Visszatekintés

Immár 3 éve, 8 hónapja , 27 napja és pár órája vagyunk Málnáskert lakói. Kissé nosztalgikus hangulatba kerültem és végignéztem az azóta keletkezett több ezer képet, hogy honnan is indultunk el. Ebből jöjjön egy kis ízelítő. Mi mindent sikerült megvalósítanunk azóta.

Kezdjük mindjárt a kezdetekkel. 2015-ben egy héttel húsvét után április 13-án kora délelőtt érkeztünk meg kis motyónkkal, utánunk nem sokkal berobogott jövendőbeli lakáskánk, amit egy érdi lakókocsiparkból szállítmányoztak ide nekünk.

Az érkezés utáni pillanatok.

Itt már javában folyik a sátor állítás.

A területen akkor semmilyen közművel nem rendelkeztünk, se víz, se áram nem állt rendelkezésre. Tehát teljesen nomád körülmények között kezdtük meg új életünket. Szomszédból kis gurulós tartályban hoztuk a vizet, sötétedés után meg gyertyafény mellett lehetett tevékenykedni.

Ez az időszak persze nem tartott sokáig. Két héten belül már saját kútvizet ihattunk és az áramszolgáltató is rácsatlakoztatott minket a hálózatra.

A birtok legelső építménye is hamarosan elkészült egy komposzt toalett vagy más néven alomszék formájában.

Nem kis feladatnak bizonyult az utcafronton és a falu egy részével határos területen kerítést építeni. Mintegy 650 méteren kellett megtisztítani a terepet, leásni a több száz oszlopot és kifeszíteni a dróthálót. 

Ha jól számolom pontosan 13 tekercs drótot kellett kihúzni. Azóta sajnos a vadak sok helyütt megrongálták már a kerítést. Több helyen kidöntötték az oszlopokat és letaposták a drótot. Úgyhogy az ez évi feladatok egyike, a kerítés helyreállítása.

Négy hónappal a megérkezésünk után üzembe helyezték a 4 kW-os házi erőművünket, ami azóta is ellátja a birtokot a szükséges árammennyiséggel. Nem szigetrendszerű, hanem csatlakoztat van a hálózatra. Nappal a felesleget betáplálja, éjszaka meg a hálózatról vesszük az áramot a hűtőhöz, bojlerhoz, világításhoz. Évfordulókor 5-600 kW pluszban szoktunk lenni, ezért az áramszolgáltatótól 1-1,5 évente kapunk egy számlát a havi alapdíjakról kb. 1.800 Ft értékben. Havi szinten tehát kb. 150 ft a villanyszámlánk.

Szintén nagyon jó beruházásnak bizonyult a TZ4K megvétele is. Nélkülözhetetlen egy ekkora területen. Főként szállításra használjuk (tűzifa, építőanyagok stb.), de azóta szárzúzót is vettünk hozzá, amivel a legelőt lehet karbantartani illetve a kert felszántására is tudjuk használni, mivel eke is van hozzá.

Még a kerítés építése előtt nekiálltunk egy garázs alapjainak elkészítéséhez. A terv az volt, hogy amíg nem jönnek meg a házra az engedélyek magát az épületet is felépítjük. Csak közben  a vállalkozó, aki a kerítést építette volna, lelépett, így nyakunkba szakadt a már fentebb említett projekt.

Végül csak az alapok készültek el, és azóta sem jutottunk közelebb a garázs elkészüléséhez, mert mindig akadtak más fontosabb dolgok. Így azt hiszem először régészeti ásatásokat kell majd folytatnunk az alap felkutatására, mielőtt folytatni akarjuk.

A legnagyobb feladat természetesen a lakóház felépítése volt. Ezzel indultunk 2015. július elsején, amikor is egy földmunkagép elegyengette a talajt és kiásta az alapokat.

Ezen az építkezésen soha nem dolgoztak tömegek. Általában kettesben vagy az egyszem kőművessel kiegészítve építgettük a házikónkat. Három hónap után mégis már ott tartottunk, hogy a vázszerkezet lassan elkészült.

Négy és fél hónap után már tető alatt is volt az épület, itt azért egy 4 fős ácscsapat közreműködésére szükség volt.

A szalmázás adta meg a ház lényegét. A 75 cm-es falak (50 cm szalma + egy sor vályog tégla) azóta már több nyáron és télen is bizonyítottak. 

Nyáron  mindenféle  árnyékolás  technika  nélkül  24  fok  fölé nem ment a hőmérséklet, télen pedig a sparherd  és  a  kályha  (többnyire  nem  egyidejű)  működtetése  kellemes  hőmérsékletet  biztosít.  A hálószobánkban   zárt ajtó mellett,  tehát gyakorlatilag fűtés nélkül  van 18 fok, ami  nekünk alváshoz tökéletesen megfelel. A fürdőben lévő infrafűtés üzemeltetetésére pedig nagyon ritkán van szükség.

Végül csaknem 16 hónap telt el, mire a lakókocsiból áttudtuk helyezni az alvóhelyünket ide a hálószobába.

Mit ne mondjak felüdülés volt a lakókocsi 120 cm-es, hepehupás fekhelye után egy igazi rendes ágyban aludni.

Még  további    pár hétre  szükség  volt,  mire a  lavórban  való  mosakodást illetve  a  slaggal    való zuhanyzást le tudtuk cserélni erre a zuhanyozóra.

A főzés és az étkezések még hónapokig a lakókocsiban történtek, de 16 hónapnyi kempingezés után már ez is tiszta luxusnak tűnt. Végül a teljes belső teret 2016 november végén tudtuk birtokba venni, az első ásónyomot követően kb. 17 hónappal.

Ezt a formáját végül 2017 novemberére nyerte el a ház. Végre elkészült az oromzat deszkaborítása, felkerültek a csatornák és a fal is megkapta szép fehér színét.

Belül 2016 decembere óta semmi változás nem történt. Továbbra is hiányoznak bizonyos dolgok (ajtók, szegélylécek stb.), de ez  csupán esztétika, a ház tökéletesen betölti a meleg, barátságos otthon feladatát, ahova jó hazajönni és öröm benne élni.

Persze nemcsak a házzal foglalkoztunk ezen idő alatt. 2017 tavaszán belevágtunk egy bontott téglából építendő pince megvalósításába. Március 31-én megint csak egy földmunkagép segítségével megszületett a "gödör".

Az év decemberére pedig végre az ajtó is felkerült az építményre, így használatba lehetett venni.

Akik követték a blogot, tudják, hogy gyakorlatilag kétszer kellett felépíteni, miután egy iszonyatos felhőszakadás az alapot alámosta és az egyik hosszanti fal kompletten kidőlt, a boltíves mennyezet pedig ment utána. Na, mindegy már túl vagyunk rajta. Akkor azért kicsit megrogytunk lelkiekben, úgy két percre, mert utána rögtön nekiláttunk a törmelék elpucolásának.

Mivel sokat akart a szarka, ezért még ugyanebben az évben neki álltunk a kerti szabadtéri konyha megépítésének is. 

Persze az időjárás erősebb volt nálunk, így befejezése átcsúszott a következő évre. Pontosabban még mindig nincs száz százalékig kész, de ez is inkább csak a csinosításra vonatkozik, mert minden részegysége használható. A füstölő most is éppen üzemben van. A sonkák és a szalonnák készülnek éppen.

Mi persze mindent akartunk, de azt most rögtön, így az istálló újbóli felépítését is egy évvel korábbra már beterveztük. Végül azonban csak 2018 nyarán tudtunk neki kezdeni.

Ez itt még a régi istálló maradványa. Először is ezt kellett elbontani, mert életveszélyessé vált. Ez már megtörtént 2015-ben. Az éppen maradt téglák nagy része pedig beépült a házba.

Jelenleg az istálló ebben az állapotban leledzik. Folytatása már ebben az évben esedékes.

Hogy az építkezések és az állatok, valamint a kert gondozása mellett megmaradó minimális szabadidőnk eltöltésével se legyen gondunk, nyakunkba kaptunk egy erdőtelepítési feladatot is. Az egyik korábbi tulajdonos volt olyan "kedves" ugyanis, hogy az erdőt letermelte, a hasznot zsebre vágta, majd "elfelejtette" megújítani.

Így ezen nemes feladat is ránk várt, amit tovább nem lehetett halasztani. Ezért 2018 tavaszán mintegy 8.000 darab facsemetét ültettünk, miután a helyüket előzetesen  kitisztítottuk. Bár aktívan részt vettünk a munkálatokban, de azért egy erre szakosodott csapat végezte a munka nagy részét. 

A tavaszi ültetéskor még így nézett ki az "erdőnk". A világoszöld apró foltok, a levelek jelzik a csemetéket, a vesszők alig látszanak.

Ez pedig teljesen friss kép. Most már azért látszik, hogy lesz belőle valami.

A mindenféle építkezési projekt mellett azért létszámban is folyamatosan bővült Málnáskert lakóinak száma.

Az első jövevény a megérkezése utáni percekben. Születésnapi ajándék volt a drágám és azóta is a csapatunk tagja Tündér művésznéven.

Persze ez maga után vonta, hogy neki is kell laknia valahol. Így megszületett az első állatlakhely.

Az állatok létszáma azóta folyamatosan növekedett. 

Egy bájos első kép Málnuskáról még kisbaba korából.

A két főcica még szintén babakorában.

Friss fotó, ahogy a cicacsalád (mínusz egy fő) a hóban kitaposott egyik útvonalon szépen "cicasorban" üldögél.

Jelenlegi a málnáskerti csapatban játszik:

- 7   anyakecske + 1 bak

- 2   vietnami csüngőhasú koca + 1 kan

- 13 vietnami csüngőhasú gyerek

- Málna kutyus

- 1 ivartalanított nőstény cica + 1 kandúr

- 5 cicagyerek

Kecskecsapat napjainkban.

A "konda" egy része még a vályú körül ólálkodik, pedig  hol van már  a reggeli.

Az eltelt években megtapasztaltuk, hogy milyen az ha a magad fejte kecsketejet ihatod. Készítettünk sajtot, túrót belőle. Kecskehúst is ehettünk többször. Tavaly óta a malachúsból és a füstölt árukból is sajátot fogyasztunk. Ezenkívül a kertben is értünk már el kisebb-nagyobb sikereket.

Az állatok létszámának növekedéséből kifolyólag birodalmukat is folyamatosan bővítgettük. Kis villanypásztoros terület helyett lett nekik szép nagy.

Az ólak kavalkádja pedig jelenleg így néz ki. Tudom, hogy nem valami csodás látvány, de a funkciójukat betöltik.

A terv az, hogy miután a kecskék és a malacok az új helyükre költöznek, csak a bakkecske és a kan malac maradnak itt. Akkor majd a legelső tákolmányokat elbontjuk, hogy ez is nézzen ki valahogyan.

Ennyi minden történt tehát 3 év, nyolc hónap, 27 nap és pár óra alatt Málnáskertben. Nemrégiben pedig nagy elhatározásra jutottunk: idén semmi újba nem kezdünk bele. A már elkezdett, de még be nem fejezett dolgokra koncentrálunk és a birtok csinosítására, hogy végre látogatók előtt is meg tudjuk nyitni. Nem titkolt szándékunk ugyanis az, hogy havonta legalább egy napra megnyissuk kapuinkat az érdeklődők előtt.