Kecskehírmondó II.

 

A legutóbbi beszámolóm óta folytatódott a babyboom kecskééknél. Mostanra kialakult a végleges létszám. Eddig Tejföl és Lulu babáztak le. Nézzük meg sorban, hogyan alakult a gidák élete.

Íme Tejföl és a két gida: az óriás kisfiú és a törpike kislány, aki a Titi nevet kapta. S mint ilyen élete végéig védelmet élvez.

Annyira cuki, nem tudok betelni vele. Sajnos a helyzet az, hogy Tejföl nem hajlandó magához engedni. Úgy látszik túl kicsinek és gyengének ítélte meg, vagy ő egyszerűen egy gyerekes anya, de csak akkor cumizhat, ha a mami a fejőállásban van és abrakot eszik. Amíg van kaja előtte, megtűri maga alatt a gyereket.

Nyilván ez nem elég még ennek a minibabának sem, ezért naponta háromszor kap kiegészítésként tápszert, vagy más mamától csent kecsketejet.

Itt úgy harapott rá az ujjamra és kezdte szopni, hogy előtte betolt 150 ml báránytejporból készült tápszert, plusz kiszívta az anyjából, amit a bátyja meghagyott  neki.

Most már hívásra odajön, sőt tegnap is elindult velem vissza a házhoz. Úgy kellett visszavinnem és elfutnom előle, hogy ne kövessen.

A tesója egy kis sózsák, már most két hetesen is szép súlya van. A legtermetesebb az összes gida közül. 

Nem volt egyszerű egy képre terelnem őket. Ez is csak ilyenre sikeredett. Hát, mint Dávid és Góliát.

Március 31-én tettünk egy kis utazást. Rokonlátogatással egybekötött üzleti úton voltunk. Addig Emeséék látták el az állatokat. Április 4-én este értünk haza és sajnos Lulu egyik babáját holtan találtuk. Nagyon kis sovány volt, valószínűleg nem jutott elég táplálékhoz. Így ketten maradtak. 

Az is lehet, hogy Lulu úgy ítélte, hogy sok neki a három gida és ezt nem engedte magához. Szerencsére a másik kettő jól van, bár Titike mellett nekik is adok némi tápszer pótlást. Alkalmanként 50-70 ml-t ők is megesznek.

Lulu ikrei között is van szemmel látható méretbeli különbség. Ez a kis fekete a kisebb baba. Kicsit meg kell vele küzdeni etetéskor, nem áll meg mindig ilyen szépen, ahogy ezen a képen.

Teli pocakkal azután elpihent mellettem, amíg a nővérkéje is cumizott egyet.

Amíg távol voltunk, április 1-én Maja is megellett. Meglepetésre ezúttal csak egy gidája lett, egy bakocska. Érdekes, hogy a fiúk idén egyforma "mezt" öltöttek, ilyen kis szürkéset.

Itt a képen már öt napos a fiúcska.

Nagyon gondos anyuka, féltve óvja a kicsikéjét.

A papájától örökölte a fekete háti csíkját és a fekete zoknicskákat.

Végül 5-én,  szombaton Lujzikánk is lebabázott. Itt még csuromvizes a kislány, mert újabb gödölyével gyarapodtunk. 

Nem sokkal azelőtt születhetett, hogy leértünk az istállóba. Még folyamatban volt a mosdatás és még feküdt a gida, de mire befejeztem a kicsik etetését, már ő is szépen felállt és a cicit is megtalálta teljesen egyedül és tudott szopizni.

Ő pedig egy ilyen majdnem hófehér kis lányka. Csudaszép ő is. 

Szerencsére a mamájának bőven van teje. Napjában egyszer tudok tőle csenni valamennyit, amit felhasználhatok a kis kosztosaim táplálékkiegészítésére.

Próbáljuk a tejhozamot kicsit fokozni, ezért extra adag abrakot kapnak az anyák némi szójával kiegészítve, aminek magas a fehérje tartalma. Most már kiengedjük őket legelni is. (A frissen ellett anyák és az utazás miatt egy ideje csak a benti legelő állt rendelkezésükre.) Beraktároztuk az utolsó szénabálát is nekik, úgyhogy abból is habzsi-dőzsi van. Kapnak E-vitaminos, szelénes vizet és ma a féreghajtó szerüket is megkapták. 

Összegzésül, habár most sem minden tökéletes, de a tavalyi évhez képest ég és föld  a különbség. Az összes anya megellett önállóan, nem volt halva születés (tavaly kettő), idén egy gidát veszítettünk el (tavaly kettő). A végső gidalétszám hétből hat (tavaly nyolcból három). Az anyák sokkal jobb fizikai kondícióban vannak, mint tavaly, amikor ellés után zörögtek a csontjaik, ráadásul enni sem akartak. Most élénkek, erősek, úgyhogy neki kell feszülnöm, ha maguktól nem akarnak leugrani a fejőállásból.