Mivel a legutóbbi disznóvágás alkalmával igen nagy hiányosságok mutatkoztak mind a felszerelés, mind az alapanyagok terén, ezért most egy igen komoly listával vágtunk neki a szezon első disznóvágására való felkészülésnek. A rajta szereplő felszerelések beszerzéséért bizony elég messze kellett utaznunk, de azt gondolom megérte.
Két évvel ezelőtt fedeztük fel Baján a Babella Antik nevű régiségkereskedést. Akkor egy tálaló szekrényt és egy ruhásszekrényt sikerült beújítanunk jóval kedvezőbb áron, mint amiket a korábban felkeresett hasonló üzletekben láttunk. Már akkor elhatároztuk, hogy ide még vissza fogunk térni, ugyanis a paraszti gazdaságokban korábban meglevő csaknem összes használati tárgy fellelhető náluk. Ráadásul mindenből akad bőséges választék.
Így egy november végi napon az utánfutót is felakasztva felkerekedtünk zsákmányszerző körútra. Előbb anyukámékhoz néztünk be, ugyanis ő is felajánlott egy-két korábban a disznóvágásokkor használt edényt, amire már nincs szüksége. Mi természetesen örömmel elfogadtuk az adományt. Így gazdagabbak lettünk egy nagy műanyagedénnyel, amit sózásra lehet használni, valamint több nagyobb fémtállal, fazékkal (amiből sosincs elég egy disznóvágáson).
Ezek után már tudtuk, hogy milyen eszközöket kell Baján keresnünk. A megbeszélt időpontban az üzlet tulajdonosa már várt minket. Mivel közben a termékek mennyisége igencsak kibővült át kellett mennünk egy újabb telephelyre, ahol kedvünkre böngészhettünk a rengeteg kincs között.
Listánk első helyén egy hastok, magyarul bontóasztal szerepelt. Ezt viszonylag hamar megtaláltuk. Majd következtek a teknők, azokkal egy egész szoba volt tele. Végül választottunk egy nagyobbat a töltelék bekeveréséhez és egy kicsit a majdani kenyérdagasztásokhoz.
Ezenkívül vettünk egy tartalék üstöt is újszerű állapotban kb. harmadáron. A zsír tárolására különböző méretű zsírosvéndőket (lánykori nevén bödönöket). valamint egy nagy faládát, amiben a kolbászokat szeretnénk eltárolni, ha már megszikkadtak.
https://www.kolbaszaruhaz.hu
"Ahol nincs nagy-tömegű kolbászról szó, ott manapság gyakorolják a a tárolásnak azt a módját is, hogy a nyári melegek beköszöntével a kolbászokat papírba csomagolva fahamuba rakják, akár ládikában, akár pedig a cserépkályha tűzterében."
A zsákmány egy része, amit az utánfutóról gyorsan fedél alá pakoltunk késő este mikor végre hazaértünk.
A maradék még a kocsiban. Az üléseket is le kellett hajtani, hogy minden beférjen.
Persze a székek, nem a disznóvágás kellékei, azokat csak mellékesen szereztük be, ha már ott jártunk. Igaz, hogy némi felújításra szorulnak, meg át is kell festeni őket, mert egész más színt szeretnénk. Mindenképpen le akartuk cserélni a meglevőket, így legalább egy úttal megvannak ezek is.
Szükség volt egy kis rendrakásra is a kerti konyhában és környékén. Valamint a füstölővel is akadt némi-nemű tennivaló.
A hátsó résznél ebből indultunk ki.
Elpakoltuk a felesleges dolgokat, a kukoricaszárakat felaprítottuk, a felaprított tűzifából ide is jutott még.
A konyha belső részén ez volt a kiinduló állapot. A kocsit először is le kellett pakolni. A konyhát pedig kirámolni.
Gábor felfűrészelt egy jó nagy adag fát, amiből két oldalt szélfogófalat építettünk. Kifelé össze-vissza kiállnak, mivel nem sikerült egyforma hosszúra vágni őket.
Belülről viszont egészen jól mutat a rönkökből rakott fal.
Alapos söprés következett.
Majd megépítettük a másik oldalt is.
Így már jöhetett a berendezés.
Jobbra a bontóasztal, ahol a hentes dolgozott. A bal oldali asztalon folyt az áruk szortírozása a különböző ládákba.
Igen fontos feladat volt még a füstölő üzemképes állapotba hozatala. Ennek ugyanis még mindig nem volt teteje. Amikor épült még nem tudták, hogyan oldják meg ezt a kérdést. Később Gábor kitalálta, hogy valami cementkötésű gipszkartonból ragaszt dupla vastagon tetőt. Csak persze mindig voltak akutabb feladatok, így ez mindig tolódott, hogy majd, majd.
Azután most már nem lehetett tovább halogatni. Közben az áraknak utánanézve revideálta nézeteit és úgy döntött megoldjuk saját anyagból. Ez ugyan egy kicsit macerásabb volt, viszont egy fillérbe sem került.
Felrögzített pár darab tetőlécet, arra csempeszerűen, tehát nem egymásra takarva jöttek az agyag cserepek, majd az egészet lesarazta, hogy légzáró legyen.
Az építmény még mindig nem tudta ellátni funkcióját, ugyanis hiányoztak a rudak, melyekre a füstölni valót fel lehet akasztani. Ezért legyártott (ha jól számolom) vagy hat darab rudat, amihez "rúdrögzítőket" is gyártott. Ezeket természetesen még fel is kellett rögzíteni a helyükre.
Itt már a full extrás füstölő.
A macskák, egerek, madarak hátsó szellőző nyíláson való bejutásának megakadályozására is ki kellett találni valamit. Itt az én ötletem került megvalósításra. Eszembe jutott, hogy van nekünk egy rostánk, amit anno a vakolásnál a homok átszitálására használtunk. Mivel ebben a funkcióban már nincs rá szükség, ezért ebből vágott ki egy darabot és rögzítette fel pár csavarral. Így a füst szabadon távozhat, míg a nem kívánatos esetleges látogatók nem férnek hozzá a fáradságos munkával készített termékekhez.
Egy rénfát is szerettünk volna venni, amire a disznót fellógatják, hogy könnyebb legyen a bontás. (Bár sok helyen asztalon bontanak). Ebből viszont csak egy javításra szoruló volt Baján, így más megoldás után kellett nézni.
Végül emberem megoldotta úgy, hogy két kampót rögzített a kerti konyha gerendájába. Majd csiga és drótkötél segítségével, amit a traktor fog húzni, fel lehet húzni a malackát.
Íme a "réncsiga" a drótkötél nélkül.
Íme a "réncsiga" a drótkötél nélkül.
Hátra volt még az alapanyagok úgymint fűszerek, belek beszerzése. Ezt egybekötöttük volna a havi nagy bevásárlással. A megyeszékhelyre mentünk, ahol ismertünk egy húsáruházat, ahol lehet ilyen "béldolgokat" venni. Tipikus, hogy pont azon a napon 13,00 órakor bezárt, mi természetesen délutánra terveztük be a vásárlást.
De szerencsére van nekünk egy Nenusunk (az én egyetlenem nagynénije), aki segítségünkre sietett. Felhívtuk és elsírtuk a bánatunkat, ő pedig egy óra múlva már jelezte, hogy mindent beszerzett. Az adalékmentes sót már interneten megrendeltem. A fűszerpaprikát apukám szerezte be, az egyéb fűszereket sikerült önerőből megoldanunk.
A listánkon szerepeltek még húsos ládák, vödrök (a februári disznóvágásnál ezekből is el kellett volna még pár darab), valamint egyéb apróságok. Most ezeket is beszereztük.
Eljött végre az utolsó előtti nap. Ami elég sűrűre sikeredett. Reggel fél hétkor már talpon voltunk és este hétre sikerült minden betervezett dologgal végezni. Először úgy gondoltuk, hogy megosztjuk erőinket és én bent, Gábor pedig kint tevékenykedik. Azután mégis inkább egyesítettük és bent kezdtük el a sütögetési programot.
Készült egy nagy adag linzer.
Egy adag krumplis pogácsa.
Valamint két szép kenyérke. (nehogy már szégyenben maradjunk)
Ezenkívül legyártottunk egy nagy adag krumplisalátát a másnapi ebédhez. Mi ugyanis nem tipikus disznótoros menüre (úgymint hagymás vér, hús leves stb.) készültünk. Délelőttre pogácsa, linzer, ebédre a saláta és frissensült húst terveztünk. Vacsorára pedig töltött káposztát.
Mire mindezzel elkészültünk Gábor elindult a barátunkért, akit felkértünk disznóvágási segítségnek. A közeli faluig tudott jönni busszal, onnan kellett csak a fuvar. Ezt összekötötte a füstöléshez való fűrészpor elhozatalával. Mint kiderült a tölgyfaforgács (ami nekünk bőségesen van itthon) csak vég-szükség esetén alkalmazandó, így inkább vettünk akácfűrészport egy közeli fatelepről.
Amíg a fiúk megérkeztek én mosogatással múlattam az időt. Az összes ládát elmosogattam, eltörölgettem.
A fiúk utána berendezték a helyszínt az asztalokkal. Majd kollektíven nekiláttak hagymát és fokhagymát pucolni. A hagyma a hurkatöltelékhez kellett, ezt pucolás és aprítás után még meg is dinszteltük. A fokhagymát csak le kellett darálni.
Már csak egy feladat volt hátra: a hentes azt kérte, hogy rekesszük el a malacokat az óljukban, hogy egyesével lehessen őket kihúzni. Végül mind a négyen egy helyre tömörültek, így egy raklap és egy spanifer segítségével ezt a feladatot is megoldottuk.
Ezek után már csak egy kiadós alvás fért bele és megvirradt a NAGY nap.
FOLYT. KÖV.
Utóirat:
Időközben igazi télies hangulat lett itt nálunk. Szerintem kicsit más a látvány és a hangulat, mint a városban. A mi szívünknek mindenesetre kedvesebb. Egy kis ízelítő a téli Málnáskertből.
Ma reggel egyébként látogatóink voltak. Két gyönyörű dámszarvas bikát figyelhettünk meg, amint a konyhakert mögött eszegettek.
Málna imádja ezt a fehér valamit. Nagyon szeret benne rohangálni és ahogy a kis pofáján is látszik túrni benne.
Cica ül a hóban (vagy inkább lapul).
"Fővadász Úr" folyamatosan portyázik a hótakaró ellenére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése