Vegyes mindenféle

 

Ennek az irománynak nem tudtam tematikus címet adni. Csak írok mindenféléről, ami a legutóbbi bejegyzés óta történt. 

1. Pipiház update: kezdetektől tervbe volt véve, hogy a pipiház alját is bedrótozzuk, hogy  a csirkék a ház alatt árnyékban tudjanak lenni. Ez májusban időhiány miatt elmaradt. Júniusban azonban az oromzat és a spaletták után ez következett fontossági sorrendben. 

Szerencsére maradt gyalult anyagunk, így csak gyorsan méretre kellett szabni és már csavarozhattuk is össze a három darab keretet. Amíg a gazda a kerti konyhán túrázott (csiszolta), addig én kétszer lefestettem a kereteket.

Következő munkanapon pedig már meg is történt a beépítés. Először itt is tégla került a földre, majd arra lett ráhelyezve a keret, a lábakhoz történt a rögzítés.

Utána jöhetett a drótozás.

Majd a pipik birtokba vehették a területet.

2. Bútorgyártás: a pipiházikó komplettírozása után neki álltunk két darab polc legyártásának. Ugyanis meguntam, hogy káosz van a gardrób/kamra helyiségben. Eddig a spalettákat ott tároltuk a földön, most, hogy a nagy részük  a helyére került, végre akadt hely két polcnak.

Bár a kész asztalos műhely még a távoli jövőbe vész, mi azért  kezdetleges körülmények között is elérjük a kitűzött célt. Szalagfűrész híján kézi körfűrésszel szabogattuk az anyagot, viszont a gyalugép (főleg, hogy a kései meg lettek éleztetve) szuperül bevált.

Itt már a csillió darabból álló polcelemek élének letörése történik kézi marógéppel. 

Természetesen ez is közös munka volt. Az anyag kiválogatásában,  gyalulásban segítettem, a polcelemeket, kötőket én szabtam méretre és az összeépítés sem jöhetett volna létre nélkülem.

Kezd összeállni a kép, akarom mondani a polc.

Elkészültek. Szállításra készek. 

Azóta természetesen már bekerültek a helyükre. Folyamatban vagyok az átpakolással, rendezkedéssel. 

3. Terményraktározás: épp a polckészítés kellős közepén voltunk, mikor egy ismerős gazda telefonált, hogy aratja az árpát, mehetünk a kívánt mennyiségért, hogy még a földről behozzuk. Így ugyanis nem kell zsákolni.

Mivel a kombájnról egyből az utánfutóra eresztette a termést. Előtte és utána természetesen "méreckedni" kellett. De szerencsére erre is volt megoldás. A szomszéd faluban egy mezőgazdasági cégnél van ipari mérleg. Ott megmértek minket, majd mehettünk a földre az áruért.

Itt még nincs tele, csak kicsit el kellett teríteni. 

Végül közel fél tonnányi árpát tudtunk hazaszállítani. Fele mindjárt bement a hombárba, másik fele még az utánfutón hűlt. Egyszer át kellett forgatni itt is ott is, nehogy befülledjenek a szemek. 

Idén még két hasonló hombárt szeretnénk építeni, hogy az éves takarmányszükségletet be tudjuk aratáskor tárolni. Az idei év ugyanis katasztrófa volt drágulás szempontjából. Míg tavaly a gazda 45 Ft/kg-ért adta a termését, addig idén júliusban már 90 Ft/kg volt a takarmányboltban a gabona. Ez ugye 100 %-os áremelkedést jelentett. Még szerencse, hogy nekünk nem egy óriási állatállományt kell etetnünk. 

4. Bálázás: a gabona beszerzésével nem értek véget a mezőgazdasági feladatok. Az árpaföld learatását követően jött a szalmabálák összeszedése és behordása. Az árpaföld az erdőig tart. Utólag tudtuk meg, hogy kb. 6-700 méter hosszú. 

Mi meg a szomszéd birtokkal közös projektben nekiindultunk hajnali öt órakor, hogy majd mi kézzel összegyűjtjük őket a föld határában, ahonnan egy ismerős hazaszállítja. Utána meg osztozkodunk a mennyiségen. Ahogy azt Móricka elképzelte. Egyetlen bála felhozatala több, mint 15 percembe tellett és volt belőle 140 darab.

Szerencsére bár a föld igen hullámos volt, a mi drága, kis KIÁ-nknak (a kb. 10 cm-es padlójával) utánfutóval együtt sem jelentett akadályt. Így amint a gazda konstatálta, hogy ez kézi erővel felejtős már indult is haza a futóért. 

Addig mi Emesével bizonyos távolságonként összekupacoltuk a bálákat. Mire a gazda visszaért el is készültünk vele. Mehettünk vissza a föld végébe megint, hogy a futóra feldobáljuk  a bálákat. Hét óra harminckor már otthon is voltunk egy rakatnyi bálával.

Végül a hazaszállítást is önerőből oldottuk meg, mivel az ígért segítség nem érkezett meg. Három sorban 26-30 bálát tudtunk felszuszakolni, így négy fordulóban haza hordtuk az összeset. 

5. Húskészletek feltöltése: mivel két kakas sok is volt, meg a fiatalabbik nagyon gyepálta a kicsiket, ezért június közepén az egyik beleszaladt a késbe. Szerencsére van nekem egy nagyon ügyes anyukám, aki vidéki lányként edzett az ilyen dolgokhoz. Nekem csak a lábait és a szárnyait kellett tartanom. 

Miután szépen megpucoltuk és szétbontottuk, isteni finom kakaspörkölt készült nokedlivel és fejes salátával. 

A kakaskából végül háromszor tudtunk enni és minden alkalommal jobban ízlett. 

Múlt héten pedig sort kerítettünk egy kecskevágásra. Nem volt igazán betervezve, de szerencsétlent a többiek kiközösítették. Mindenki őt piszkálta, a kajához sem nagyon mert oda menni és hát elég csúnya is volt szegénykém. 

Bográcsban hosszan főzve olyan isteni pincepörkölt lett belőle á la Málnáskert, hogy szerintem vadpörköltnek is elmehetett volna. A gazda kitalálta, hogy a krumpli mellé egy kis répát is főzzünk bele. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire feldobja. Persze ment bele bőven vörösbor is. Így egy nagyon sűrű, ízletes, szaftos étel sikerült kreálnunk.

6. Gyógynövény készlet gyarapítása: évek óta készülök, hogy hársfavirágot is gyűjtsek télire teának. Pár éve azt is konstatáltam, hogy az utcán előttünk van egy hársfa, csak valahogy mindig lekéstem a szedésről. Most egy vasárnap délelőtt az uram segítségével szedtünk egy jó nagy kosárra valót.

Hát nagyjából ennyi volt az érdekesség, amit meg tudtam osztani veletek. Zárásként pedig néhány "természet fotó" következik.

Csend, rend, fegyelem: étkezik a macska banda. Kaptak egy adag kecsketejet. Mondanom sem kell, nem kérették magukat.

Kék-zöld gyíkocska. 

Egyik hajnalban látogatóink voltak. Négy dám bika növekvőben levő, még barkás aganccsal. 

Az egyik ki is szúrt minket és belenézett a kamerába.

Hát többek között ezekért a pillanatokért imádunk itt élni. Több, mint hat év után is élvezzük a gazdálkodó létet, ami bár nem könnyű és tele van nehézségekkel és buktatókkal, mégis olyan szabadságérzetet ad, amit máshol nem találtunk meg. Ezért van az is, hogy mi nem igen vágyunk el nyaralni. Hetente-kéthetente egy strandolás nyáron, meg havi egy városi látogatás könyvtár és cukrászda beiktatásával és már teljes is a boldogság.