A legutóbbi bejegyzésemet ott fejeztem be, hogy az öt kismalac lányt elrekesztettük, de már az első nap megtalálták a kiskaput, ahol ők még kifértek. Attól kezdve folyamatosan toldoztuk-foldoztuk tovább a karámot, megpróbálva elzárni a réseket, ahol még kiférhetnek.
Végül már kezdtek részsikereink lenni: a legnagyobb malacka már nem tudott kijönni. Tovább folytattuk a patchwork karám építését, melynek eredményeként már csak a két legkisebb tudott kijárni. Az alsóbb régiókban már lassan teljesen légmenetesen lezártuk a karámot és még mindig kijutottak valahogy.
Egészen két nappal ezelőttig. Akkor a saját szememmel láttam, hogy gyakorlatilag úgy mászott ki a karámon az egyik, mint egy macska. Elkövettük azt a hibát, hogy olyan anyagot is felhasználtunk, amit lépcsőnek tudott használni. Arra fellépve feljutott majdnem a karám záró eleméig és a kettő közötti résen kiugrott. Na, ma így néz ki a tákolmányunk.
A régi malacól tetejét felhasználva, ezt sikerült építenem. Ronda, de legalább hasznos. Így már végre megszűnt a kimászkálás. Remélhetőleg csak pár hónapig kell itt maradniuk. Később, ha már nem férnek ki a villanypásztor alatt, kimehetnek a karámhoz tartozó villanypásztoros részbe és akkor már nagyobb helyük lesz turkálni.
A márciusi-áprilisi hatalmas mennyiségű csapadék hatására nálunk olyan burjánzás indult be és akkora zöldtömeg képződött, hogy május elején már ott tartottunk, hogy gyakorlatilag hamarosan lehet kaszálni a legelőt.
A villanypásztorok viszont azonnali beavatkozást igényeltek, hogy tovább tudjanak működni. A gazdának jó pár órája ráment, mire a kecskéknél, a malacoknál és a konyhakertnél körbe kaszálta a területet a drótok alatt.
Itt már kész a konyhakerti pásztor.
A konyhakertbe is akadt egy kis kaszálni való, hogy normálisan meg lehessen közelíteni a területet és ne a térdig érő fűben kelljen botladozni.
Én pedig a fűnyírót ragadtam magamhoz, amire ezúttal felraktuk a fűgyűjtőt is. Ugyanis így két legyet ütünk egy csapásra. A fű lenyíródik + a malacoknak elkészül a zöldsaláta. Naponta két adagot kapnak és így a darás takarmányt minimálisra tudtuk csökkenteni. Az a tapasztalat, hogy így jobban szeretik, mint kaszálék formájában.
A ház környéke, kocsi feljáró (úgy 400 m) már kész, most mindent mindennel összekötő utakat nyírkálok: ház-kerti konyha, ház-konyhakert, ház-malacok, ház-kút, kút-kerti-konyha stb.stb.
Április végén egy hétvégén kimenőt kaptam. Már régi vágyam volt, hogy egy elvonuláson részt vegyek. Az én drága emberem meg persze oda és visszaszállított. A magányos hétvégéjét pedig azzal töltötte, hogy addig szépen kitakarította az istállót.
Nem is lett olyan nagy a kupac, amit már a konyhakert mellé depózunk, ugyanis a malacok tavaly teljesen széttúrták a trágyadombot.
Szintén rendszeresen visszatértő feladat, hogy a tornác és a kertikonyha, pinceelő téglatérburkolatát gyommentesítsük. Ez a feladat is emberemre hárul, mivel az én kezeim egyszerűen nem bírják ezt a munkát. Itt már készen a tornác nagy része. Egyébként nem az egész felület ilyen, csak a kiugró rész és a külső 30-40 cm-en bújnak elő állandóan a gyomok.
A pinceelő viszont így nézett ki gyomlálás előtt.
Most pedig ez a helyzet. Egyébként kidolgoztam erre egy munkamódszert (amikor még én csináltam). Reggel 15 perc, este 15 perc szigorúan beállítva az óra. Amint lejárt már abba is hagytam. Így mire meguntam volna a tevékenységet, már mehettem is tovább.
Most egy új taktikával próbálkozunk. Gábor hallotta, hogy egy liter vízbe 0,5 kg sót kell feloldani és azzal belocsolni a téglaközöket. Mondjuk nem oldódik fel a fenti mennyiség az egy liter vízben, 20-30 dkg/l szerintem elég. Úgyhogy azóta bőszen locsolgatom. Most utánanéztem és egy idő után a talaj sterillé válhat. Hát az nagyszerű lenne, mert akkor megúsznánk ezt a mostani évi 3-4 alkalmat, amit ezzel a tevékenységgel töltünk.
Szintén sor került a szokásos tavaszi tyúkól nagytakarításra is. Amely magában foglalt egy alapos meszelést, majd én még át is permeteztem 20 %-os ecettel, mivel megint megjelentek a tyúktetük. A pipik folyamatosan kapják az itatóst is, meg az alom alá mindig szórunk hamut is, így remélem sikerül kordában tartanunk ezeket az élősködőket.
Végül a legutóbbi etapba belefért még, mert már nagyon muszáj volt a kapu előtti terület kaszálása is.
Szinte már itt is combközépig érő volt a növényzet.
És muszáj volt a sárrázó egy részét is megtisztítani, ugyanis már nem tudtuk a kaput teljesen kinyitni, annyira benőtte a növényzet. Hátra van még a többi része, mert szinte a teljes hosszban úgy 20-40 cm-t benőtte a növényzet mindkét oldalról.
Ilyen komplett gyeptéglákat szedett le róla.
A télen megvásárolt ötödik szénabálánk már a végét járja, ezért az utcán lekaszált szénát nem hagytuk magára, hanem vasárnap délután begyűjtöttük.
És milyen jól tettük, mert estére megérkezett az eső. Viszont így a kecskék 3-4 napig ebből lakmároztak.
Nagy örömömre sikerült elkészíteni a pipiovira a pipizsilipet is. A kis ajtó napközben nyitva van, szabadon jöhetnek-mehetnek a pipikék. Viszont a kecskék nem tudnak bemenni.
Tegnap este fentjártam a csemetésben, ugyanis egy héttel ezelőtt megtörtént az első ápolás. Szerencsére egy nagyon korrekt csapatot sikerült találnunk. Jöttek amikorra ígérték és szépen le lett kaszálva, ahova idén a csemeték kerültek. Ez volna az akácos. Azok a bokros kis valamik akarnak akácfák lenni. Szegényekből ez lesz, ha a tetejüket folyton lerágják.
Ez pedig az északi domb, a kaszálatlan sávokban vannak a csemeték, szerencsére a többsége megeredt és már szépen zöldell.
De ami még szuperebb hír, amit az ápoló csapat vezetője már jelzett, hogy tele van újulattal is a terület. Erről magam is meggyőződhettem. A tölgyfák alatt milliónyi kis tölgygyerek lapul a nagy fűben. (Ezért ott nem is szabad most kaszálni.) Ezen az egy képen, ami szerintem nincs 1 m2 lapul vagy 7-8 db kicsi csemete.
Szóval nekünk eddig nagyon jól alakultak ez évben a dolgaink, szépen haladunk a kis terveinkkel. Most zárom soraimat, de hamarosan jelentkezem egy újabb állatos beszámolóval, mert ahogy visszanézem a blogot már jó régen készült beszámoló az azóta igencsak megszaporodott állományról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése