Egy ideje már tervben volt, hogy írok egy állatos beszámolót, csak közbejöttek a malackáim és így rájuk került a fókusz. De most már itt az ideje, hogy a többiek is megmutatkozzanak. Amúgy legutóbb tavaly októberben szerepeltek az állatkáink a blogon, azóta fogyott és nőtt is az állomány.
Kezdjük mindjárt a kecskebandával. Az idei telet eddig sikeresen abszolválták. Nagyon szép mindegyik, bár a puding próbája majd csak ezután jön: meglátjuk, hogy az anyák hogyan viselik az elléseket és milyen állapotban lesznek utána.
Mindenesetre a kicsik kicsattannak az egészségtől. A sort mindjárt Leonárdo kezdi, aki ilyen szépen bepózolt, mikor inni jött a kúthoz. Még mindig hagyja szeretgetni magát, de azért már nem annyira bújós.
Mindig rakunk ki nekik bőven vizet, mert álltalában a délelőtti körútjuk itt fent végződik, itt szoktak delelni a régi karámjuk mellett.
A másik két kis klapec ha lehet még jobb bőrben van, mint Leonardo. Esténként úgy battyognak be, mint mini vemhes anyakecskék, annyira teletömik a pocakjukat. Beceneveik Csigabiga balról, aki lassúságáról híres, általában messze lemaradva követi a társaságot és Dagi jobbról, aki szimplán csak nagyon dagi.
A bakkecske még mindig a mi vendégünk, továbbra is félénk, de jól el van a társasággal. Csak a szokásos erőfitogtatást alkalmazza néha, de azért nem viszi túlzásba. Elég egy kis kétlábra állás és mindenki tudja, hol a helye.
Lulukám hátulnézetből, mint egy anyahajó úgy vonul. Igazából Gáborka érkezésétől számítva a napjai hamarosan lejárnak, már ha azonnal elhálták a nászt. De a minusz 5 nappal, akár már február végén megjöhetnek a kicsikék. Én azért úgy gondolom, hogy még visszavan neki legalább egy hét.
A csapat többi tagja is jól van, szép a bundájuk, nincsenek lefogyva, élénkek és úgy viselkednek, ahogy kecskékhez illik. Két naponta kapnak egy kis szemestakarmányt és mindegyik alig várja, hogy sorra kerüljön, majd pillanatok alatt tüntetik el az adagjukat.
Elérkezett a déli pihenő ideje és ahogy írtam, a régi karámban és körülötte töltik ezt az időt.
Azért a kecske mivoltukat nem tudják megtagadni: hiába a bőséges széna, a 6 hektárnyi legelő + kb ugyanennyi erdős terület, az abrakolás, nem tudják megállni, hogy ne gyilkolják szét a vékonyabb fákat. Az istálló környékén sajnos több fiatal akác és bodza bokor áldozatul esett. Nyilván minden egyes fát nem tudunk körbevenni, de néhányat be kell védeni, hogy valami azért megmaradjon.
Miközben a kecskéket fényképeztem, arra lettem figyelmes, hogy Mikike a közelükben szépen elhelyezkedett egy kis relaxálásra. Imádom, amikor így behajtogatja a kis mellső mancsait.
Schwarzika éppen Borikának udvarol. Többször megfigyelhetjük, hogy amikor valamelyik cica összefut valamelyik kutyával, akkor menetközben odabújik, dörgölődzik. Mint nemrégiben megtudtam, ezzel fejezik ki a cicák a szeretetüket, miközben dörgölődzésük tárgyán hagyják az illatukat ezzel is kifejezve, hogy összetartoznak.
Majd a bizalom jele, amikor hanyatt dobja magát és a hasát (a legsebezhetőbb pontját) mutatja ezúttal Nekem.
Most csak fényképezés közben voltam, de ezt megcsinálják számtalanszor, amikor tolom a teli talicskát és ő vagy valamelyik másik a hét közül egyszer csak eldobja magát a talicska előtt, hogy ugyan már simogasd meg a pocakom egy kicsit. Én meg sokszor nem bírom ki: talicska letesz, leguggol és simogat. Ezúttal Tigris vágta hanyatt magát egy kis kényeztetésért.
Majd megjelent Málna és jött egy kis dörgölődzés. Szóval nálunk így néz ki ez a kutya-macska barátság.
Málnuskám kicsit bebirkásodott, olyan vastag gyapja van a hátán tényleg, mint egy birkának. Eltűntek a kis szemei is a nagy bozontban. De tekintettel jelentős minuszokra, amik a múlt héten is voltak, egyelőre még halasztjuk a fodrászkodást.
Na erről beszéltem. Mint egy barika.
Ugrás a baromfi udvarba. Sikerült majdnem az összes pipit egy képen megfogni, miközben bőszen megy a kapirgálás.
Sajnos az egyik kakastól hamarosan búcsút kell vennünk, ugyanis az immár 10 fősre apadt háremhez (múlt héten sajnos elvesztettünk megint egy tyúkocskát, az oka ismeretlen) sok a két kakas. Igazából már ősszel le kellet volna vágnunk, csak akkor még televolt a fagyasztó baromfihússal és sajnáltuk is mert olyan szép mind a kettő. Ez itt Vöröske, aki a tavalyi állományból való.
Ő pedig a gyilkos Karcsika, akit már 2023 tavasza óta nevelgetünk.
Malvinkát azért mutatom meg külön, mert ő szintén 2023-as és tavaly ősszel még teljesen kopasz volt a kis háta a túlzott molesztálások miatt. Mostanra viszont ilyen szépen betollasodott.
Viszont a tavalyi tyúkocskák közül egy páran így néznek ki. És nem csak a tollak vesznek oda, hanem bizony komoly sebek is keletkeznek a hátukon, amikor a kakas udvarol nekik. Így nincs más hátra, mint a tyúkok védelmében csökkenteni a kakasok számát.
Tojás fronton továbbra is jó a helyzet, naponta 7-8 tojás az átlag. Ma is éppen begyúrtam egy adag kockatésztát. Lett is belőle mindjárt finom káposztás tészta. Emberem egyik nagy kedvence.
Közeledek a villanypásztor felé, rögtön odasereglik a banda. Sajnos a tavaly augusztusi malackákból is elveszítettünk egyet még januárban. Egyik reggel egy kis rózsaszínű, gömböc malackát élettelenül találtam az ólban. Semmi külsérelmi nyom nem volt rajta, előtte nap este még bőszen bevacsorázott. Szerintem álmában agyonnyomhatták a többiek és egyszerűen megfulladt. Ilyen egyszer már történt nálunk.
Majd kinyitom a kaput és már itt sorakoznak. Tök cuki, hogy szinte az összes kicsi balról sorakozik fel.
Kancsikám szemből a félelmetes agyaraival. Innen nem látszik, de olyan jó 10 centisek ezek az agyarak, az almacsutkát mégis olyan finoman veszi ki a kezemből, hogy semmilyen sérülést ne okozzon.
Sajnos még mindig elég sovány, hiába kap kiemelt adagot külön. Remélem majd tavasszal, ha megjelenik a sok zöld, összekapja magát.
A mami is kicsit le van strapálva, de főleg azért mert szőre java részét "legyalulta" magáról. Fogalmam sincs hogyan csinálják, talán az ól oldalához dörgölődznek sokat, mindenesetre vannak még egy páran rajta kívül, akinek hiányos a szőrzete. Egyelőre karanténban van a kicsikkel még pár napig.
Tegnap délután kint napoztak néhányan az ól előtt. Holnap már három hetesek lesznek. Repül az idő, hiszen csak nemrégiben születtek.
Nézzétek ezt a kis cukit, annyira imádnivaló. Nem titkolom én reggel és este is bemászok melléjük az ólba és barátkozom velük. Annyira cukik, ahogy jönnek és töfködnek a kis orrukkal. Bökdösik a csizmámat, tépkedik a nadrágomat. És ilyenkor van lehetőségem felvenni egyet-egyet ölbe és bizony néhányuk már hagyja magát szeretgetni és nem akar visítva menekülni. De ehhez idő kell, hogy megbízzanak bennem.
Most már sokat szaladgálnak kint is, persze az összeset nem lehet egy fényképre rátenni.
Izgalommal várjuk tehát a márciust, amikor érkeznek a kiskecskék. A hónap végén pedig jöhet az újabb baromfi állomány. Bár remélem, hogy a baromfik maguktól is elkezdenek szaporodni. Télen legalábbis több tyúkunk elkezdett kotlani, egy darabig próbálkoztunk is az elültetéssel, de azután feladtuk, mégsem a december a kispipik ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése