"Kertész leszek, fát nevelek ..."

Mostantól úgy 8.000 darabot. Hétfőn ugyanis befejeződtek az erdészeti munkálatokat. Jövő héten hétfőn jön ki a felügyelő, akkor dől el, hogy jól csináltuk-e. Addig meg izgulhatunk.

Korábban már beszámoltam róla, hogy az akácos részt sikerült megtisztítani. Részben a fával borított  részeket megritkították, mert túl sűrűn nőttek, részben a telepítésre váró területet a zanóttól. Ez utóbbi traktorra szerelt tolólappal össze lett túrva  és most arra vár a hatalmas kupac, hogy le legyen darálva.

A domboldal megtisztítva. Csemetékre várva.

Majd jött egy másik traktoros, aki barázdákat húzott a földbe és felszaggatta a bent levő gyökereket, hogy a csemetéket könnyebben el lehessen ültetni. Végül megtörtént az 1.500 darab akáccsemete elültetése is. Ezzel a feladat könnyebbik részével meg is voltuk.

Talán a képen nem nagyon kivehető, de a barázdákban ott vannak a csemeték.

Azóta az eső már kétszer meg is öntözte a csemetéket. Reméljük megerednek.

Hátra volt még a neheze: az égeres. 

Az égercsemeték levermelve, ültetésre várva. Ez itt kérem bármennyire is hihetetlen 6.500 darab csemete.

Ahogy említettem, ennek nagy részén áll a víz, néhol a térdig érő gumicsizma sem elég. Szakmai irányítónk ezt jelezte az erdészeti hatóság felé, de a "hölgyeményt" cseppet sem érdekelték a körülmények, azt mondta ültessünk nagyobb csemetéket. Úgyhogy neki álltak ott is az emberek, mit ne mondjak nem nagy lelkesedéssel.

Először itt is a ritkítással kezdtek. 

Csoportonként két-három fát meghagyva.

Jó nagy területen embermagasságú, elszáradt nádat kellett előbb levágni.

A telepítendő terület határait ilyen karók jelezték.

Saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy mekkora szívás ez az egész. Gábor a sorok kitűzésében és az ültetésben is segített. (Mert persze napjaink erdejeinek úgy kell kinéznie mint egy kukorica táblának, szép, szabályos sorokba kell ültetni a fákat. Akkor lehet megszámolni, hogy a hektáronként előírt mennyiség el lett-e ültetve.) Szombat délelőtt pedig én is beszálltam a csemeték ültetésébe. Amúgy nem rossz munka. Párokban dolgoztunk, az egyikünk ékásóval megcsinálta a lyukat, a másik bedugta a csemetét, egyikünk ásóval rátolta a földet,  másik megtaposta. Viszonylag száraz területen nem is volt gond, ment is szaporán.

Folyik az ültetés.

Itt még száraz lábbal boldogultunk.

A szívás akkor kezdődött, amikor a vizenyősbe értünk. Először is a nem látod, hol a lyuk a víz alatt, csak érzésből csinálod. Be kell nyomnod rendesen a helyére a csemetét, különben a víz kimossa és lebeg a víz felszínén. Ehhez könyékig merülsz a vízben. Meg ugye fogalmad sincs, hol milyen mély a víz. Gyanútlanul lépkedsz, azután jön egy gödör és máris térdig vagy a vízben, bőven a csizma szára fölött. Utána már egy-két liter vízzel a csizmádban lépkedhetsz. Én ugyan csak egyszer áztattam lábat, de a gazda párszor cserélni kényszerült a zoknijait.

A jövendő égererdő egy része, ami most inkább egy mocsárnak látszik  sok kiálló vesszővel.

Persze az elültetéssel még nem ért véget a feladat. A frissen telepített fácskákat be kellett védeni kecskééktől is. Úgyhogy komplett ál-villanypásztor rendszer lett kiépítve. Azért ál, mert áram nem lett rákötve. Reméljük nem akarják tesztelni.

Egyszer össze lett kötve a veteményes kertet és a gyümölcsös kertet körbevevő villanypásztor.

És hogy ne tudják megkerülni, két saroktól el lett vezetve a vízig. Így csak a mocsaras részbe bemenve tudnák megkerülni, de a kecske nem szeret a vízben gázolni.

Ez is lenyúlik egészen a vízig.

A farakásunkat tovább növeltük. Hosszában és magasságában is. 

Sőt egy másik rakatot is kezdtünk.

Persze a kecskék már szétrúgták az egyik oldalát hiába volt ott is megtámasztva, de a téli tüzelő gondja legalább már most le van tudva. (Összehasonlításként tavaly júliusban, meg augusztusban álltunk neki a tűzifa begyűjtésének.) 

A fa kihordást sem úsztuk meg komplikációk nélkül.

A sokadik körnél az erdőből kifelé jövet a jól megrakott traktor lecsúszott a nyomvonalról bele a vizenyős részbe akkor azután se előre, se hátra. Próbálkoztunk pallódarabok kerék alácsúsztatásával, fél rakomány lerakásával, de végül az egészet le kellett szedni, hogy nagy nehezen kivergődjön. Utána csak az egész kertet megkerülve tudtuk kihozni a rakományt. Szóval ez az adag fa már most kétszeresen fűtött a kétszeri fel és lepakolással.

Ebből a gödörből kellett kievickélni. A keréknyomban most is áll a víz.

Azért a telepítés és a fahordás mellett a kert is felszántódott (a gazda és a traktor által). Sok mindenre nem jutottunk eddig, de legalább a krumpli már a földben van. Ezenkívül néhány sor hagymát és répát sikerült a föld alá juttatnom. 

Itt még csak a felével volt meg.

Krumpliföldem.

Dughagymák betemetésre várva. A hagymasorok közé répa került. Állítólag jó szomszédok távol tartják egymás kártevőit.

A hétvégén felújítottuk a kerti konyha projektet is. A padló elkészítésével folytattuk, hogy a szebb téglák kerüljenek ide. Az első nap szegény kőművesünket teljesen magára hagytuk, mivel mindketten a telepítésen munkálkodtunk. 

Azért egyedül is szépen haladt, két oldalt kirakta a szegélyt és elkezdte a padló lerakását.

Cserébe azért a második nap mindketten körbeugráltuk. Gábor a terepet rendezte és az alátéthomokot hordta neki, én meg a téglákat pucolgattam, válogattam és a keze ügyébe helyeztem.

Meg is lett az eredménye, hogy hárman serénykedtünk.

Elölnézetből és ...

... hátulnézetből.

A jó hírek közé tartozik még, hogy egy igen komoly problémánk megoldódni látszik. A probléma abból adódott, hogy a szomszédunkban levő szociális otthonból jó néhányan kijárnak vásárolni a mozgó boltostól. A "bolt" a telekhatártól nem messze áll meg. A vásárlók a PET palackban és alumínium dobozban árult nedű elfogyasztása után a palackokat  és a dobozokat egy laza csuklómozdulattal áthajigálták a kerítésünkön. De olyan mennyiségben, hogy a fű már nem látszott alattuk, szőnyegként borították a talajt.

Mióta itt lakunk már kétszer összeszedtük a szemetet, de most olyan mennyiségben volt, hogy egyszerűen nem voltunk hajlandóak rá. Még tavaly ősszel megkerestük a polgármestert, képeket mutatva, hogy mi a szitu. No eredmény.

Most a fatelepítés kapcsán fiatal szomszédunk elkapta a delikvenseket, majd emberem is megjelent a helyszínen és számon kérte őket. Lényeg a lényeg, hogy szemeteszsákok biztosítása mellett szépen összeszedték az összes hulladékot.

Hét zsák lett tele. 

Következő feladat még a temető körüli szemét felszámolása. Műanyagkoszorúk, mécsesek szintén nálunk landoltak, miután kiszolgálták az idejüket. Futok  még egy kört a polgármesternél.

A természet a rengeteg csapadék és a múlt heti nyarat idéző meleg idő miatt hihetetlen burjánzásba kezdett. 

Az egy hete még kopasz égerek zöldbe borultak.

A galagonya fa ismét leálcázza a kerti budit.

A kecskék is felfedezték.

Kis kedvencem.

A két éve ültetett cseresznyefánk is tele van virágokkal.

A fű iszonyat ütemben nő. Lehet, hogy jövő hónap vége felé már lehet is kaszálni.

A kecskék jó dolgukban azt sem tudják mihez kapjanak. Le-föl járkálnak a kb. 8-10 hektárnyi területen és habzsolják a friss növényeket.

Malacmama napozik, míg a csemeték körülötte gyakorolják a turkálást.

Volt egy nagyon gizda malacka, most is fele akkora mint a többiek (ő  van legelöl a képen), de két hét alatt ő  is szépen kigömbölyödött. 

A három bandita. Tegnap sokadszori  elzavarás után is a tornácon randalíroztak, úgyhogy végül becsuktam a bandát.

Cicamosdás.

Bár ebből a szögből nem látszik, de képen egy kismama látható. Májusban jönnek a leendő istálló macseszok.





Két jó barát a farakás tetején.

Most már befejezem a szószaporítását, vár az ebédfőzés, délután meg folytatom a kertprojektet. Hamarosan ismét jelentkezem.