Mélypont után újra a csúcson

Egy héttel ezelőtt kissé mélyponton voltunk hangulatilag (mert az élet nemcsak játék, móka és kacagás a birtokon). Az időjárás pocsék volt, ráadásul azt sem tudtuk mihez kapjunk hirtelen a sok tennivaló közül. Vakolás előtt álltunk és a feladatok kissé összetornyosultak. Ajtótokokat összerakni, beépíteni, de a házban is full káosz uralkodott, elrámolni, hogy a kőműves valahol kezdeni tudjon. Meg még a gyümölcsfák nagyja is ültetésre várt.

Valahogy így néztünk ki.

Ráadásul nehezített terepen mozgunk, mert nekünk a fafödém és  bennlevő nyílászárók miatt mindent csomagolnunk kell, nem úgy mint egy "normális" építkezőnek, aki először vakol (mennyezetet is) és utána rakja be az ajtókat, ablakokat. (Hozzáteszem, hogy ezt az utat már egyszer próbáltuk, de az sem jött be. A kivakolt nyílásokba nem fértek be az ablakok, így verhettük le a vakolatot.) Az ablaknyílásokat is meg kellett csinálnunk, hiszen a fára nem lehet vakolni. 

Szerencsére hamar átlendültünk ezen az időszakon és most jöjjön a beszámoló az elmúlt két hét eseményeiről.

Ott kezdem, ahol a múltkor befejeztem. Gyümölcsfák.

Egerágon van egy hatalmas kertészet, 14 hektáron több ezer növénnyel. Itt a tulajdonos kertészmérnök segítségével összeválogattunk 25 db gyümölcsfát (egyet ajándékba kaptunk + 3 díszfát is). A gyümölcsfákat vad fajtákra oltják, így remélhetőleg ellenállóbbak lesznek. Ők a kertészetben vegyszerek nélkül dolgoznak és mi is ezt az irányvonalat szeretnénk követni.

Itt az összes szerzeményünk egyelőre ültetésre várva.

A gödrök már elő voltak ugyan készítve, a feladat azonban nemcsak arról szólt, hogy a fácskákat bedobjuk a lyukba föld, trágya, víz és kész. Mivel gyakorlatilag egy vadaspark közepén élünk plusz a kecskéket se feledjük, így a csemeték védelemre szorulnak. Tehát körbe karók, csibeháló és így van kész.

Persze a metszést se felejtsük. A kertészmérnök tartott egy 5 perces gyorstalpaló metszési tanfolyamot. Reméljük jól ültettük át a gyakorlatba.

Így néz ki egy csemete védőfelszerelésben.

Háttérben a gyümölcsös egy része. A fák nem egy kupacba lettek ültetve, hanem a korábban kivágott akácfa tuskók közelébe, így jelölve az akadályt, ami kaszáláskor jól jön majd.

A 3 db ajándékba kapott tűlevelű fácskát először nem kerítettük, gondolván, hogy az nem érdekes az állatoknak. Nem egy fenét! A kecskék azon nyomban rávetették magukat. Gábor azonban gondolt egy trükköset és három botocska köré a villanypásztor zsinórját körbetekergette. És bejött a CSEL! (A karám körüli villanypásztoros terület is simán működik már áram nélkül is.) Kiengedéskor Tündér rögtön megcélozta a kis fenyőt, de egy méterrel előtte megtorpant, pár másodpercig szemlélte, majd távozott.

A fákat múlt héten hétfőn hoztuk és a héten csütörtökön mindegyik a helyére került. Az elsőként elültetett barack fácskákon már látszik, hogy megeredtek. Hozzák a rügyeket és a kis leveleket. Összesen kilenc félé gyümölcsöt ültettünk a szokásos gyümölcsökből, de van például szelídgesztenyénk is. Mandulát végül elfelejtettük, meg még birset is szeretnénk. Ezeket majd a közeljövőben pótoljuk.

Vissza a házprojekthez. A vakolás előtt a belső ajtótokokat is be kell építenünk, mert a terv, hogy a kőműves a tok borításával vakol szintbe és így a takarólécet majd nem kell a hullámos vakolatra ráhajlogatni (szintén korábbi tapasztalat).

Itt készülőfélben egy tok.

És így néz ki, ha elkészült.

 Itt már beépített állapotban.

Az építészünkkel konzultálva abban maradtunk, hogy az ablaknyílásokat először le kell fóliázni, hogy a fa részek ne szívják magukba a nedvességet a vakolatból, majd a fóliára  nádszövetet kell  rögzíteni, hogy a vakolat tudjon miben megkapaszkodni. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat, mert  a nádszövet méteres tekercsekben van. Ezt vágni kell, a kis nádpálcikák meg kicsúszkálnak a drótból, szóval megküzdöttünk vele, mire felkerült a helyére. 

A végeredmény ez lett.

Már "csak" 10 db ablaknyílást és a bejárati ajtó nyílását kell ilyen módon preparálnunk. (Szegény mi!!!)

A gerendákat, padlásdeszkát így védjük a felfröccsenő vakolattól. Eddig kb. 300 folyóméter ragasztószalag meg 100 méter papírtekercs fogyott, de kell még egyszer ugyanennyi. Meg állást felépít, csomagol, lebont, arrébb visz, felépít stb.stb.

A vakolás javában zajlik. Mint megtudtam ez is több lépcsőben készül. Fröcskölés, vakolás, simítás.

Itt még csak befröcskölve a konyha fala.

Konyha, étkező, nappali kivakolva. (Mínusz ablaknyílások)

Ma már az eddig elkészült falak simítása folyik.

Kecskefronton is zajlik az élet. Zizikénk ma nyolc hetes és már majdnem akkora mint az anyja. Hogy végre nekünk is jusson a kecsketejből, megkezdtük az elválasztást.  Ehhez előbb "ápgrédeltük" a korábbi szénatárolót, ami így előlépett kecskeóllá.




Ez lett Tündér éjszakai szálláshelye. Szerencsére a kicsi nem fogta fel traumatikusan, végül is csak egy vékony drót választotta el a mamájától. Tündér az egyik oldalon, Zizi a másikon aludt. De érdekes módon azóta Lilike is kint éjszakázik, nem hagyja a kicsit egyedül.

Így tegnap és ma már átestünk a fejésen. Egyelőre kétemberes dolog (egyik lefogja a kecskét, a másik feji). Tündérnek is szokatlan a dolog (bár ma már sokkal jobban ment, mint tegnap), meg persze nekünk is tanulnunk kell a technikát. 

A tegnapi reggelihez nagyon jól esett a frissen fejt kecsketej. Első korty utáni vélemény, hogy nagyon finom édes.

Lányok sziesztája a délelőtti napsütésben.

 Zizi jól elfáradt a nagy rohangálásban, hosszú percekig csak lihegett a karomban.

Egyébként már az anyját is beleviszi minden bolondságba. Most már Tündér is ugyanúgy ugrál és futkos a tégla lábazaton, ahogy a kislánya.

Óriási játszások vannak anya és lánya között, fejelgetések, futkosás. Tündér annyira felbátorodott, hogy még Lilivel is incselkedett. 

Lilikénk  még mindig egyben, de már egyre nehezebben mozog. Van szélessége rendesen. Szerintem kettes ikrek lesznek (vagy hármas?)

Szerda óta az idő is csodaszép, napsütés reggeltől estig. Ez már igencsak ránk fért a sok esős nap után. A madarak is bebolydultak nyomják folyamat a trillát. Ilyenkor érezzük leginkább (de persze máskor is), hogy CSUDA JÓ az élet itt a birtokon.