Pontosabban még igen messze volt a virradástól, mert a vekker már hajnal hatkor jelzett, a Napocska meg még vagy másfél órát szunyálhatott. Fiúk nekiláttak a folyamatok beindításának, úgymint üstház alá begyújtás, kinti sparherdbe begyújtás, pörzsölő összerakása. Addig én átöblítettem és eltörölgettem a ládákat. Közben persze azt is konstatáltuk, hogy esik, majd inkább szakad az eső. Tipikus: hetek óta száraz idő volt, pont a disznóvágás napjára szakadt le az ég.
Apukám a hentessel és összes felszerelésével csak fél nyolc körül ért ide, ami így kicsit késői kezdésnek tűnik. Viszont mire az első malacért indultak, szerencsére elállt az eső. Így is volt egy kis sárban csúszkálás, de mégis kellemesebb, ha nem szakad az eső az ember nyakába, amikor a malacokért kell menni.
A disznóvágás folyamatáról, a bontásról szándékosan nem készülnek képek. Így is sokan azt kérdezik, hogy tudjuk a malacokat, vagy a kecskét levágni, miután akár 1,5 évig is neveltük őket. Erre az a válaszom, hogy természetesen nem könnyű. Most szerencsém volt, mert nem kellett jelen lennem ezen a részén, de volt már olyan is, hogy nekem kellett lefognom.
Lehet, hogy szentimentálisnak tűnök, de én előző este elbúcsúztam tőlük, megsimogattam mindegyiket és megköszöntem, hogy a húsukkal táplálni fognak minket. Gábor számára nyilván nehezebb, mert csak neki kellett kihúzni őket az ólból és akkor látja az értetlenséget a szemükben. Megbíztak bennünk, eddig sosem voltak bántva, hát nem értik, akkor most mi történik.
Szerencsére a hentes hozott kábító fegyvert, így csak addig visított, amíg annyira kihúzták a malackát, hogy a hentes el tudja kábítani. Annyi, hogy ezt aznap háromszor kellett eljátszani.
A folyamat az volt, hogy szúrás, tisztítás, fellógatás. Utána mentek a másodikért. Majd amíg a fiúk azt pucolták, a hentes már megkezdte az első bontását. Mikor az elsőt szétbontotta ment a második a rén csigára és mentek a harmadikért.
Igazából a harmadik malacnál csúsztunk meg. Annak a bontása már a késő délutánba nyúlott. Ekkor már látszott, hogy hosszú nap elé nézünk elébe.
Az igazi csapást az jelentette, hogy a daráló (ami a hentes tulajdonát képezte, és előzőleg költött rá nem keveset, hogy üzemképes legyen) megadta magát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kolbásztöltelék már csak egy maréknyi maradt. Viszont hátra volt még a közben abalében fődögélő hurkatöltelék ledarálása.
Itt lépett színre a mi kis belső használatra alkalmas elektromos darálónk (egyben paradicsompasszírozó), ami becsületére legyen mondva, megbirkózott a feladattal. Bár a hentes szerint a májat nem vitte volna, a malackák eme része a fagyasztóban várja a felhasználás későbbi lehetőségeit. Így viszont lett töméntelen mennyiségű véres hurkánk.
A három malacot azért vállaltuk be, mert legutóbb igen szűk családi körben (mindösszesen négyen) nagyjából végeztünk két malaccal egy nap alatt. Na jó a töltés egy része akkor is másnapra maradt, de persze ott is voltak komplikációk. (Lásd Disznóvágás extrákkal 2018 február) Mivel most profi szakember jött azt gondoltuk, hogy menni fog a három is. Meg hát a hentes sem tiltakozott, mikor jeleztük, hogy hármat vágnánk.
A vége a történetnek az lett, hogy hajnali fél kettő körül fejezték be a hurka töltést és még hátra volt az abálás. Végül vasárnap hajnali három óra volt mire ágyba kerültünk.
Szumma szummarum, a disznóvágás szerintem jó hangulatban zajlott én még éjfélkor is bírtam röhögni magunkon, amikor a barátunk megjegyezte, hogy minek a nagy kapkodás, akkor nem fogunk bekerülni a Guiness rekordok könyvébe, mint a legtovább tartó disznóvágás résztvevői.
A beszerzett alapanyag mennyiségeket illetően most átestünk a ló túl felére. Az aprított hagyma, fokhagyma, hurkába főzött rizs jó része megmaradt, a fűszerekről és a belekről már nem is beszélve. Ez utóbbiból még jó pár disznóvágásra elegendő készletekkel rendelkezünk.
A frissen beszerzett teknő jól vizsgázott. Sokkal kényelmesebb ebben keverni a tölteléket, mint egy szögletes ládában (ahogy februárban kellett).
A hosszúra nyúlt disznóvágás azonban ezzel még nem ért végett. Hátra voltak az utómunkálatok. Az edények elmosása, valamint a zsír kisütése.
A hentes véleménye szerint a három malacka nyomott vagy 250 kilót. Ennek megfelelően lett is szépen mindenből.
A sózóban pihenget most 6 db sonka és négy tábla szalonna. Ezeket két naponta forgatjuk.
A tokaszalonnából készült jófajta csécsi szalonna.
Készül a töpörtyű.
A végeredmény egyik fele. Jól kinyomkodva lett 4-5 kg töpörtyű. A másik fele meg vagy 30 liter jó féle házi zsír. Jó, hogy beszereztük azokat a zsíros bödönöket, mindegyikbe jutott.
Kolbászok és négy pár véres hurka fellógatva a füstölőben még a füst előtt.
Itt meg a már kész termékek. Pluszban még egy jó kis disznósajt is ott lógicsál.
Ezenkívül a fagyasztóba cipőkanállal sem férne be bármilyen kicsi csomag sem. Annak ellenére, hogy anyukám bejelentkezett vásárlónak egy egész hosszú listával friss húsokat illetően.
A kutyus és a 7 cica három napig kajakómában volt a mindenféle cafrangoktól, amik leestek számukra. Kicsit tartottunk tőle, hogy hogyan lehet majd távol tartani őket, de nagyon jól neveltek voltak, csak néha-néha tévedtek be a konyhába, de erőteljes felszólításra azonnal távoztak.
Februárra tervezzük a következő vágást. Ekkor visszatérünk a családi körös verzióra. Már most van két jelentkező, akikre számíthatunk. A következő malac csapat pedig már be is költözött a hizlaldába.
Most is sok tapasztalatot gyűjtöttünk, de még mindig van hova fejlődni. Viszont, ha azt nézem, hogy ez volt a harmadik disznóvágás Málnáskertben, akkor azt mondom, hogy jók voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése