Kecskehírmondó

 

A legutóbbi bejelentkezésem után eltelt egy hét és még mindig semmi változás a kecskeudvarban. A gazda 22-én, szombaton érkezett haza a kamionozásból. Másnapra pedig már le volt szervezve egy gyors disznóvágás. Ezúttal egy malacka került sorra és csak húsnak bontottuk szét. Öcsém és családja bekapcsolódott a munkálatokba és reménykedtünk, hogy talán hétvégén lesz valami esemény kecskééknél, hiszen Anna az állatok nagy barátja is itt volt. Ő már alig várta, hogy végre megszülessenek a kicsikék, hiszen eddig mindig csak nyáron találkozott a kiskecskékkel, amikor már pár hónaposak voltak.

Eltelt a hétvége, meg még a hétfő is mindenféle esemény nélkül. Kedden reggel sikerült ezt a képet készítenem, amin nagyon szépen összeállt Lulu, a mama, Gáborka, a papa és tavalyi fiacskájuk Leonardo.

Ha Lulunál nem is volt változás, Tejfölke meglepett minket kedden reggel. Ugyanis ezt a kis cukiságot találtuk mellette.

A kecske cicik állapotából én már gyanítottam, hogy Tejföl beelőzi Lulukát és be is jött.  Kora reggel érkeztünk az istállóba, mivel épp indultunk volna a több ezer facsemetéért, aminek elültetése várt ránk. Előtte útba ejtettük az istállót, hogy a kecskéket ellássuk. Ezt az egy babácskát találtuk Tejföl mellett és nem is számítottunk többre, a hasa alapján.

Nagyjából három  óra múlva érkeztünk vissza és az első utunk nyilván megint az istállóba vezetett. Még éppen mondom Gábornak, hogy nem is baj, hogy csak egy gida lett, lesz a többiektől még éppen elég, amikor megpillantottam ezt a kis miniatűr kecskebabácskát. 

Hát én még ilyen cukit nem láttam. Nagyjából fele a bátyjának ez a kis kecskelány.

Tejföl tavaly is két gidát ellett, akkor csak az egyiket látta el és mosdatta le. Én hiába gondoztam a kicsit és próbáltam visszatenni az anyjához, tudomást sem vett róla. Idén annyi előrelépés történt, hogy letisztogatta a kicsit, viszont nem voltunk benne biztosak, hogy képes önállóan enni.

Ezért az anyát felugrattuk a fejőállásba és én segítettem a cicit a szájába, meg tartottam, amíg szopott. Szerencsére a szopóreflexe jól működött, bár az első napokban még nem csinálta a szokásos bökdösést. 

Itt is látszik a két baba közötti óriási méretkülönbség.

Luluka végül csütörtökön délelőtt adta elő a pocaklakóit. Mindjárt három babácskát. (Amit szintén gyanítottam, mert ilyen óriási hasa még sohasem volt.) Amikor odaértünk, az első gida már száraz volt, a harmadikat meg még akkor mosdatta. 

Itt szerencsére semmilyen beavatkozásra nem volt szükség. Mind a három gida megtalálta a cicit és cumizott még ott előttünk. 

A három grácia: egy kis zsemleszínű, egy mama klónja és egy kis tarka fehér sapkával. 

Persze Annát már kedden értesítettük, hogy megérkeztek az első babák. Ő pedig rögtön bejelentkezett a hétvégére kecske simogatóba. Itt épp a minibabával az ölében.

Nem kis nehézségek árán sikerült mind az ötöt egy képre rávarázsolni. Lulu ugyanis nagyon félti az ő kis csemetéit és mindenkit arrébb fejel, aki túl közel megy hozzájuk. A hármasikrek mindegyike nagyobb, mint Titi a kis kedvencem. 

Titi szerencsére jól van, annak ellenére, hogy a mamája nem hajlandó magához engedni. Napjában kétszer azért jól belakik. Ma öt napos és olyan okos, hogy  amikor Gábor reggel hívta az anyját, már jött és nyekergett, hogy nehogy elfelejtsük. Utána nagyon ügyesen önállóan cumizott mindkét cicből, miután megfejelgette őket. Reméljük a Maja és Lujza esetében sem lesznek komplikációk. Ők egyelőre még növesztik a pocakjukat.