2025. február 13., csütörtök

Már megint malacom van

Amikor szemtanúi vagyunk malac mama és papa szerelmének, akkor viszonylag könnyű dolgunk van a szaporulat érkezésének meghatározásával kapcsolatban. Malacéknál az az általánosan elfogadott szabály, hogy a foganástól számítva 3 hónap, 3 hét, 3 nap múlva érkeznek a kicsikék, azaz a nászt követő 115. napon. 

Mivel tavaly olyan szerencsénk volt, hogy pont kint voltunk, amikor Kancsikánk udvarlása célba talált, ezért pontosan tudtuk a dátumot, amitől számítani kellett a fenti napokat. Ez pedig február 5-re esett, bár ez csak február 4-én tudatosult bennem, amikor utána számoltam a napoknak, mert bennem valamiért a február 6-a maradt meg. Valószínűleg elszámoltam egy napot.

Szóval február 4-én még teljes nyugalomban voltam, amikor elhatároztuk, hogy rendbe tesszük a szülőotthont, amit a hízók kicsit leamortizáltak. Csak az volt gyanús, hogy a mami fényes nappal folyton a nagy ólból jön elő, amikor megjelenünk. Ekkor számoltam újra a napokat és esett le, hogy hoppá már holnap lesz a nagy nap és a mami már készülődik. Úgyhogy gyorsan-gyorsan rendbe kellett tenni a helyet, nem maradt idő lötyögésre.

Első körben a gazda hozott egy pótkocsira való földet töltésnek, ugyanis a hízók elkezdtek átásni Kínába és egy hatalmas lyukat készítettek a karám közepén.  Disznóvágás előtt már lett töltve, de kellett még némi töltés, hogy se gödör, se nagy sár ne legyen odabent.

Itt már alakul a terep.

A kicsi ólat is meg kellett reparálni, mert unalmukban vagy miért lefeszegették a hátfal egy részét meg az elődeszkát, ami az almot tartja az ólban. Ezeket pótoltuk, majd feltöltöttük friss alommal. 


Közben a mami már érdeklődve be-benézett, hogy mivel foglalatoskodunk. Szerintünk tudta, hogy neki készül a hely. Utána egy üres vödörrel be is tudtuk csalni, így az esti vacsorát már bent tálaltuk fel neki. 

Vacsora közben, így oldalnézetből elég jól látszik az a csüngő has. Utolsó napon már igencsak a földet súrolja. 

Így tulajdonképpen másnap reggel, február 5-én nem is ért bennünket olyan nagy meglepetés, amikor ez a látvány fogadott minket az ólban.

Hét fekete, két rózsaszín. Ezúttal a lányok győztek 5:4 arányban. Szerencsére ezúttal is mindenki ép és egészséges.

Persze azonnal megkezdtük a szelídítési munkálatokat is. A gazdának ezúttal szerencséje volt, hogy pont az itthoni műszakjára esett az ellés, így ő is ki tudta élvezni az első pillanatokat.


Olyannyira, hogy ezt a videót is el tudtam készíteni annélkül, hogy szétszirénázta volna a kicsike a felvételt. Pedig köztudott, hogy a malacok nehezen viselik, ha elszakítják a kis csülkeiket az anyaföldtől. Ilyenkor azonnal visításba kezdenek.


Ma már nyolc naposak és szépen belehíztak a kezdetben mindig nagy ruhácskájukba. Ma bekúsztam melléjük az ólba és roppant kíváncsiak, azonnal jöttek szimatolni, bökdösni és néhányukat már sikerült hassimivel levenni a lábáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése