Tavaszi zsongás

 

A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt 9 nap és Lulukám nem és nem akar osztódni. Pedig szélessége már egy anyahajóéval vetekszik. Tavaly ilyenkor már megkezdődtek az ellések, idén úgy látszik kis késésben vannak a lányok.

Az istállóból azonban nem lehet kiengedni a kecskéket, mivel Lulu már nem hajlandó messzire menni. A többiek viszont nélküle nem hajlandóak elindulni, csak ott randalíroznak a bálák környékén és a szalmaguriga atomjaira bontásával töltik az időt. Így aztán mindenki bentmarad.

Múlt hétvégen Anna egy villámlátogatást tett nálunk (most csak egy nap fért bele), viszont a malackák egészen jól tűrték a simogatást.

A kicsikék etetőjét végül a karámon kívülre költöztettem, mivel a mami trükkösen először megette a saját adagjának nagy részét, majd rárombolt a kicsikére is. Itt még csak nyolcan a kilencből.

A kilencedik kezdetben még ragaszkodott a mami féle táplálékhoz. Azóta már ő is becsatlakozott a többiekhez.

Kancsikám hozta a szokásos formáját és megint Houdinizett. Először a karám egyik oldalát törte át, azt még sikeresen megerősítettük és vissza is tudtuk zárni. Majd másnap a másik oldalon feszegetett le egy lécet és ismét meglépett. Így a hízó egyedül maradt. Ekkor viszont azt tapasztaltam, hogy abbahagyta az evést. Úgyhogy gyorsan kellett mellé keresnem egy lakótársat. Szerencsére az egyik kis süldőt sikerült becsalnom hozzá, így azóta ismét visszatért az étvágya. Hiába, ha van konkurencia a kajára, akkor nem lehet elhúzni az evést, mert a végén nem marad.

A héten malackáim nagy munkában voltak és az ásatások során az alábbi "régészeti kincsekre" bukkantak. Akad itt minden: állatszerszám, Chemotoxos flakon, villanyszerelési alkatrész, cipő maradvány, műanyag szemét. Sajnos úgy tűnik, hogy nem elég a rengeteg szögesdrót és bálamadzag maradvány még a falu korábbi lakosai szemetének egy része is a mi területünkön landolt egykor. Egy fél vödörnyit szedtem össze ez alkalommal. 

Sajnos pénteken ismét elveszítettünk egy tyúkocskát. Miután az elmúlt 6 hónapban ez volt a harmadik tyúk, ami a kutyák terelésének áldozatául esett a tyúkoknál kijárási tilalmat léptettem életbe. Nem hibáztathatom a kutyákat sem, ők csak azt teszik, amit a kecskéknél, malacoknál szoktak, csakhogy a tyúk kényes jószág. Már a múltkori kakasvágásnál is én csináltam a bontást, hogy ilyen esetekben, ha éppen egyedül vagyok itthon legalább a húst meg tudjam menteni. Emese pont látogatóban volt nálam a kisbabával, ezért szerencsére akadt segítségem, de ismét én csináltam mindent. A bontás során megállapítottuk, hogy eltört a tyúk egyik bordája, ami át is szúrta a tüdőt és ez okozta a halálát. Majdnem sírtam, amikor megláttam, mennyi tojás volt a tyúkocskában, de azért egy pár adag étel: tyúkhús leves, sült csirkecomb, mézes-mustáros csirkemell, meg egy kis csibetepertő azért lesz belőle. Így legalább nem hiába halt meg szegényke:(((

A héten  a zöld ujjaim is bizseregni kezdtek. Már nagyon bántotta a szememet a ház körüli kavicságyban elburjánzott mindenféle "zöldség", így neki álltam gyomlálni. Pár nap alatt a nyugati és északi oldallal végeztem is. Mindig 10 perces etapokat állítok be, így mire megunnám a tevékenységet, már mehetek is valami mást csinálni. A gizgazok sem mentek veszendőbe, egy részük ment a tyúkokhoz, másikat a malac mami falta be.

De nem csak a ház körül tevékenykedtem, csütörtökön már a kertbe is lemerészkedtem. Igaz csak estefelé, amikor az orkánerejű szél végre alább hagyott. Már korábban beszereztem a dughagymákat és némi vetőkrumplit. Előbb azonban még az alábbi zsákmányra tettem szert: egy kis répa, egy kis krumpli és egy szem hagyma. Tulajdonképpen össze is jött egy kiadós levesre való.

Első nap végül sikerült egy vörös, egy lilahagya sort eldugni, szórtam egy sor borsót, másnap pedig fehér- és sárgarépa, valamint egy sor sóska került a földbe. Folytatás hamarosan következik.

Mára azután meg is érkezett egy kiadós eső, ami többek között a veteményemet is jól beöntözte. Nálunk a homokos talajon ilyen vizek keletkeztek, ami már tényleg a túltelítettség jele. De mi ennek nagyon örülünk, hiszen hamarosan ismét kezdetét veszi a csemetetelepítési projektünk és akkor nem árt ha jó nedves a talaj.

A héten még sikerült egy jó adag sütőtök chutney-t is befőznöm. Ugyanis a megmaradt négy darab sütőtök úgy döntött, hogy nem vár tovább és rohadásnak indult. Így is kb. a 2/3-át tudtam megmenteni. Készült azért egy nagy adag sütőtök leves, az egyik tököt megsütöttem és a tökpürét lefagyasztottam későbbi alkalmakra, a maradékból készült az alábbi öt üveg chutney. Húsok mellé nagyon finom kiegészítő. 

Ennyi lett volna a heti beszámoló. Jövő héten is igyekszem jelentkezni friss hírekkel. Addig is jó pihenést mindenkinek ezen a kissé borongós, hűvös hétvégén.