Behavazva

Hát a 2025-26-os téli szezon eddig nem viccelt. Itt Málnáskertben először 2025. november 22-én rúgta ránk az ajtót a tél. Egy szép szombati nap végére kb. 15 cm-es hó borította be az egész birtokot. Emberem épp egy nappal azelőtt indult el kamionozni, így egyedül néztem szembe tél tábornokkal.  

Micukának hála sikeresen abszolváltam a manapság már extrémnek számító időjárást. Először a kecskéknél kezdtem lent az istállóban. Majd miután őket elláttam, felpakoltam a traktorra minden finomságot a birtok többi lakójának: finom darát a malackáknak, durva darát a pipikéknek, valamint hullott szénát alomnak, amit a kecskék lepazaroltak és friss szénát is, mert a malackák újabban szénát is kapnak enni. 

 

A háznál felraktam még a malacok leforrázott dara reggelijét és némi vizet, majd tovább zötyögtem a malacok lakóhelyéig és ők is megkapták a nekik járó mindenfélét. 

Ez alkalommal is sikerül pár gyönyörű havas képet készíteni. Itt  pipi birodalom, ami alig látszott ki a hóból. Szegénykéim rácsodálkoztak a nagy fehérségre.

Az akácerdő is fehér ruhát öltött.

A galagonyabokor pedig most nem izzik, hanem fázik. 

Ez volt a tél első felvonása és bár nagyon szépen festett a behavazott táj, nem tartott sokáig Már másnap, vasárnap  jött is az enyhülés, ami jól látszik, hogy a tetőn már meg is indult a hótakaró. 

Majd vasárnapról hétfőre virradóan el is tűnt. Reggelre már zöldelt az egész legelő.

Ez azonban csak a bevezető volt, mert ami azután január 5-én kezdődött, az volt ám csak az igazi tél. Ez egy hétfői nap volt, amikor délelőtt 10 óra körül el kezdett havazni és csak esett és esett egészen estig. Gábornak aznap épp át kellett mennie a szomszéd faluba a háziorvoshoz, hogy elhozza  a táppénzes papírját. Mondtam neki, hogy ne is jöjjön már fel az autóval, mert ha így folytatódik, akkor nem fogunk tudni lemenni, ha ki kell mennünk a birtokról. 

És milyen jól tettük, hogy így tettünk, mert bizony havazott még kedden és szerdán is és lett körülbelül 30 cm-es hótakaró.

Ezúttal nem akart a hó már másnap lecsúszni a tetőről. 

Végül a nagy havazás elállta után csütörtökön merészkedtünk ki a birtokról. Szigetvárra mentünk gyógymasszázsra és egyúttal Gábor jogosítványát is intéztük, mivel a drágám január 7-én döbbent rá, hogy 4 nap múlva lejár az okmány. Azért így is kellett egy kis havat lapátolnunk, de legalább nem 350 métert a háztól, csak a sárrázót kellet lepucolni. Amilyen jól felkészültünk a télre még hólapátunk sem volt, de szerencsére kedvenc szomszédnénink már túl volt a lapátoláson addigra, így tőle tudtunk kölcsönözni. 

Mellékesen szeretném itt megjegyezni, hogy bár az interneten sokan panaszkodtak, hogy nem láttak egyetlen hókotrót sem, mi nem tudjuk ezt alátámasztani. A havazós napokon napjában 3-4-szer láttuk elmenni a hókotrót a birtokunk előtt. És csütörtökön, amikor elhagytuk a birtokot gyönyörűen letakarított utak fogadtak minket egészen Szigetvárig.

A nagy havazás miatt szegény kecskék is a hó fogságában rekedtek. Most január végén már legalább három hete nem tudták elhagyni az istállót. 

A patak ismét befagyott és az erdő ilyenkor nagyon szép arcát mutatja. Ebből az irányból érkezik a patak, már amikor van benne víz. 

És erre folyik tovább, már ha nincsen befagyva. 

Szerencsére a blog bejegyzései alapján vissza tudtam nézni és bizony 2017 januárjában készült olyan bejegyzés, ami hasonló időjárásról tanúskodik.  A havazás mellett a sok mínusz fok is megérkezett. A két kutyalány leginkább csak etetésekkor hagyta el a jól fűtött házat, amikor a gazdáknak is kint kellett fagyoskodnia. 

Boróka hófehér háttér előtt. 

Málnuska felszólításra modellt ült,  mellette az istálló szolgálatot ellátó igencsak kigömbölyödött Luca cica. A kutyahölgy azért egy kis hótúráson már túl van. 

A pipiudvar behavazva, hólapátolás után. Egy kis részen Gábor elhányta a havat, hogy szegényeknek ne érjen nyakig. 

Malacmami és egy kislány várja a reggel

A poén az egész helyzetben, hogy mi pont ezen a héten akartunk fát vágni és fűrészelni. Tudom-tudom, erre nem most kellett volna gondolni. Emberem ősszel többször is felvetette, hogy kellene még tartalékolni, de én voltam az, aki leintette, hogy hát van kb. 3 m3 fa méterben, meg ott a rengeteg akác tuskó és gyökér, amik egyébként már lassan 3 éve alkotnak egy nagy kupacot és csak nem akarnak elfogyni. Plusz ott a rengeteg lábon száradt és kidőlt fa az erdőben, a rengeteg letört ágról nem is beszélve. 

A két ünnep között is be volt tervezve  egy kis favágás, csak az meg az orvosi utasítás miatt maradt el, mondván a fogászati műtéte miatt az új évig még le volt tiltva a fizikai munkától. Január első hétvégéje meg a kecske és disznóvágással telt el, úgyhogy pont a január 5-vel kezdődő hetet terveztük be, hogy ott akkor lesz 4-5 napunk, hogy beraktározzunk még némi tűzifát. Csak éppen azzal nem számoltam, hogy pont akkor fog kezdődni az évtized legkeményebb tele. Szóval a Jóisten jól az orromra koppintott, hogy ennyire elbizakodott voltam.

Azért hétfőn sikerült még egy jó pótkocsinyi fát összevágni mielőtt a hó teljesen belepte volna a tuskókat. Másnapra azonban már ez a helyzet fogadott minket a fakupacnál.

Szerencsére pont volt egy kb. 16 méteres lábon száradt égerfa a közelben, ami egy ideje már megadta magát és elfeküdt a földön, úgyhogy csak fel kellett darabolni. Így nem kellett a gyökerekkel küzdeni. 

Azután persze azt sem gondolta senki, hogy az 5-én leesett hó még a harmadik héten is ott lesz, mert persze rőzsét bármikor lehet szedni,  ha éppen nem 30 cm-es hó alatt lapul. Szóval minden is összeesküdött ellenem, de tény, hogy ez egy jó lecke volt nekem. Amint lehetőség nyílik rá, meg is kezdjük a tűzifa felhalmozását a következő szezonra. Az uram azt mondta, hogy legalább 2 évre való tűzifát akar összerakni, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő. 

Azért nem kell aggódni a mínusz csillió fok és a viszonylag szűkös készletek ellenére azért nem kellett fagyoskodnom, 22-23 fokos hőmérséklet azért volt napközben és reggelre is ritkán ment le 20 fok alá.

Ma  reggelre pedig váratlanul beköszöntött a tavasz. Legalábbi olyan érzésem volt a korábbi napokhoz képest. Ez a kinti öltözékemben is egyértelműen megnyilvánult: két pulóver, vastag kabát helyett egy pulóver + széldzseki, két pár zokni helyett egy pár zokni, két pár kesztyű helyett egy pár kesztyű. 

Pedig a táj ma reggel csaknem 3 héttel a nagy havazás után még így nézett ki nálunk, de az éles fülűek már hallhatják a háttérben a cinege hangját, ami nekem már a tavaszt idézi, habár jól tudom, az még egy kicsit odébb van.

Ennyi talán nekem elég is volt a télből. Úgyhogy én nem bánom, ha most jön az olvadás és némileg enyhébb fokok.