Tavaszi munkálatok

Mivel még március utolsó hetében is alig kúszott nulla fok fölé a hőmérséklet itt nálunk, nagyszabású munkálatok nem történtek ebben a hónapban. Ezért sem jelentkeztem beszámolóval eddig. Az alábbi képek Nagypénteken készültek az állatseregletről, amikor is egy kellemes napos időben volt részünk.

Az lejön  a képekről, hogy ők is  nagyon élvezik, hogy sem fagyoskodniuk nem kell, sem az eső miatt behúzódni valami fedél alá.

Kecskék, malacok vegyesen heverésznek a ház előtt.

Imádják bepanírozni magukat. A hempergést nem tudtam elkapni, csak a végeredményt.

Természetesen a legifjabbaknak minden 20 cm-nél magasabb dologra fel kell mászniuk.

Kis pihi a "hegytetőn."




A pincénél is kiváló alapanyag van a homokban való fürdéshez.

A kicsi malackáim itt 18 naposan.

A kis gumicukor orrukkal már megkezdték a mama utánzását és csak túrkodnak-fúrkodnak.

A cicák sem maradhatnak ki. Elkísértek minket, amikor mentünk a kismalacokat megnézni.

Húsvét vasárnapján, április 1-én aztán neki kezdtünk a tavaszi munkálatoknak. Bár a legsürgősebb feladat az állatok szálláshelyének rendbetétele lett volna, mivel azonban Nagyszombaton egész nap szakadt az eső, így a karámban teljesen átázott a "ganyé" úgyhogy ezt kicsit halasztottuk.

Elsőként a már tavaly beszerzett szárzúzót szereltük fel a traktorra, hogy a legelőt kicsit rendbe tegyük. Ez gyakorlatilag egy óriás fűnyíró, ami még a méter magas, száraz növényzetet is le tudja vágni. Mondjuk a szereléssel elment majdnem egy fél nap, de másfél nap alatt egész csinos legelőt varázsolt  a gazda a korábbi száraz kórokkal teli rét helyébe.

A ház előtti terep előtte és ...

... utána.

Az időjárás kicsit kedvezett nekünk mert szeles is volt, meg napos is, így keddre kiszáradt annyira az alom, hogy neki lehetett állni a trágya kihordásának. Egy év alatt olyan 30 cm magasan állt az anyag a kecskeólban. Mivel év közben csak hordjuk rá a friss szalmát, ha elkoszolódott. Így télre jó vastag alátétjük lesz, ami a bomló trágya miatt még meleg is. Nem véletlen, hogy a malacok is legszívesebben itt tartózkodtak, ahogy a kecskék kitették a lábukat. Évente tehát csak egyszer kell takarítani, igaz, hogy akkor rámegy egy-két nap és persze nem a legkönnyebb meló ekkora mennyiséget kivillázni. Ha jól tudom, végül olyan nyolcszor kellett fordulni a kis traktorral, mire mindent kipucoltunk.

Mivel a malacoknak külön WC-s helyük van, így az folyamatosan volt takarítva. Az volt a kisebbik gond. Nekik csak az aktuális heti termésüket kellett kipucolni és ők is kaptak friss almot maguk alá.

Miután az ólakat kitakarítottuk, mésszel felszórtuk, majd mindenki kapott friss "ágyneműt". Szerencsére a szomszédban volt még eladó szalmabála, hoztunk vagy tíz darabot. Ez most kitart egy darabig.

Folyamatban a meszezés a kecske lányok óljában.




Megjött a friss szalmaalom is. Persze most is akad egy-két malac, aki inkább itt tölti a délutáni pihenőidejét.

Amíg a gazda ganézott én neki estem a fejőállasnak. Gyökérkefével végigsúroltam a falat és magát a fejőasztalt is. Nem volt nagyon gáz végül is csak egyszer kellett vizet cserélnem, hogy elérjem ezt az állapotot.

Egy napra akadt egy segítségünk egy falubeli fiatal személyében. Kedden délelőtt kihúzkodtuk a kukoricaszárakat és csináltunk belőle két rakatott. Délután meg a gazdának segített a ganézásban.

Ez volt a kiinduló állapot a kertben.




Persze tudom, hogy szépen kitisztítva és felszántva kellett volna téli álomba küldeni tavaly ősszel. Csakhogy mi akkor a ház festésével, csatornázással és a pince befejezésével voltunk elfoglalva. Így most kell megbirkóznunk ezzel a helyzettel.

Végül is ketten egy délelőtt alatt kihúzkodtuk a szárakat, a gazda meg este elégette a kazlakat.

A kukorica, napraforgószárak elpucolva. A tavalyi karók kihúzgálva.

Innen folytatjuk a kert projektet.

Múlt héten hétfőn itt járt az erdész és megbeszéltük a teendőket. Két erdőrészletet kellene sürgősen felújítani. Az egyik egy égeres, amiről mi három éve azt hittük, valami bokrokkal benőtt terület. Azok a "bokrok" azóta kb. 10 méter magas fák lettek. A másik pedig egy akácerdő, ahol tisztítani kell és egy részén pedig csemetéket ültetni.

Az égeresben jelenleg kb. térdig ér a víz, így egyelőre ezzel nemigen tudunk mit csinálni, amíg a víz nem húzódik vissza. Itt meg kell ritkítani a tuskóról nőtteket. Hiszen van olyan tuskó, amiről húsz fa is kisarjadt. Tuskónként hármat kell csak meghagyni. Valamint az üres területekre kb. 3.000 darab csemetét el kell ültetni.

Így néz ki egy tuskóról sarjadt égerfa csoportosulás.

Ide kéne fákat telepíteni. Esélytelen (legalábbis egyelőre).

Szerencsére fiatal szomszédunk a gazdálkodás mellett erdészeti munkákat is vállal egy "erdészeti szakmunkásokból" álló csapattal. Így már a héten neki is tudtak állni az akácerdőnk tisztításának. A csemeték leendő helyét indulásként bozót borította. A híres grincs fa alapanyaga a seprűzanót, ami egy nagyon invazív növény. Ahova egyszer beteszi a lábát, onnan nagyon nehéz kiíratni és iszonyatos ütemben terjed. Első nap azzal telt, hogy ezeket a növényeket kivágták, másnap pedig megtisztították az erdőt, mivel nagyon sűrűn voltak a fák.

Ez volt a kiinduló állapot.

A háttérben látszik a megtisztításra váró akácos.




A kivágott bozótot szépen sorokba rendezték. Ha minden jól megy jön egy aprítógép, amelyik majd ledarálja. Ilyen mennyiséget égetni napokba tellene, és egyébként sem vagyunk hívei a szerves anyag egyszerű elfüstölésének.




Itt már kicsit szellősebben a fák.

A korábbi erdőgazdálkodó sajnos rablógazdálkodást folytatott, a fát csak kitermelni és eladni szerette, az erdő megújításával már nem foglalkozott. Így ránk maradt ez a nemes feladat, de mivel anno a vételárból sikerült alkudni, pont a terület elhanyagolt volta miatt, ezért ezt nem érezzük plusz kiadásnak. Arról már nem is beszélve, hogy ugyan nem kevés munkadíjat kell fizetni az elvégzett feladatokért, de cserébe legalább már most itt van a következő télre való tüzelőnk.

Ez csak az akácerdő megtisztításából jött ki, becsléseink szerint olyan 6 m3. Az égererdő az még kétszer ekkora, úgyhogy lesz még onnan is bőven.

A kecskék természetesen már szétrúgták a rakatot. A legkisebbek folyton fent ugrálnak rajta.

Mivel az istálló környékén is nagyon sűrűn voltak a fák, ezért most az is ki lett tisztítva, hogy az építkezés miatt legyen hely, de azért az állatoknak is maradjon árnyék.

Jártamban keltemben megtaláltam  a malacoknak az ideális helyet, hiszen ahol most laknak, az csak ideiglenes jellegű. A vizenyős terület partján van egy kisebb, éger fákkal borított terület. Ez egy vízszintes terület, ahol a fákat meg kell ritkítani és akkor ott elfér az ól. Így nekik is lesz árnyék, víz (nyáron amíg ki nem szárad) és legalább nem a legelőt turkálják széjjel.

Erdészünk közben megint itt járt tegnap, hogy a már hétvégén előkészített karókkal kijelöljük az égererdő határait GPS koordináták segítségével. Óvatosan kellett közlekedni, mert néhol a térdig érő gumicsizma sem lett volna elég. De most legalább ki van tűzve és ha legalább két hétig nem esik jelentős mennyiség, akkor talán ott is el lehet kezdeni a munkálatokat.

A bejárás során az erdész kettő, a gazda egy dámvad agancsra bukkant. Ebben az időszakban sokan járják a környező erdőket hasonló trófeákra vadászva. Kilónként elég szép összeget fizetnek értük.

Amúgy lassan dámvad és gímszarvas üdülőövezetté váltunk. Eddig inkább csak dámvadakat láttunk, de újabban a gímszarvasok is megjelentek. Vadászatkor hajtják őket fentről, hajtják őket lentről és a végén itt kötnek ki nálunk, mivel itt nyugtuk van. Kaja van, víz van, erdős, bozótos terület, ahol pihenni lehet van. Mi több kell még nekik?

Ismét vissza malacékhoz.

Ma reggeli ébresztő a picuroknál. A mami már megkapta a reggelijét, így már csak a kicsik vannak bent. Ilyenkor be szoktam mászni melléjük és megsimogatom, vakarászom őket. Már elég jól tűrik és egy kis hasvakargatásnál már dőlnek is oldalra.

Ma ágyba kapták a reggelit. Megpróbáltuk, hogy érdekli-e őket a forrázott kukoricadara.

Ahogy a képen is látszik nem utasították vissza. Illetve négyből három evett. Van egy nagyon vékonykánk, aki bár a többiekhez hasonlóan élénk és aktív, de a ducikhoz képest fele akkora. Na ő egyelőre nem kért ebből a kajcsiból.

Tegnap óta  már hatalmasakat túráznak a mamájukkal. A mami megy elöl a kicsik meg sündörögnek körülötte.

Ma reggeli pillanat, egyelőre a farakásig jutottak el. Persze azóta már a fél birtokot bejárták.

Délutáni pihenő a malaccsaládnál.

Demonstrálom  a hasvakargatásos eldőlést.

Annyira cukik, imádni valók és olyan kis selymes a bundájuk.

A kecskék közül néhány elég soványka. A féreghajtás már megtörtént náluk. Reméljük, hogy az újjáéledő legelőn hamarosan rendbe jönnek. A következő feladat a körmölés, bár azt Jóskánál még nem próbáltuk. Mindenesetre a lányokat hamarosan megpedikűrözzük.

Kecskééknél sem maradhat ki a délutáni szieszta. Itt néhányan felugrottak ahogy közeledtem Málnával egyetemben. Másodperccel előbb még mindenki heverészett.

Anya és az ő  immáron nem is olyan pici lánya.

Malacok és kecskék birtokba vették a gyönyörűen kizöldellt legelőt.

  

Egyelőre tehát itt tartunk. A most következő legfontosabb feladat, hogy a kertet veteményezésre alkalmas állapotba hozzuk és a magok is bele kerüljenek a földbe. Remélem legközelebb már erről is beszámolhatok.