Eszter Málnáskertje: Darus autóra várva

Az építkezéssel kapcsolatos utolsó bejegyzés ott fejeződött be, hogy várjuk a csapadékmentes időt, hogy feldaruzhassuk a gerendákat. Ami késik, nem múlik, így végül október 2-án megérkezett a várva várt darus kocsi.

Ezt megelőzőleg azért saját kezűleg lefestettem vagy 40 db födémgerendát, meg még kb. 20 db oszlopot, konzolt mi egyebet.

Itt éppen a méretes mestergerendát kenegetem.

Beépítettünk 6 db tartókonzolt, ami szép kis mutatvány volt, tekintve, hogy a hatból három volt vagy 170 cm hosszú és hozzá baromira nehéz, és ezeket úgy 3 méter magasra kellett feltornázni és megrögzíteni.

Három rövidebbet az egyik oldalra.

És a három "böszmét" a másik oldalra. Ez alá majd épített pillérek kerülnek alátámasztásként.

Gábor kialakította a mestergerenda fogadó részét a falban és felállítottunk még egy belső oszlopot, amit szintén a mestergerenda alátámasztására szolgál.

De a legizgalmasabb feladat kétség kívül az 5 ”T” (tornácoszlop+vállgerenda) helyretétele volt. Az oszlopoknak kis beton+téglalábazat épült, hogy a nedvességtől védve legyenek, ami azt jelentette, hogy kb. 40 cm-re kellett felemelni. A feladat megoldásához voltunk ketten. Így az alábbi megoldáshoz folyamodtunk.

Lépcsőt építettünk fakockákból, így 3 lépésben, mindig egy kicsit emelve átraktuk az emelőre, (ami szerencsére bír vagy két tonnát) amivel a végső magasságig fel tudtuk emelni.

Amíg a tornácoszlop fölötti mestergerenda nem került fel két léccel odarögzítettük a házhoz őket, azaz kiháromszögeltük őket.

A tornácoszlopok megrögzítve.

És szemből.

Az épített kőoszlopokba be lett betonozva egy méteres menetszár, amire a mestergerendának rá kellett ülnie. Egy ilyen ”kis” fúrószár kellett a gerenda átfúrásához.

És végre a darus kocsi is csak megérkezett. Már repül is a mestergerenda.

Végre a helyén van (na jó, pár centi híján).

A tornácoszlopok fölötti mestergerendák helyretétele volt a legrázósabb. Ugyanis a gerenda leeresztése előtt Gábornak ki kellett csavaroznia a rögzítő léceket. Még szerencse, hogy a darus ember segítőkész volt, így ő meg én egy-egy oszlopot megtartva Gábor el tudta végezni a műveletet, miközben ő a gerendát is eresztette lefelé.

Itt már a második érkezeik (a háromból).

A mestergerendák a helyükön most már jöhetnek a födém gerendák. Itt a nagyokat még egyesével emelgette.

Közben, hogy nehogy unalmasnak találjuk a feladatot, a darus autó kétszer is megsüllyedt. A kiszabadítása vagy 80 kisméretű téglát (a kerekek alá) és egy-két órányi időráfordítást vett igénybe. Ezért a rövideket már csoportosan, 6-8 darabot egyszerre emelve tettük fel. Ráadásul nem is mindig álltak jó irányba, azaz a mintás végük volt belül. Az utolsókat így is már sötétben tette fel. De mindegy legalább végre felkerültek. Az eredeti terv az volt, hogy minden egyes gerenda a helyére kerül, azaz 90 cm-ként egymástól.

A végeredmény azonban ez lett a DK-i oldalon.

És hát így sikerült az ÉNY-i oldalon, még szerencse, hogy ezek "alig" 5 méteresek voltak. Így görgetős technikával viszonylag egyszerűen a helyükre tudtuk rakni őket.

Ezt követően kellett a gerendákat pontosan a helyükre varázsolni és lerögzíteni. Még szerencse, hogy egyiküknek sincs tériszonya, mivel nem keveset "futkároztunk" fel-alá ca. 3 méteres magasságban.
Ez megint kétszereplős játszma volt. Elsőként a két szélső gerendapárt kellett megrögzíteni, majd kihúztunk egy zsinórt körben, ami jelezte a szintet, ameddig a gerendáknak ki kell lógniuk. Én voltam a szint ellenőrző. Ami mókás látvány lehetett. Körülbelül, úgy nézhettem ki ahogy a koalák ölelgetik a fát, csak én vízszintesen adtam elő a gerenda végén, miközben Gábor meg egy fejszével kocogtatta a mellette lévőt a helyére. Máshogy ugyanis nem lehetett, ha lendületből megtolta, akkor biztos, hogy túlment. (Béláim, eltoltuk, rátoltuk!!!)

Mikor a helyükön voltak, akkor ilyen helyes kis 30 cm csavarokkal, meg menetszárral meg gerendarögzítő vasalattal le lettek rögzítve.