Hát először is bocsi a hosszas hallgatásért. Az utolsó bejegyzés után kb. két hétig, amíg az uram úton volt nemigen volt miről beszámolnom. Utána meg elkapott minket a gépszíj evvel az istálló mizériával, akkor meg három hétig szinte látástól vakulásig azon munkálkodtunk, hogy tető alá kerüljön az épület.
Örömmel jelenthetem, hogy a nagy "Mű" elkészült. Legalábbis az ez évre tervezett része, mármint, hogy kerüljön fel rá a tető. Bár a legutóbbi bejegyzésemben azt írtam, hogy egy ekkora tetőszerkezet megépítéséhez egy legalább 3-4 fős csapatra van szükség. Végül a feladatot ketten abszolváltuk, azt leszámítva, hogy az egyik szomszédasszonyom kétszer fél napot jött segíteni már a cserepezés részénél.
Eredetileg több jelentkező is volt, aki felajánlotta a segítségét, de ilyen-olyan okok miatt végül egyikük sem tudott jönni, de mi nem estünk kétségbe és megoldottuk a feladatot kettecskén, ahogyan már sokszor tettük.
De nézzük szépen, hogyan is készült a tető erre a nem is kicsi, kb. 5,5 x 26 méteres épületre.
Ahhoz, hogy egyáltalán neki tudjunk állni az építésnek, egy jó pár fát ki kellett még vágnunk, amik túl közel voltak és bele lógtak volna a tetőbe.
Ezzel el is ment egy délutánunk, cserébe viszont lett megint egy pótkocsira való tűzifánk.
Másnap esős napra ébredtünk, szerencsére délutánra kisütött a nap és hogy haladjunk, neki ugrottunk az egyik farakatunknak, hogy kibányásszuk a 15x15-ös gerendákat, amikből a talpszelemeneket terveztük megcsinálni. Mit ne mondjak jó kis testedzés volt, a két méter magas rakatot teljesen lebontani, alulról kiemelni a 14 darab gerendát, majd visszaépíteni a rakatot.
Szerencsére aznapra már nem fért bele más, így rá tudtunk készülni, hogy másnap neki ugorjunk a feladatnak.
15x15-ös keresztmetszet 4 méter hosszan, hát fel kellett szívnom magam, hogy innen behordjuk őket a falakon belülre, ahol a szabászat folyt.
Ezek a gerendák kötik össze két oldalt a 8-8 oszlopot és majd erre ülnek rá a szarufák. Egyfajta koszorút képeznek az épületen.
Itt éppen a kivágandó rész berajzolása folyik. Ugyanis egymásra lapolva lettek felhelyezve és az oszlop betonmagjához "óriás" csavarokkal rögzítve.
A "vidék Jedi-kardja" ismét nagy szolgálatot tett. Az összes nagy gerendát ennek segítségével szabta le kis családunk ezúttal ácsmesterként közreműködő tagja.
Másnap elkészült az ún. zsinórpad, azaz a földön lemodelleztük a gerendák, szarufák elhelyezkedését. Ennek segítségével készítettünk egy sablont, ami alapján az összes szarufát le tudtuk szabani.
Gyűlik a rakat. Szarufából "csak" 60 darabot kellett legyártani.
Itt már a gerendák méretre vágása történik.
Miután az összes darab kiszabása megtörtént, következhetett az építés. Bár megbeszéltük, hogy pont jó, hogy aznap itt lesz a kőművesünk, mert majd az ő segítségével felpakolássza az anyagot a falra, az én emberem az alábbiak szerint cselekedett.
A film hosszúsága is mutatja, hogy alig 40 másodperc alatt egyedül felrakta a böszme talpszelement a falra. Így ezen még nem is akadtam fenn. Hanem amikor megtudtam, hogy a 6 méter hosszú gerendákat, amik keresztben kötik össze az épületet szintén egyedül cipeli 40-50 métere távolságból, na akkor elszakadt a cérna.
Lepöröltem a fejét, hogy hogy lehet ennyire makacs, hogy nem kér segítséget, bár Pityu kőműves is felajánlotta, hogy szívesen segít. A talaj tiszta hepe-hupa, neki meg mégiscsak két éve műtötték a térdét, ami pár hónapja csak attól megrottyant, hogy egy takarmánnyal teli zsákot akart a kocsi csomagtartójában arrébb görgetni. Erre most itt vagánykodik. Nem is vitatkozott, tudta nagyon jól, hogy igazam van, így Pityu segítségével kerültek fel a maradék gerendák a helyükre.
Miután a gerendák felkerültek a helyükre, jöhetett a rögzítés. Ez egyemberes feladat volt, így én felmentést kaptam. Na, persze azért nem unatkoztam, inkább összedobtam egy jó kis répatortát.
Az összes gerenda lerögzítve. Megérkezett az első rakomány szarufa, amik csak arra várnak, hogy "valaki" felpakolja őket.
Ezt is megoldottuk kettecskén. Feltámasztott 10 darabot, utána felment és ő fentről húzta én meg lentről toltam és pikk-pakk már fent is voltak.
Itt már javában rögzítjük a szarufákat.
Az én feladatom annyiból állt, hogy a még fekvő szarufákat, saját súlyomat felhasználva szintbe tartsam, amíg ő egy méretes, 30 cm-es csavarral összecsavarozza a két darabot. Majd a felállítás után lehetőleg függőlegesen kellett megtartanom addig, míg két csavarral hozzárögzítette a szarufákat a talpszelemenhez.
Kukucs!
Amint az a képeken is látszik, óriási szerencsénk volt az időjárással. Többnyire gyönyörű napos időnk volt. A fenti kép október 30-án készült és rövid ujjúban tudtunk dolgozni.
Helyén az összes szarufa.
Már a fogópárok is a helyükön.
Ez volt az egyik legkönnyebb munkafolyamat. Igaz, hogy ebből is le kellett szabnunk 60 darabot, amikhez a saját 3 méteres pallóinkat használtuk fel. De legalább kicsik és könnyűek voltak.
Azért cicatársaság is akadt mindig. Az öt gyerekből ketten-hárman rendszeresen elkísértek minket. Itt talán Athos ugrott váratlanul a vállamra.
És nem is igen akaródzott onnan leszállni. Így volt idő előkapni a gépet és kattintani néhányat.
"Igen kényelmesen esik itt az ülés, hova is sietnék?"
A tetőlécezés megint csak egyemberesre sikeredett . Az én kis kacsóim alkalmatlanok a kalapács órákon át tartó rendeltetésszerű használatára.
Egyik oldal kész, jöhet a másik.
Itt már a másik oldalon, hamarosan jöhet a cserép.
Ehhez először is ki kellett szabadítani a lassan egy éve beszerzett zsákmányt. Szerencsére a falu több pályázatot is nyert, melynek során az önkormányzat épületein tetőcserét hajtottak végre, így olcsón hozzájutottunk pár ezer darab cseréphez. Idén januárban egy falubelinek szintén volt több mint 1.000 darab eladó cserepe. Arra is lecsaptunk. Csak időközben a természet átvette az uralmat és a derékig érő gazban már csak sejtettük, hol is lapulnak a tetőre valók. Így a fűkaszával látott neki a szabadítási műveletnek.
Na, szóval amikor már láttam, hogy hamarosan cserepezhetünk, gondoltam meggyorsítom annyival a folyamatot, hogy előrakom a kocsit. Így hát odaállt a traktorral a rakat mellé én felpakoltam, addig az emberem folytathatta a munkáját.
Igen messzire kellett mennem, hogy az egész épület beleférjen az objektívbe.
Kocsin az első forduló.
Először úgy gondoltuk, hogy a cserepezéshez mindenképpen szükségünk lesz segítségre. De mivel tetőfóliával nem veszkődtünk egy istállónál, így belülről fel lehetett adogatnia a cserepet. Az alsó négy sorban egyszerűen: Gábor fent, én lent a traktoron állva felnyújtogattam egyenként.
A második négy sor már kicsit több tornamutatványt igényelt. Ott már a pótkocsi peremére kellett minden egyes alkalommal fellépnem, ami felért egy jó kis edzéssel, de azért megoldottuk. A traktorral persze mindig arrébb kellett állni. Előremenetbe megoldottam én, ha tolatós pozícióban volt, akkor átpasszoltam a feladatot.
Itt már nyolc sornyi a helyén.
Az elején még azt sem tudtuk, hogy pontosan mennyi cserépre van szükség, és a rendelkezése álló cserepek pontos számát sem tudtuk. Így tehát kétismeretlenes egyenlettel dolgoztunk. Vettünk ugye már két helyről, plusz tudtuk, hogy az elbontott istállóból is maradtak még cserepek. Hogy mennyi? Fogalmunk sem volt.
Ebből a dzsungelből kellett kiszabadítani őket.
Sok száz darab rejtőzködött itt, de az idő vasfoga nem kímélte őket. Végül kb. 500 darabot lehetett hasznosítani. Ekkor már látszott, hogy így sem lesz elég.
Az utolsó négy sor felrakása volt a legkomplikáltabb. Ezt ugyanis már egy lépcsőben nem lehetett megoldani. Ekkor kérdeztük meg a szomszédunkat, mivel ő már korábban felajánlotta, hogy eljönne segíteni. Egy délután és másnap délelőtt tudott jönni. A folyamat pedig a következőképpen zajlott: Gábor a tetőn, én a gerendákra fektetett pallókon, Emese pedig a traktoron és így láncba tudtuk adogatni a cserepeket. Ami jelentősen meggyorsította az eseményeket.
A vége felé persze már látszott, hogy a rendelkezésre álló cserép nem lesz elég. Már azon morfondíroztunk, hogy merre is induljunk el, amikor Emese telefonja felcsillantotta a reményt. Itt a faluban is most volt tetőfelújítás a kultúrházon és úgy tudja, hogy még megvan a cserép. Másnap el is mentünk megnézni, szerencsére passzolt és még 350 darabot beszereztünk.
A végére megint csak ketten maradtunk, ekkor vissza volt még az utolsó három sor és a kúpcserép az épület kb. 2/3-ad részén. Végül azonban múlt héten pénteken 12.20 perckor felkerült az utolsó cserép is a helyére.
Ez már a nyolcadik munkanapunk volt zsinórban úgy, hogy hajnali ötkor keltünk és majdnem sötét volt mire bejöttünk. Hiszen a tetőépítése mellett azért itt volt a majdnem 40 állat, akiket reggel és este is el kellett látnunk. Mondanom sem kell, hogy eddigre már alig vonszoltuk magunkat. De szombaton még ganyézni kellett, meg akadt egy kis ajtójavítási feladat a szomszédban. Így szombat délután tudtuk megkezdeni a pihenést. "Maratoni" 2,5 nap jutott ezúttal. Ajándékba kaptuk a hétfőt, mivel egyelőre nem volt szabad teherautó, amire ráülhetett volna.
Kedden így még tudtunk egy kicsit csinosítani az épületen, amit pénteken így hagytunk ott.
A kilógó tetőléceket egyenként le kellett fűrészelni.
A tető végét pedig egy-egy deszkával lezárni, hogy a szél ne tudja megbontani. Később majd még bádogot is kap. Egyik oldal már kész.
Másik oldal folyamatban.
Az utolsó szegek egyike van már csak hátra.
Szóval megcsináltuk. Mivel én egy precíz emberke vagyok, mindig írom a naptárba, hogy éppen mit csináltunk. Így vissza tudtam nézni, hogy 12,5 munkanapba tellett mire elkészült a tető a tereptisztítástól kezdve az utolsó cserép felhelyezéséig. Segítséget pedig egyetlen napra vettünk igénybe.
Kemény időszak volt, de a birtoképítő "játékunkban" ezzel szerintem túl vagyunk a nehezén. Az oldalak bedeszkázása és a különböző helyiségek kialakítása ezután már gyerekjáték lesz. Most azonban fontosabb feladatok vannak: disznóvágásra kell készülnünk, a kertet és a legelőt rendezni. Ha mindez megvan és az időjárás engedi, akkor tovább folytatjuk az istállót.
Lassan mennem kell, mert gyönyörű napos az idő és a kecskéim szerintem már várnak, hogy mikor engedem ki őket egy kis legelészésre. Terveim szerint hamarosan jelentkezem, mert az eltelt több mint öt hétben azért más is történt ám, csak nem akartam mindent egyszerre a nyakatokba zúdítani. Szóval kövessetek, mert hamarosan ismét jelentkezem.
ADDIG IS KELLEMES HÉTVÉGÉT MINDENKINEK!
Én mindig követlek :)
VálaszTörlésHihetetlen, hogy mit meg tudtok csinálni! Folyamatosan emelem a kalapom előttetek!
VálaszTörlés