Az úgy történt, hogy két hete felhívott egy nagyon kedves egykori szomszédom, hogy tudnék-e segíteni neki. Bár először nem tudtam, miről van szó, de a válasz egyértelműen igen volt, hiszen Richi az elmúlt 11 évben már számtalan alkalommal segített vagy húzott ki szorult helyzetemből. Ekkor megkérdezte, hogy be tudnék-e fogadni két tyúkot, mert a gazdájuk levágással fenyegeti őket.
Igazából két igen lelkes kis kotlósról van szó, aki a barátnője apukájé, viszont nem és nem hajlandóak lemondani az anyai örömökről, ezért a gazdájuk ultimátumot adott: vagy keresnek nekik másik helyet vagy jön a kés.
Hát így történt, hogy két hete, szombat délelőtt megérkezett Richi és barátnője az autó csomagtartójban rejtőző ládákkal. Amiket be is költöztettünk az egyik üresen álló boxba.
A két kotlós mellé még hoztak 2 doboz tojást és egy nagy tál szemes kukoricát. Én egészen eddig abban a hiszemben voltam, hogy addig kell gondoznom a tyukicákat, amíg ki nem kelnek a csibék és utána elviszik őket. Erre kiderült, hogy nem, nem. A tyúkok és a szaporulat is az enyém, hiszen ők nem tudják hova tenni őket. Majd, ha egyszer lesz helye, akkor viszonzásképpen adhatok neki két tyúkot.
Szóval így indult, hogy újból pesztrálhatom a várandós kismamákat. Miután elmentek elhelyezgettem alattuk a tojásokat. Richi útmutatója alapján két napig egyáltalán nem kellett kiengednem őket. Úgyhogy hétfő reggelig csak ücsörögtek a helyükön.
Azóta naponta egyszer, reggelente jönnek ki. Pontosabban leveszem a felső ládát és szépen, óvatosan kiemelem először Julcsikát. Neki igen bohókás fizimiskája van és két hete még teljesen kopasz volt a kis háta. Gondolom igen népszerű volt a kakasnál.
A mami reggeli szünete alatt a tojások szépen szellőznek, ennyi pont kell nekik, hogy friss levegőhöz jussanak.
Julcsika először az itatóhoz megy és megtölti a magát friss vízzel.
Meg azt is láttam, hogy olyan cukin kinyújtóztatja a lábacskáit. Hátra felé egyenesen nyújt mindkét lábán. Gondolom a hosszú ücsörgésben elgémberedik neki.
Utána jöhet a kaja. Bár Richi azt mondta, hogy szemes kukoricával etessem őket, mert abban van elég kalória, amivel kibírják 24 óráig, Julcsika napokig rá sem nézett. Miután elkezdtem aggódni, hogy ez így nem lesz jó és a mi darakeverékünkből (kukorica, búza, árpa) is raktam egy adagot. Ennek azután rögtön neki is látott. Julcsika azóta is ezt részesíti előnyben.
Miután evett és ivott, amennyire szüksége volt szépen magától vissza is megy a ládikójába és ráül a tojásokra. Nekem csak a tetőt kell visszaraknom.
Ezután jön Marcsika. Ő egy igen szépen fejlett kendermagos tyúkocska. Szintén kiemelem a helyéről.
Addig a tojások levegőznek.
Hát ez a kismama már kezdett megijeszteni, mert egyáltalán nem láttam, hogy evett-ivott volna. Közben én ugye jövök-megyek, intézem a kecskéket, darálok. Persze időnként odanézek, de nem állok felettük 20 percig. Azután végre láttam, hogy iszik. Na gondoltam, legalább az rendben van.
És tegnap láttam először, hogy eszik is. Úgy tűnik neki bejön a szemes kukorica, mert ma egész végig azt csipegette.
Mondjuk az első megmozdulása, amikor először kivettem az volt, hogy beleállt az etetőbe és egy jó nagy adag kakát elhelyezett benne. Még az a szerencse, hogy a másik oldalra és nem pont rá a darára, kukoricára.
A falatozás után jöhet az italozás.
Hidratációs szünet után még jöhet egy kis szabadidős tevékenység.
Egy kis ténfergés, csőr törölgetés miegyéb, majd szépen ő is visszaül a tojásokra.
Első nap egyszerre engedtem ki őket, de Marcsika a szabadidős tevékenysége után Julcsika tojásaira ült vissza. Ami azért nem volt jó, mivel ő nagyobb testű és eredetileg 13 tojást raktam alá, míg Julcsika alatt csak 9 db volt. Azóta sajnos törtek el néhány tojást, így végül 9-9 darab maradt alattuk. Viszont azóta inkább felváltva engedem ki őket.
Nagyjából túl vagyunk a félidőn, úgyhogy jövő héten szombat-vasárnap kiderül, hogy jók voltak-e a tojások és ha igen, hány csibe lesz. Remélem a saját kotlóssal végzett kísérlet eredményeit meghaladják, de ha nem, akkor is lesz még két tyúkocska Málnáskertben, akik a tojásellátmányhoz hozzájárulnak a jövőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése