Két hete vendégségben járt nálunk Barna, lassan 3 évtizede a barátunk, aki egyben hobbi fotós is. Profi gépe elválaszthatatlan tőle, így nálunk rendszeresen készít fotókat. Az alábbi bejegyzésben az ő szemén keresztül láthatjátok Málnáskert néhány lakójának portréját.
Kezdjük mindjárt az idei év jövevényével, akit én csak Törpe Terroristának nevezek. Az abrakos vödröt nem lehet elég magasra tenni előle, mindig megtalálja. Azután persze leveri, hogy hozzáférjen a tartalmához. Amúgy egy nagyon cuki és mulatságos kis jószág. A tavalyi év kiskecskéjével bandázik együtt rendszeresen, akit méretben már lassan elhagy.
Egy gyönyörű fotó az én kedvencemről, Leonardóról, akitől Barna is elolvadt, mert nemcsak nekem hízeleg ám a kis piszok, mindenkihez odamegy egy kis kecske puszira. Kétéves korára nagyon szép kiállású kecske lett belőle.
Gáborka, a fő kecske igen impozáns látványt nyújt ezen a képen. Mindenki más eltörpül mellette. Egyébként mostanában már ő is gyakran odajön hozzám és a fejét a combomhoz dörgöli és békésen tűri, hogy a fülét, szarvaközét vakarásszam. Onnan indultunk két éve, hogy szabályosan menekült előlünk, nem lehetett megközelíteni.
Malac a zöldben, itt még élvezhette a szabad életet. Most már a hízók karámjában tölti a napjait. Több, mint két év jutott neki a szabad életből, amit a sertések 99 %-a szerintem nem mondhat el magáról.
És itt egy másik malacka, fenti testvére. Mérete alapján talán ő lehet a másik hízó.
Kancsikáról is jó kép sikeredett. Itt talán nem látszik, de a tél végi önmagához képest szépen kigömbölyödött és a szőre is szépen kinőtt. Kicsit már komótosan mozog, idén tavasszal már a 10 életévét töltötte. Remélem még jó pár évig velünk lesz.
Ez egy kicsit brutálisra sikeredett. De a zord külső egy nagyon nyuszi lelket rejteget. Minden zajtól megijed, de a mi hangunkat megismerve szépen oda jön hozzánk és hagyja magát simogatni, vakargatni.
A kép szereplője Herr Schwarz háttérben tóval és erdővel.
És íme egy közeli a macskák főgengszteréről. Nem is olyan régen történt meg, hogy épp a városból hazatérve a bejárati ajtót nyitva találtam (emberem itthon volt, csak kint dolgozott az udvaron). Mostanában Boróka rájött, hogyan tudja kinyitni az ajtót, valószínűleg engem keresett és ezért benyitott a házba. A lakásba belépve egy fekete villanást látok, majd a konyhapulthoz lépve, üresen találtam a tálkát, amiben pirított bacon kockákat hagytam az ebédhez. Mikor az uramat megkérdeztem, azt felelte, nem ő ette meg. Mondom, akkor Schwarz megint a konyhapulton járt. Ő az egyetlen (meg talán az anyja, Süti), aki ezt meg merte tenni. Most reggelente ecetes sprickával fogadom őket az ajtóban, hogy leszoktassam őket az állandó berohangálásról. Már pár alkalom után igen látványosak az eredmények.
Sütike vagy Luca látható a képen. Anya és lánya fejre annyira hasonlítanak, hogy én is csak a testük alapján tudom megkülönböztetni őket. Luca cica az ivartalanítása óta nagyon kigömbölyödött. Igaz, hogy az istálló közelében a rágcsáló populáció láthatatlan méretűre zsugorodott, a hombárokban tárolt több mázsányi takarmány ellenére egérnek, patkánynak nyomát sem láttuk.
Misukám portréja is nagyon zordra sikeredett, mintha egy morcos cica lenne, pedig az egyik leghízelkedőbb kandúrunk, aki szívesen az ölünkbe heveredik egy kis simogatásra.
Ez a kép ugyan kilóg a fenti sorból, de azért került ide mert a fölötte készült pincepörkölt igen csak finomra sikeredett. És amúgy szerintem egy szuperül megkomponált kép, ahol csak a tűz lángjai színesek.
És végül két portré a leghűségesebb társainkról. Málnuska felöltötte téli bundácskáját és most már tavaszig így is marad. Mondjuk egy fürdetés azért nem ártana a kis hölgynek, de a birtok ura ezt a fazonját szereti igazából. Így olyan kis macis a kis szentem.
Boróka Málnával ellentétben mintha levette volna a bundáját. Mindenhol rövid a szőre, a farkincája is szinte teljesen eltűnt.
Boróka a héten nagyon-nagyon rossz dolgot művelt. Kedden megölte az egyik leggyönyörűbb tojó tyúkomat. Úgyhogy azóta nem beszélek vele.
Az eset úgy történt, hogy délutánonként, amíg kint tevékenykedek a kertben kiengedem a pipiket, hadd kapirgáljanak a legelőn, hiszen náluk bent már tiszta kopasz a terület. Rendszeresen előfordul, hogy az öreg tojók levonulnak az erdőbe, hogy ott kapirgáljanak. Ezt én nem nézem jó szemmel, mert hát róka is van a területen, ezért rendszeresen fel szoktam őket hajtani Boróka segítségével, akit szigorúan mindig magam mellett tartok, hogy véletlenül se kapjon oda a tyúknak (Korábban már megtörtént, hogy tereléskor odakapott, ahogy a kecskének, vagy malacnak. Csak míg azok fel sem veszik, egy baromfi elpusztul tőle.)
Szóval a pipik kiengedve én a kertben prücskörészek, amikor egyszer csak éktelen kárálást hallok. Már rohanok is, hogy biztosan a róka elkapta valamelyiket. Karcsi kakas az erdő szélén rikoltozik, rohanok be és nem egy vöröset, hanem egy feketét látok egy gyönyörű kendermagos tyúkomon. Boróka a hátán, szájában tollak, a tyúk már halott.
Szerintem önkéntes rendőrt játszott. Tudja, hogy a tyúkok nem lehetnek az erdőben és ki akarta terelni őket. Nem hiszem, hogy étkezési célból és szándékosan ölt volna.
Úgyhogy tehettem oda vizet forralni, hogy legalább a húsát megmenthessem. Két és fél kilós volt a kis drágám, a hasürege tele tojáskezdeményekkel és a másnapi tojásommal. Nagyon elkeseredtem és azóta új rendszert vezettem be.
Délután négykor megyek és kiengedem a kecskéket, Borókát pedig bezárom az istállóba. Visszafelé jövet kiengedem a pipiket és Málnát bezárom a lakóházba. Boróka szinte folyamatosan ugat, ezzel mintegy távfelügyeletet gyakorolva a pipik felett, akik már megszokták, hogy a kutya ugatással kergeti ki őket az erdőből. Mivel szinte folyamatosan hallják az ugatást nem nagyon mennek le az erdőbe. Azért néha rájuk nézek, de két napja így működik a pipik délutáni kimenője. Remélem most már a maradék baromfijaimat meg tudom védeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése