Mivel az utóbbi időben a kecske bébi-bumm és a 10 éves évforduló volt a napirenden a blogon a birtokon történt eseményekkel kicsit elvagyok maradva. Ezért vissza is kell nyúlnom március végéig, mert azóta igen sok minden történt Málnáskertben.
Szegény gazda csak kapkodhatta a fejét úgy besűrűsödtek az események, hogy lélegzethez is alig jutott. Március 22-én megérkezett szokásos "európai körútjáról" és másnapra már le is volt szervezve egy disznóvágás. Igaz, hogy csak húsnak bontottuk szét és segítséget is kaptunk öcsém és családja részéről. Igazi meglepetés volt, hogy a két kamasz fiú aktívan bekapcsolódott a munkálatokba. Sógornőm főzött én meg szokás szerint benti is, kint is voltam.
Lett szépen hús és zsír, aminek nagy részén elosztozott a család. Így mindenki jól járt, mi kaptunk segítséget, a család meg kedvező áron jó minőségű husikát.
Hétfőn, Gábor a neve napján azért szusszanhatott kicsit én még az utómunkálatokkal voltam elfoglalva. Másnap azután újból belecsaptunk a lecsóba. Hajnalban keltünk, gyorsan elláttuk az állatokat, majd kocsiba vágtuk magunkat és nekiindultunk, hogy három helyről összeszedjünk közel 4.000 db facsemetét három különböző fajtából. Kocsányos tölgy helyett végre ültethetünk mezei szilt, szürke nyárt, csertölgyet és már tavaly ősz óta csücsül a kertben 500 db nyírfácska is. Így összesen 4.200 darab csemete várt ültetésre.
Ügyesek voltunk, mert 10 órára már haza is értünk, gyorsan megebédeltünk és már pakoltunk is át az utánfutóról, hogy megkezdjük a csemeték ültetését. A szürke nyárból sikerült 200 db ilyen szép méretes példányt beszereznünk.
Csemeték átpakolva, irány az erdő.
Az egyik beültetésre váró terület ültetés előtt, megápolva. Szerencsére sikerült találnunk egy csapatot, mely leveszi az ápolás gondját a vállunkról és egyúttal az ültetésbe is besegítettek. Ezt a területet azonban mi telepítettük újra.
Betelepítés után nem sok minden látszik, csak a magasabb szürke nyár csemeték. Ezekkel vezettük meg a sorokat. Került egy-egy a sor elejére, végére, meg néhány darab a sorba, hogy megkönnyítse majd az ápolást. A magas csemetéket összekötve lehet majd tudni, hol rejtőznek a kisebbek.
A hátsó nagy üres domb beültetését meg már felesben végeztük egy másik párossal. Így végül két nap alatt nagyjából 3.000 darab csemete lett elültetve. Mert persze már megint többet vetettek meg velünk, mint amennyi elfért volna a területen. A maradék a konyhakertben levermelve várja az őszt, akkor majd pótlásként még el lesznek ültetve. Itt is szépen látszanak a sorok, ahol a szürke nyár csemeték kimagaslanak.
Mivel az önkormányzat csak itt-ott helyezett ki magasabb drótkerítést a temető kerítésénél, ezért saját kézbe vettük a dolgot és a már említett csapatot bíztuk meg, hogy készítsenek egy megbízhatóbb megoldást. Ami végül április 7-re készült el, összesen 200 méternyi vashálót helyeztek ki, amit a meglévő kerítéshez rögzítettek. Így már egy a korábbinál jóval magasabb, stabilabb kerítés védi a csemetést. Reméljük, hogy így a vadak már elkerülik a mi területünket és máshol keresnek átjárást maguknak.
Március végén közbe iktattunk egy rokonlátogatással egybekötött üzleti utat. Ez alatt Emeséék látták el a birtok felügyeletet a szokásos gondos módon.
Amint megjöttünk volt még egy fontos feladatunk, mégpedig a kis kanmalacok ivartalanítása, ugyanis a négyből hármat már le is foglalóztak. Ehhez azonban előbb fel kellett újítani a "műtőasztalt", amit még apukámtól örököltünk, de a 10 év szabadtéri használat miatt a lapja elkorhadt. Emberem asztalosbőréből ezúttal sem tudott kibújni és ráment egy délelőttje, mire kigyalult egy csomó anyagot, az éleket szépen lecsiszolta és felrögzítette a vázra.
Íme a végeredmény. Ha még a váz is le lesz csiszolva és festve, egész csinos kis asztal lesz belőle.
A kicsiket sikerült a pipiröpdében berekeszteni. Ugyanis mostanában rájöttek, hogy ott hozzá lehet jutni némi potya kajához a pipietetőből. De most a fiúk ráfáztak, mert így legalább ott el tudtuk kapni őket. Emeséék ezúttal is jöttek segíteni, mivel ez nem kétemberes feladat. A négy műtét kb. 15 perc alatt megvolt, megkapták az antibakteriális fertőtlenítő sprayt a sebre és már készen is voltak.
Mentek az elkülönítő ólba (Kancsi régi óljába), aminek a nyílását deszkákkal elzártuk, hogy ne tudjanak kijárni.
Szerencsére mind a négy jól viselte a beavatkozást, mindjárt utána megkapták vacsorát, amit jóízűen elfogyasztottak. Öt nap karantén után szóltam a vevőjelölteknek, hogy lehet jönni a malackákért. Az egyik kis fekete nagyon jó helyre került. Hobbiállatnak vitték el, ugyanis az elődje 11 év boldog házikedvenc lét után a malacmennyországba távozott. A gazdája pedig szerette volna pótolni a hiányát. A másik jelölt eredetileg kettőt vitt volna, de amikor megtudta, hogy a negyediknek nincs gazdája, végül elvitte őt is.
Itt maradt nekünk az öt kislány, akik kétszeresen is nagy gondot jelentenek. Először is ők továbbra is garázdálkodnak a pipiknél. Másrészt, ha nagyobbak lesznek és együtt maradnak a Kancsival, akkor beláthatatlan szaporodási hullám fog elindulni. De mivel a gazdának munkába kellett mennie, erre már nem maradt idő. Így április első felében még szabadlábon voltak a kicsikék.
Amíg a gazda távol volt nekem volt egy nagy feladatom, mégpedig az újonnan megrendelt pipikéket hazaszállítani Szigetvárról. Ehhez Laciék segítségét kértem, mivel ehhez autóra volt szüksége. Egy szombat reggelen 7,15-re szépen le is vándoroltam egy hatalmas papírdobozzal a kapuhoz és vártam a fuvart. Pár perc után jött az üzenet, hogy gond van, nem indul az autó.
Sajnos előtte nap lemerült az akksi és hiába volt töltőn egész éjszaka, reggel sem akart elindulni. Persze kiderült, hogy a vadonatúj töltőben el volt menve egy szál és így nem történt semmi az éjszaka folyamán. Mire Laci rájött a hibára már késő volt, nem töltődött annyira fel, hogy el tudjunk indulni. 8,00-ra kellett volna Szigetvárra érni és 7,50-kor én még itthon voltam. Ekkor kellett villámgyorsan másik fuvart szereznem.
Hívtam a srácot, aki az erdőápolást elvállalta, de ő már kint volt az erdőn dolgozni. Gondoltam az egyik munkatársára, aki ráadásul a szembe szomszédunk, hátha ő el tudna vinni. Róla kiderült, hogy sajnálatos módon kórházba került. Végül egykori közeli szomszédomat hívtam, akivel az ideköltözésünk óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk és már nagyon sok esetben segített nekünk.
Szerencsére ő még otthon volt, viszont, mikor mondom, hogy miről lenne szó, a válasz, hogy ő ilyen "árut" nem tesz be a szép kocsijába, de megpróbál egy kocsit szerezni. Tíz perc múlva már hívott is vissza, hogy van autó, ha kell, akkor tud jönni. Persze, hogy igen mondtam és így ugyan egy fél órát csúsztunk, de megérkeztünk a szállítmányért, amit sikeresen haza is fuvaroztunk. Ezúton is nagyon hálás vagyok neki, hogy megmentett szorult helyzetemből.
A pipiovit persze már előzetesen előkészítettük. Én kitakarítottam, alját mésszel felszórtam. Gábor kicsit körbe meszelte, bealmozott. Etetők, itató előkészítve, takarmány, infralámpa beszerezve.
Mivel ezek a csöppségek kisebbek voltak a tavalyi csapatnál az első két hétben éjszakánként ment nekik a lámpa és szerencsére jól átvészelték a kezdeti időszakot. Harminc darabot hoztam, köztük első alkalommal van 10 db húshibrid, akik már most kis izompacsirták. Épp a tollváltás időszakában voltak, mostanra már nem ennyire kis kopaszok.
A két hét alatt egyetlen egyet sem veszítettünk el. Esznek, isznak, kapirgálnak, szépen gyarapodnak.
Húsvét előtti kedden hazaérkezett az uram, de családi programok és a Húsvét miatt csak az ünnepek után tudtuk folytatni a birtokon való munkát. Az első feladat a kismalacok külön rekesztése. Ezt csak Kancsi régi karámjában tudtuk megoldani. Hogy némi anyaghoz jussunk elbontotta a félig már összedőlő egykori malacólat. A palákat én már korábban lehúzkodtam róla, hogy már ne menjenek be a malacok, nehogy rájuk szakadjon a tető.
A lebontott anyagok egy részét még újra hasznosítjuk, a maradék majd kiszáll a kéményen.
Volt ól, nincs ól.
Malacmami még mindig ellátja a lányokat, habár jövő hét végén már három hónaposak lesznek.
Tudom, hogy nem valami épületes látvány, ahogy jelenleg kinéz ez a karám. De ideiglenesen ezt a megoldást tudtuk találni. Jobb oldalon deszkáztunk.
Bal oldalra a deszkaerősítésen kívül még vasháló is került. Majd estére be is zártuk a lányokat.
Másnap kora reggel elmentünk és csak délután 16,00-kor jöttünk meg és sajnos már messziről láttuk, hogy a kicsik megint a nagyokkal vannak. Tehát már megtalálták a rést a pajzson. Mi is mindjárt rájöttünk, hol tudtak kijönni, tehát további erősítésre van szükség.
Viszont az építés szünetében, amikor kicsit leültem a malacoknál, ötből két kismalac odajött hozzám és egy kis pocisimogatástól mindjárt el is dobta magát. Ilyenkor tudom megellenőrizni, hogy mi a helyzet bolha fronton, amitől korábban évekig szenvedtünk. Örömmel jelenthetem, hogy bolhamentes a társaság. Főleg a kis rózsaszínen lennének feltűnőek a kis fekete ugri-bugrik, de egyetlen egyet sem láttam benne.
Becsatlakozott volna egy harmadik is, de hát csak két kezem van.
Már így is elég hosszúra sikeredett ez a beszámoló, úgyhogy abba is hagyom, de ebben a hónapban még mindenképpen jelentkezem, mert van egy újdonság, amiről be szeretnék számolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése