Indián nyár

Amilyen szomorkásan indult ez a hónap, olyan csudaszép lett az első pár nap után. Hozzánk azóta gyakorlatilag visszatért a nyár. Bár a kora reggelek már elég hűvösek, de a reggeli etetést már rövid ujjúban abszolválom. Szóval hamisítatlan indián nyár lett végül a szeptemberből. No, de eme kimerítő időjárás-jelentésről térjünk is át a málnáskerti eseményekre.

Istállóügyben például történtek előrelepésék, bár a gazda éppen házon kívül volt. De mivel mi megfogtuk az isten lábát Pityu kőművessel, így ő  egyedül is elboldogult. A múlt hétvégén mindkét nap tudott jönni és szépen haladt az oszlopokkal. 

Csak emlékeztetőül szeptember 1-én itt tartottunk.

Vasárnap este pedig már itt: elkészült még több mint öt oszlop.

Persze, hogy ő  dolgozni tudjon egyedül is, ahhoz nekünk előkészületeket kellett tennünk. Gábornak be kellett vasalnia a maradék oszlopokat is. Ehhez le kellett hajtogatnia vagy 40 darab vaskengyelt. Befurkálni a vasakat és a kengyeleket dróttal rögzíteni.

Sajnos a 2.000 darab tégla már lassan beépült az oszlopokba, ezért utánpótlás után kellett nézni. A kőműves falubelijének volt eladó, így onnan hoztunk utánfutóval még 500 darabot, hogy a hétvégére elég legyen. Minden oszlophoz le is pakoltuk a szükséges mennyiséget.

Szombat reggel én csak letoltam a kis talicskámat a fúrógéppel és a hangulatcsináló rádióval meg kinyitottam a kaput. Mire reggeli után lementem már javában épült a következő oszlop a retrorádió zenéjére. A mi emberünk, tehát nem rest és megkeveri magának az anyagot, oda is viszi a helyszínre és a nap végén szépen el is mosogatja az eszközöket. Hallottunk már olyanokról, akik segédmunkás nélkül szóba sem állnak az emberrel, mert hogy "ő nem piszkolja be a kezét ilyen tevékenységekkel." Nyilván nekünk is az az érdekünk, hogy szakmai dolgokat csináljon, ne olyasmit, ami nekünk is megy. De nem először fordult már elő, hogy magára hagytuk. Ha van segítsége, akkor valószínűleg a 8. oszlop is elkészül állványmagasságig. Viszont ha kihagyjuk ezt a hétvégét (amikor ráadásul gyönyörű építkezős idő volt), akkor még csak a 2. állna.

A gazda viszont hamarosan megint hazatér és akkor megint nagyobb lendületet kapnak a dolgok.

A varázslatos őszi nyarat kihasználva beindítottam a birtokon kívül gombász karrieremet is. Fiatal szomszédunk ugyanis felfedezett egy jó kis vargánya lelőhelyét, amit rajtunk keresztül lehet megközelíteni. Kétszer is eltudtam menni a szomszédaimmal egy kis gomba gyűjtésre. Aminek az eredménye egy teli fagyasztófiók gomba. Meg persze frissiben főztem belőle egy nagy adag gombapörköltet, amiből jutott az éppen látogatóban levő apukámnak is elvitelre. Utólag számolt be róla, hogy nagyon ízlett neki.

Itt már megpucolva, szeletelve csak a zacskózásra várva.

Azt hiszem fel kell vegyem a tevékenységi körömbe (mint őstermelő) a gombagyűjtést is. Nálunk szokott lenni őzláb, meg óriás pöfeteg, meg a vargánya a szomszédos erdőben. Bőven több, mint ami nekünk szükséges, úgyhogy akár eladásra is jutna.

A gombászás egyébként roppant jó dolog. Az ember kint van a természetben, sétál, hajolgat, lesi a zsákmányt. Közben, ha társaság is akad még lehet jókat beszélgetni. A végeredmény pedig néhány kiló gomba, amiért nem kellett pénzt kiadni.

Sajnos nálunk az óriási fű miatt idén ősszel nem tudtak a gombák előbújni vagy ha elő is bújtak mi nem látjuk őket a méteres növényzetben. Esedékes lenne még egy kaszálás, amit a korábbiakhoz hasonlóan szomszédi együttműködés keretében oldanánk meg. Kérdés, hogy az időjárás engedi-e. Persze már meg kellett volna csinálni augusztus végén, vagy ebben a két hétben, amikor ilyen száraz, napos idők voltak, vannak. De különböző okok miatt ez sajnos nem jött össze.

A kertecskémben viszont még akadt betakarítani való. A júliusban vetett zöldbabomból lett egy fél kosárra való.

Fagyasztásra előkészítve szikkad a tálcán.

És itt az újabb adag paradicsom meg néhány kóbor paprika.

A paradicsomból ismét lé lett, annyira jól sikerült a múltkori adag. Most is meghagytam egy literrel a hűtőben, csak úgy iszogatni.

Dunsztból kiszedve, irány a pince.

Ahogy már a múltkor is említettem, meg kezdtük a kukorica komplett feletetését az állatokkal.

Csak illusztráció képpen. Ez ment be ....

Így fogadta a társaság a szállítmányt.

... és másnap este ez jött ki.

A különbözet a kecske és a malac pocakokban kötött ki.

A takarmányrépák között akad néhány ilyen méretes darab.

Azért megmutatom közelebbről is a mérőszalagot. Oké, hogy a "hasznos" rész az jóval kisebb, de azért egy 70 cm-es répa az nem semmi. Bár tulajdonképpen a teljes szakasz hasznos, mert a levelét is szeretik a kecskék és a malacok is.

A senki által nem vetett napraforgótermésünk. Mi lett volna, ha még vetjük is?

A vihar kidöntött néhányat és mivel láttam, hogy kezdenek potyogni a szemek némelyikből, úgy döntöttem ezeket is betakarítom, mielőtt a madarak megtennék helyettem.

Csak ezt az egyet hagytam meg, mivel szerintem még nem elég érett. Szerintem olyan 2,5 méter magas a növény. A tányér átmérőjét pedig úgy 40 cm-re saccolom. Életemben nem láttam még ekkora napraforgótányért.

Ünnepélyesen bejelentem, hogy édesanyám jóvoltából megérkeztek az első málnatövek a birtokra, hogy végre hűek legyünk a nevünkhöz.

Mivel a gazda másnap elutazott így csak ideiglenesen levermelte őket. Én meg két naponta locsolgatom, hogy kibírják, amíg végleges helyükre nem kerülnek. Egyelőre minden rendben velük, nem kókadoznak.

Anyukám ezenkívül meglepett még egy két dologgal, ami a kertjükben termett illetve ő  is hozzájárult, hogy teljen a kamrapolcunk az általa eltett dolgokkal. Meg hozott egy zacskóra való hagymát, amit azóta el is ültettem. Ebből folyamatosan lesz új hagymám. Pont ma egy hete, hogy eldugdostam őket és már 5-6 cm-es kis hajtások láthatóak.

És akkor jöjjön az állatsereglet.

Málna néha identitászavarral küzd és azt hiszi, hogy ő  egy malac. Legalábbis ezt mutatja a dara iránti szeretete. Már szinte elvárja, hogy adjak neki egy-egy adagot minden etetésnél, amit azután szépen felnyalogat.

Bár most, hogy egy ismerőstől kaptunk egy nagy hordóra való száraz kenyeret - amit a malacok és a kecskék is imádnak - mintha csökkent volna a lelkesedése a dara iránt. Most száraz kenyér darabok után ácsingózik.

Az egy szem malackánk itt még csak öt naposan. 

Hat napos volt, mikor a mamája lehozta a többiekhez. Másnap meg sikerült külön zárnom őket. Így legalább fedél van a fejük felett.

Itt pedig a legfrissebb képek a birtok jelenlegi kedvencéről immár 16 napos nagyfiú lett. Amint a képen is látszik már belenőtt a "ruhájába", rendesen gömbölyödik a kis pocakja. Természetesen a többiekhez hasonlóan ő  is imádja a pocaksimogatást.

A karámból, ahol a mamájával tartózkodik mérete miatt ő  még szabadon ki-be járkál (kifér a réseken). Amit gyakran ki is használ. Nagy vakarózásban van.

Itt  egy széna vagy szalmacsomóban matat éppen.

De szívesen bandázik a nagyokkal is. Előtérben a két hetes mögötte a két hónapos, mellette a féléves malackáim egyike.

Ma ki tudtam engedni a kecskéket egy kis legelészésre. Megjárták az éger és az akácerdőt is. Itt pont a beeresztés pillanatában. Szépen libasorban masíroztak be. Evvel pont megzavarták az épp ülőfürdőt vevő malacomat, aki ki is pattant a medencéjéből.

Sajnos a malacoknál továbbra is küzdünk a bolhákkal. Pénteken ismét beszereztem pár ampullányi szert meg egy kétliteres pumpás permetezőt és szombaton miután kiganyéztam le is fújtam vele a a malacokat, meg az ólakat is. De ahogy látom ismétlésre lesz megint szükség.

Hogy ne csak a pozitívumokról írjak meg kell említsem, hogy kb. két hét alatt két kecskét is elveszítettünk. Konkrétan mi volt a bajuk, nem tudjuk, csak azt láttuk, hogy nagyon soványak, annak ellenére, hogy esznek rendesen. Tavasszal kétszer is megkapták a féreghajtást. A legutóbb, mikor itt járt az állatorvos neki is mutattuk őket. Azonkívül, hogy adott nekik egy vitamininjekciót mást nem javasolt. 

A hófehér Zsófi kecskénket egy reggel még augusztusban fekve találtuk, valószínűleg felfújódhatott, mert lábra sem tudott állni. Így nála kényszervágás lett a vége. 

Múlt héten készültem megint állatpatikába, hogy kérek valami más féreghajtót, hogy a másik sovány kecskét, aki az első szülöttünk volt itt a birtokon még egyszer lekezeljem, de már elkéstem vele, mert előző nap reggel már élettelenül találtam az egyik ólban. Hozzátartozik a történethez, hogy már korábban eldöntöttük, hogy mindkét kecskét levágjuk, mert igen kevés tejet adtak. Így legalább lelkileg nem olyan nagy veszteség. Viszont az anyagi kárunk az elvesztett kocával együtt igen jelentős, legalábbis a mi kis gazdaságunk szempontjából. 

Ebből is látszik, hogy nemcsak móka és kacagás jut nekünk. Bár szerencsére közel három évig megúsztuk az ilyen jellegű veszteséget, de tudomásul kell venni, hogy ez is hozzátartozik, ha az ember állatokat tart, különösen, ha ilyen nagy számban.

A többi állatunk, köztük a cicák is szerencsére jól vannak.

Ötből kettő: Athos és Porthos.

A papájuk kicsit szúrós szemmel néz. Talán mert lemaradt a vacsiról? A többiek már túl vannak rajta, ő  valahol máshol járt, de ilyenkor azért a későn jövő is megkapja az adagját.

Annyira szép volt a kompozíció, hogy muszáj volt megörökítenem. 

Az egyik kedvenc reggelink: amerikai palacsinta erdei vegyes gyümölcsökkel és mézzel. Egy héten egyszer biztos ez a reggeli menü.

Csak bizonyítékképpen, hogy mi "parasztok" sem eszünk mindig kolbászt, meg szalonnát reggelire.

Miután a múlt héten igen keményen dolgoztam, ezért a héten kiutaltam magamnak két pihenőnapot is. Ami azt jelenti, hogy az állatok és a magam ellátásán kívül nem csináltam semmi, de semmi megerőltetőt. Kihasználva a szuper jó időt végre kicsit süttettem magam a nappal, olvasgattam, pihengettem. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen két egybefüggő, lazulós napom. Mit mondjak jól esett.

De ma már visszatértem a munka frontjára. El kezdtem a nyílászárók lekezelését egy speciális ápolószerrel. Ezt évente kétszer kell megtenni és akkor elvileg nincs szükség a fa nyílászárók festésére. Meg hát elkészült ez a beszámoló is, amit remélem örömmel olvastok.