igaz, hogy ezek kisebbek, mint a tavalyiak. De talán így könnyebb is lesz kezelni őket és sokkal jobbnak is tűnnek. 

Mivel ennek a bálázónak túl szélesek voltak a rendek, ezért nem fejezte be hétfőn, mert túl sok szénát elhagyott menet közben. Kedden reggel viszont megjelentek egy másik sodróval és kicsit összébb húzták a sorokat. Azt reméltük délre készen is lesznek a bálák, de persze megint közbe jött valami. A bálázó csak nem érkezett meg.

Dél körül nekünk el kellett mennünk, ekkor hívtuk a srácot, hogy mi újság. Akadt egy kis szerelés, de hamarosan indult. Most már csak azért imádkoztunk, hogy a 13,00 órára 30 % valószínűséggel jelzett zivatar ne jöjjön meg. És szerencsénk volt, mert nem jött.

Végül fél négy körül jött a jó hír, hogy elkészültek a bálák és igaz, hogy ezek csak 130 cm átmérőjűek (a korábbi 160 helyett), viszont lett belőle 73 darab. Úgyhogy idén is lesz jócskán eladó szénánk. 

És ami még jó hír, hogy semmi komplikáció nem akadt a földünk miatt. A tavalyi vállalkozó nagyon leszólta, hogy milyenek a terepviszonyok (gödrös, huplis stb. stb) Ez a srác meg azt mondta, hogy a rét az ilyen, akkor lassabban kell menni és vannak ennél sokkal rosszabbak is.

Málnáskerti állatságok

A pipizsilip most már harmadik hete van használatban és nagyon jól működik. Reggel, ahogy nyílik a kis ajtó, máris megjelenik egy kispipi.

Mögötte már hosszú, tömött sorokban ott állhatnak a többiek, mert egy másodperc múlva már négyen vannak idekint.

Azután hatan és így tovább ...

Nagyon bátor az egész társaság. Hiszen bőven a karámon kívül merészkednek. Biztosan vonzza őket a rengeteg zöld. Most, három hét után már látszik is rendesen a nyomuk, ahol lecsipegették a különböző növényeket.

Majd, ha kicsipegették magukat, megpihennek az istállóban pont ott, ahova odasüt a napocska. 

A fenti nagy pipik jól kibabráltak velem Húsvét előtt. Eladtam vagy négy doboz tojást március végén, hogy hát Húsvétig majd tojnak még bőven. Hát ők épp akkor vették ki az éves szabadságukat. Konkrétan voltak napok, amikor nem volt egy tojás sem, vagy esetleg egy-két darab. Szégyen szemre kénytelen voltam venni egy dobozzal. 

De szerencsére ez az idő már elmúlt. Múlt héten négy olyan nap is volt, amikor ez a látvány fogadott a tojófészekben.

Jelenleg kilenc tyúk van és a napi kilenc tojás szerintem igen szép teljesítmény. Múlt héten átlagban nyolc darabot tojtak. Úgyhogy gyűlnek megint a készleteim. Készül is hamarosan a rakott krumpli, meg lehet enni a bundáskenyeret, rántottát és a többieket. 

Április végén jól kitolt velünk a két kutya. Történt ugyanis, hogy  a csemetés bejárása során, Boróka talált egy elhullott állatmaradványt. Amit ő olyan "fincsi parfümnek" ítélt, hogy jól meg is hempergett benne. Olyan penetráns bűzt árasztott, hogy nem lehetett a közelében megmaradni. Mivel játék során Málnával is összedörgölődzött, természetesen a "kellemes" illatot rá is átragasztotta. Mivel ez már délután történt, nem lehetett fürdetni. 

Másnap azonban nekiálltunk a nagy fürdetésnek. Gábor csak hordta ki vödörszám a vizet, majd lefogta Borókát, én meg gumikesztyűben neki estem: szódabikarbónával kezdtem, majd jött a kutyasamponos bedörzsölés, végül saját tusfürdőmet sem sajnáltam tőle. Utána alapos öblítés. Majd jöhetett Málnuskánál ugyanez a kör. Így idén már túl vannak a második nagy fürdetési szeánszon. 

Az alig pár hónapja vásárolt kullancs és bolhaellenes Foresto nyakörvek is mehettek a kukába, mert azok is szaglottak. Amúgy sem bizonyultak hatásosnak. Előfordult, hogy 15-20 kullancsot is kiszedtem egy kutyából a nyakörv mellett. Hosszas kutakodás után rátaláltam egy ultrahangos riasztóra, mely egy évig jó. Ez sem tökéletes, de a mostani iszonyatos kullancsnyomás ellenére max. 1-2 darabokat szedek ki belőlük naponta. 

Ehhez persze be kellett szerezni két szép nyakörvet is, amin most ott fityeg a kis piros kütyü. De a kedvetekért ilyen szépen bepózoltak, hogy ti is láthassátok. 

A két kis díszpéldány.

Május 11-én, vasárnap Süti cica bekéredzkedett a házba, majd rögtön el is tűnt. Hosszas keresés után rájöttem, hogy a kanapé alatt rejtőzik, ami amúgy nem szokása. Nem is csak simán a kanapé alatt, hanem az alján lévő szövetbe mászott bele. Nagy nehezen kiszedtem onnan majd elhelyezkedtünk a kanapén, ő először a cicapléden, majd áttelepedett énrám. Nagyon dorombolt és csak akkor vált gyanússá a dolog, amikor láttam, hogy a hasa szabályos időközönként hullámzik. Akkor esett le, hogy te jó ég, ez a cica szülni akar. (Nyilván a kanapé alatt is a megfelelő szülőfészket kereste). Gyorsan kitettem a kutyaólba és két óra múlva, mikor kimentem már ott is volt ez a két kis poronty. Itt a képen már 8 naposak és olyan kis potrohosak, hogy csak kúszva tudnak közlekedni. Kisfiú mindkettő és az egyiknek még gazdit keresünk, mert nálunk már betelt a cica létszám. 

Reggeli fogadtatás. Mindenki izgatottan várja a reggelit. Április végén a tavalyi kiskandúrunk, Herr Schwarz is átesett az ivartalanításon. Így már mind az öt kandúrunk ivartalan, Süti cicát majd júniusban visszük, hogy a jövőben csökkentsük a cica szaporulatot.

Misuka nagyon édes volt ma reggel, Borókának így köszönt. 

Majd nekem is hanyatt vágta magát. 

Malacéknál kialakult a külön "női szakasz". Malac mami és az öt kislány a kiskarámban. 

Szerencsére olyan zöldburjánzás van az erdőben és a legelőn is, hogy bőven jut nekik fűapríték és jó sok csalán és egyéb zöldségfélék.

Ez meg itt a fiúszakasz reggeli közben. Két hete sikerült eladnom a 9 hónapos kis kocát, így legalább elhárult a veszélye, hogy Kancsika őt is teherbe ejti. Mostanában ide vannak szoktatva etetéseknél, mert ha valakit be kell csukni, akkor csak ki kell zsilipelni a többieket etetés után.

A reggeli és a vacsora is általában mindig ugyanaz: korpás gabonadara salátaágyon.

Kancsika mindig kap egy külön adagot, most már nem annyira sovány, de még messze van a fénykorától. Habár az is igaz, hogy most már kilenc éves és ha azt nézzük, általában 12-18 évig élnek, akkor ő már egy igencsak éltes úr.

Reggeli után aztán gyorsan szétszóródnak a legelőn és tovább folytatják a táplálkozást. 

Van két gyönyörű hízó malacunk, akiknek hamarosan mennie kell, de most az utolsó pillanatig kiélvezhetik a malaclétet. Ennél nagyobb és kövérebb már úgysem lesz, így nem is zárjuk külön őket. Ő az egyik. 

Ez egy kicsit kisebb, de neki még van nagyjából egy hónapja.

Ugorjunk a kis cukikámhoz. Titike kérdőn néz rám, hogy mikor mehet már rá valamelyik cicire.

Rajta kívül Lulu kis fekete bakja is becsatlakozott a sorba. Másfél hete vettem észre, hogy nagyon sovány és akkor derült ki, hogy az anyja már őt sem engedi maga alá. Így azóta két kis cumisom van/volt. 

Múlt hét eleje óta az összes gida be van zárva estére, hogy reggel már tudjak fejni. Viszont ez a két kis éhenkórász minden anyára fel van téve, hogy ők szívják ki a maradékot.  

Itt épp Lujza cicijén lóg mindkettő. 

A fejés után szétszéled a társaság a legelőn.

Lujzi és a fehér fiacskája.

Lulu és a zsemleszínű kislánya.

Maja a fiacskájával.

A kis göbe vevője a szomszéd faluból érkezett, kecskék után is érdeklődött, így amikor elvitte a malacot megnézte a kecskéket is. Mondtam, hogy Lujzától hamarosan megválunk, mert általában csak egy gidát ellik és fejni is nagyon nehéz. Erre azzal jött, hogy ő akkor megvenné ezt az anyát is, bár eredetileg kiskecskéket akart csak a kisfiának. 

Vasárnap este azután meg is érkezett ezzel a pónifogattal. Olyan cuki ez a kis állat és olyan ereje van, korábban már a nagy szalmagurigákat is ez a kis póni hozta el.

Itt Lujzika már a kocsin. 

Nem utazott egyedül, vele tartott Lulu kislánya is. 

Lulukám így tegnap óta keservesen sír a kislánya után, remélem hamarosan megnyugszik. Titike pedig a mai nappal betöltötte a nyolc hetet, így gondoltam itt az ideje a cumizás befejezésének. Úgyhogy most ő ő is sír egy kicsit, de már olyan szépen eszik mindent, füvet, szénát, abrakot és amúgy is olyan kis gömbölyű, hogy inkább csak megszokásból menne cicizni.

Így tehát az elmúlt időszakban egy malaccal és két kecskével csökkent az állomány és szaporodtunk két kiscicával. 

Jelenleg Málnáskert állatállománya tehát így néz ki:

- 40 db baromfi (jelenleg ők a legnagyobb populáció)

- 21 vietnámi malac 

-13 kecske 

- 9 cica (ebből két picur, aki majd költözik a nyár folyamán)

- 2 kutyus

Ha mindent összeadunk, akkor az bizony 85 állat ellátását jelenti reggel, este. Szerencsére nekünk mindez nem teher, hanem a mai napig és még remélem jó sokáig örömet jelent, hogy ennyi állatról gondoskodunk és persze, ha eljön az ideje, ők gondoskodnak rólunk (itt nyilván a haszonállatokról van szó).

Tavaszi fejlemények Málnáskertben II.

 

A legutóbbi bejegyzésemet ott fejeztem be, hogy az öt kismalac lányt elrekesztettük, de már az első nap megtalálták a kiskaput, ahol ők még kifértek. Attól kezdve folyamatosan toldoztuk-foldoztuk tovább a karámot, megpróbálva elzárni a réseket, ahol még kiférhetnek. 

Végül már kezdtek részsikereink lenni: a  legnagyobb malacka már nem tudott kijönni. Tovább folytattuk a patchwork karám építését, melynek eredményeként már csak a két legkisebb tudott kijárni. Az alsóbb régiókban már lassan teljesen légmenetesen lezártuk a karámot és még mindig kijutottak valahogy. 

Egészen két nappal ezelőttig. Akkor a saját szememmel láttam, hogy gyakorlatilag úgy mászott ki a karámon az egyik, mint egy macska. Elkövettük azt a hibát, hogy olyan anyagot is felhasználtunk, amit lépcsőnek tudott használni. Arra fellépve feljutott majdnem a karám záró eleméig és a kettő közötti résen kiugrott. Na, ma így néz ki a tákolmányunk. 

A régi malacól tetejét felhasználva, ezt sikerült építenem. Ronda, de legalább hasznos. Így már végre megszűnt a kimászkálás. Remélhetőleg csak pár hónapig kell itt maradniuk. Később, ha már nem férnek ki a villanypásztor alatt, kimehetnek a karámhoz tartozó villanypásztoros részbe és akkor már nagyobb helyük lesz turkálni.

A márciusi-áprilisi hatalmas mennyiségű csapadék hatására nálunk olyan burjánzás indult be és akkora zöldtömeg képződött, hogy május elején már ott tartottunk, hogy gyakorlatilag hamarosan lehet kaszálni a legelőt. 

A villanypásztorok viszont azonnali beavatkozást igényeltek, hogy tovább tudjanak működni. A gazdának jó pár órája ráment, mire a kecskéknél, a malacoknál és a konyhakertnél körbe kaszálta a területet a drótok alatt. 

Itt már kész a konyhakerti pásztor.

A konyhakertbe is akadt egy kis kaszálni való, hogy normálisan meg lehessen közelíteni a területet és ne a térdig érő fűben kelljen botladozni. 

Én pedig a fűnyírót ragadtam magamhoz, amire ezúttal felraktuk a fűgyűjtőt is. Ugyanis így két legyet ütünk egy csapásra. A fű lenyíródik + a malacoknak elkészül a zöldsaláta. Naponta két adagot kapnak és így a darás takarmányt minimálisra tudtuk csökkenteni. Az a tapasztalat, hogy így jobban szeretik, mint kaszálék formájában.

A ház környéke, kocsi feljáró (úgy 400 m) már kész, most mindent mindennel összekötő utakat nyírkálok: ház-kerti konyha, ház-konyhakert, ház-malacok, ház-kút, kút-kerti-konyha stb.stb.

Április végén egy hétvégén kimenőt kaptam. Már régi vágyam volt, hogy egy elvonuláson részt vegyek. Az én drága emberem meg persze oda és visszaszállított. A magányos hétvégéjét pedig azzal töltötte, hogy addig szépen kitakarította az istállót. 

Nem is lett olyan nagy a kupac, amit már a konyhakert mellé depózunk, ugyanis a malacok tavaly teljesen széttúrták a trágyadombot. 

Szintén rendszeresen visszatértő feladat, hogy a tornác és a kertikonyha, pinceelő téglatérburkolatát gyommentesítsük. Ez a feladat is emberemre hárul, mivel az én kezeim egyszerűen nem bírják ezt a munkát. Itt már készen a tornác nagy része. Egyébként nem az egész felület ilyen, csak a kiugró rész és a külső 30-40 cm-en bújnak elő állandóan a gyomok. 

A pinceelő viszont így nézett ki gyomlálás előtt.

Most pedig ez a helyzet. Egyébként kidolgoztam erre egy munkamódszert (amikor még én csináltam). Reggel 15 perc, este 15 perc szigorúan beállítva az óra. Amint lejárt már abba is hagytam. Így mire meguntam volna a tevékenységet, már mehettem is tovább.

Most egy új taktikával próbálkozunk. Gábor hallotta, hogy egy liter vízbe 0,5 kg sót kell feloldani és azzal belocsolni a téglaközöket. Mondjuk nem oldódik fel a fenti mennyiség az egy liter vízben, 20-30 dkg/l szerintem elég. Úgyhogy azóta bőszen locsolgatom. Most utánanéztem és egy idő után a talaj sterillé válhat. Hát az nagyszerű lenne, mert akkor megúsznánk ezt a mostani évi 3-4 alkalmat, amit ezzel a tevékenységgel töltünk.

Szintén sor került a szokásos tavaszi tyúkól nagytakarításra is. Amely magában foglalt egy alapos meszelést, majd én még át is permeteztem  20 %-os ecettel, mivel megint megjelentek  a tyúktetük. A pipik folyamatosan kapják az itatóst is, meg az alom alá mindig szórunk hamut is, így remélem sikerül kordában tartanunk ezeket az élősködőket.

Végül a legutóbbi etapba belefért még, mert már nagyon muszáj volt a kapu előtti terület kaszálása is. 

Szinte már itt is combközépig érő volt a növényzet. 

És muszáj volt a sárrázó egy részét is megtisztítani, ugyanis már nem tudtuk a kaput teljesen kinyitni, annyira benőtte a növényzet. Hátra van még a többi része, mert szinte a teljes hosszban úgy 20-40 cm-t benőtte a növényzet mindkét oldalról.

Ilyen komplett gyeptéglákat szedett le róla.

A télen megvásárolt ötödik szénabálánk már a végét járja, ezért az utcán lekaszált szénát nem hagytuk magára, hanem  vasárnap délután begyűjtöttük. 

És milyen jól tettük, mert estére megérkezett az eső. Viszont így a kecskék 3-4 napig ebből lakmároztak. 

Nagy örömömre sikerült elkészíteni a pipiovira a pipizsilipet is. A kis ajtó napközben nyitva van, szabadon jöhetnek-mehetnek a pipikék. Viszont a kecskék nem tudnak bemenni.

Tegnap este fentjártam a csemetésben, ugyanis egy héttel ezelőtt megtörtént az első ápolás. Szerencsére egy nagyon korrekt csapatot sikerült találnunk. Jöttek amikorra ígérték és szépen le lett kaszálva, ahova idén a csemeték kerültek. Ez volna az akácos. Azok a bokros kis valamik akarnak akácfák lenni. Szegényekből  ez lesz, ha a tetejüket folyton lerágják. 

Ez pedig az északi domb, a kaszálatlan sávokban vannak a csemeték, szerencsére a többsége megeredt és már szépen zöldell. 

De ami még szuperebb hír, amit az ápoló csapat vezetője már jelzett, hogy tele van újulattal is a terület. Erről magam is meggyőződhettem. A tölgyfák alatt milliónyi kis tölgygyerek lapul a nagy fűben. (Ezért ott nem is szabad most kaszálni.) Ezen az egy képen, ami szerintem nincs 1 m2 lapul vagy 7-8 db kicsi csemete.

Szóval nekünk eddig nagyon jól alakultak ez évben a dolgaink, szépen haladunk a kis terveinkkel. Most zárom soraimat, de hamarosan jelentkezem egy újabb állatos beszámolóval, mert ahogy visszanézem a blogot már jó régen készült beszámoló az azóta igencsak megszaporodott állományról.