Először az állatkákról. Mindenki nagyon jól van és a szelídítési projekttel is jól haladunk. Most már a legkisebbek is elfogadják a kezünkből az ennivalót. Sőt a mama és a kicsinyei már eltűrik a fül, hát, egyéb testrész simogatását, vakargatását. Erről bizonyítékkal is szolgálhatok.
Megint volt esemény "kecskepoliszban". Legkisebbünk, aki a keresztségben a Zizi nevet kapta (mint napjainkra kiderült teljesen jogosan, és itt nem a cukorkára gondolok, hanem az őrült, bolondos szavak szinonimájaként használt zizire). Szóval őkelme rájött, hogy fel tud ugrani a legkisebb ól tetejére és onnan átszambázott a legnagyobbra, ahonnan már elérte az akácfaleveleket, ami csemege a kecskéknek.
Igen ám, de időhiány miatt a két legújabb ól tetejét csak tetőfólia fedte, amiket a kis patáival szépen kilyuggatott. Végül már annyi lyuk volt rajta, hogy kétszer is lezuhant, de ez sem tartotta vissza a további ugrálástól. Egyszer azonban olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy az egyik mellső lába beszorult két léc közé és azon lógott. Szerencsére a közelben voltunk és meghallottuk, ahogy fájdalmasan sír. Szerintem rekordot döntöttünk ötvenen, úgy rohantunk.
Én tartottam, amíg Gábor hozott egy feszítő vasat, hogy ki tudjuk szabadítani. Szerencsére nem törött el semmije, de ezután már nem akartuk kísérteni a sorsot, úgyhogy minden szerszámot eldobva az építkezésnél, traktorra pattantunk és hoztunk cserepeket a régi istállótól és becserepeztük mindkét ólat. Ez persze csak arra volt elég, hogy őkelme ne zuhanjon le még egyszer, de a cserepeknek hosszútávon nem tesznek jót az apró kecskepaták. Úgyhogy a cél az volt, hogy egyáltalán ne tudjon fel menni. Bár Gábor szerint biztosan el ment a kedve az ugrálástól a balesetéből kifolyólag. Jelentem a kecskéknek elég rövid távú a memóriájuk, ugyanis még nem végeztünk a cserepezéssel, de ő már újból fent volt a tetőn.
A megoldást a szögesdrótban láttuk, ami egy éve várja, hogy körbe fel tegyük a kerítésre, úgyhogy akad vagy 13 tekerccsel raktáron. Ki is húztuk a legkisebb ól tetején szépen "L"alakban. Aznap Zizi csak nézegette, nézegette. Másnap megpróbált felugrani, de persze visszapattant a dróttól. Mi nagy örvendezve dörzsölgettük a kezünket, hogy túljártunk a kis piszok eszén. Az örömünk úgy este kilencig tartott, amikor már lefürödve épp egy filmet néztünk a lakókocsiban. Hirtelen koppanást hallottunk, őkelme megint fent volt. A karámba zárva a harmadik lehetséges oldalról próbált meg feljutni, és sikerült neki. Azóta már ott is szögesdrót feszül. Azóta kicsit nyugodtabb az életünk.
Lecserepezve, szögesdrótozva immár kecskementes a tető.
Ennek a tetejéről legelészte egykoron az akáclombot.
Időhiány és a végkimerültséghez közeli állapot miatt végül áttértünk a napi egyszeri fejésre. Így csak kb. 3 liter tejünk van naponta. De az is kb. 20 liter tej egy héten. Bármennyire is tejesek vagyunk, ennyit még mi sem vagyunk képesek meginni, így hetente kétszer készítek sajtot. Saját fűszerből készült már kapros, metélőhagymás, bazsalikomos, borsikafüves.
Balra natúr, jobbra borsikafüves, elől metélőhagymás.
Mostanában gyakran ez a vacsora. Sárga- vagy görögdinnyével igen finom és laktató. De már grilleztük is, és úgy is isteni.
Hogy az életünk ne legyen túl egyszerű és unalmas, ezért az építkezés, állatozás, sajtozás mellé még bejött a "kaszálni kell, de sürgősen" probléma is. Bár a traktorunkhoz van kasza, de ekkora terület min. 4-5 munkanapot igényelt volna, a mi gépünkkel, ezért külsős segítséget vettünk igénybe.
Jött a nagy traktor és lekaszált...
Pár nap száradás után rendsodrózott (csinos kis kupaccsíkokat csinált)
És végül kis szénabálákat gyártott. Vagy 500 darabot.
A múlt heti özönvíz előtt egy nappal készültek el. Annyi időnk volt, hogy kb. 150 bálát összehordjunk és letakarjuk. A többi most vagy kiszárad vagy dunsztom sincs, hogy mi lesz velük.
A lenti vetemény közben bebolydult. Ma szedtem le két kisebb tököcskét, de lesz termés a padlizsánon is. Lassan szedhetem a zöldborsót, és úgy néz ki száraz babunk is lesz szépen. A paradicsom meg valami irtózatos burjánzásba kezdett, ma kötöztem őket fel másodszor, mert már annyi a termés rajtuk. A krumplit meghordtam még egy réteg szalmával. Az még kérdés, hogy itt mi lapul vagy nem a föld alatt.
Az építkezéssel kapcsolatosan is lassan befordulunk a cél egyenesbe, bár már egyre nehezebben bírjuk. Azért ezeket a lakókocsikat nem arra tervezik, hogy 15 hónapot folyamatosan benne lakjál. Mondjuk, ha olyan kocsink lenne, mint Mel Gibsonnak a Halálos fegyverben, akkor neki sem állunk építkezni.
Szóval a legutóbbi jelentkezésem óta legyártottuk az ablakpárkányokat, amiket az ablakainkat gyártó cég lefestett. Azóta már be is építettük őket. Most becsomagolva várják, hogy elkészüljünk a fal festésével.
A padlásdeszkázást még valamikor régen csak a lakótér felett csináltuk meg. Most készre csináltuk és elkészült a tornác felett és az északi oldalon is. Mivel korábban csak a faszerkezet tetejéig szalmáztunk, ezért azt is be kellett fejezni. Ennek feltétele viszont sok kis apró léc felszögelése, hogy legyen ami tartsa a szalmát. Gábor legyártotta és felszögelte a léceket, miközben én vagy 25 darab szalmabálát felhordtam a padlástérre és begyömöszöltem a megfelelő helyekre. Bálánként 3-4-szer fordultam, amit a nap végére azért már éreztem a lábaimban.
Ereszalja az északi oldalon.
Sőt hogy valami látványosat is csináljunk, az én ezermesterem vasárnap felszórta a csempéket a konyhában. Szerintem egy profi hideg burkoló sem csinálta volna meg szebben. A fugázás még hátra van. Meg persze a meszelt fal mellett máshogy fog mutatni, mint most a vakolt mellett.
Közben elkészült az ágyunk is a lakatosműhelyben, még festeni kell és már hoznák a héten. Csak bekövetkezett az, hogy még nincs hova rakni. Így viszont majd csak augusztus 1-én jönnek összeszerelni. Mindenesetre az ágyrács és matrac már megvan.
Remélem legközelebb már arról számolhatok be, hogy ha részlegesen is, de beköltöztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése