Félállásban szalma

Három évvel ezelőtt, amikor kiköltöztünk Málnáskertbe (egyelőre még mindig egyetlen tő málna nélkül, de ez hamarosan változik), az volt a terv, hogy sitty-sutty felépítjük a házat és már a második évtől beindítjuk a gazdaságot, amiből majd szépen megélünk. A valóság természetesen teljesen máshogy alakult. Jelenleg ott tartunk, hogy bár a rezsi költségünk minimális, de azért van telefon (kártyás), internet, különféle biztosítások, meg persze tankolni, meg szervizeltetni kell a kocsit, bevételünk a gazdaságból pedig egyelőre a nullához tendál.

A három év alatt az építkezések mellett odáig jutottunk, hogy tejből, sajtból és disznóságokból önellátóak vagyunk. Most növekszik az a garnitúra malac, akikből már bevételre számítunk az év végétől. Illetve kecskesajt is lesz hamarosan. Mindezek mellett azonban valamiféle bevételre is szükségünk van. 

Svédországból úgy jöttünk haza, hogy a birtokon való beruházásokra meg volt a fedezetünk és amíg a a nagy építkezések folytak gyakorlatilag abból éltünk, hogy nem fizettünk ki sok-sok millió forintot a különböző szakembereknek, hanem mi végeztük el ezeket a munkákat. Mivel egy biztonsági hálót mindenképpen meg akartunk hagyni a maradék tőkénket megőrizve, szükség volt valamilyen bevételre, ezért a kétfős családi kupaktanács azt a döntést hozta, hogy valakinek el kell mennie "állásba." Mivel kettőnk közül a gazdának van többek között egy  jól fizető, piacképes szakmája, rá esett a választás. Jelenleg 50 %-ban nemzetközi kamionsofőrként dolgozik egy magyar cégnél. Ez azt jelenti, hogy havonta kb. 12-14 napot úton van. De ezalatt megkeresi azt az összeget, ami fedezi a jelenlegi havi kiadásokat, így a maradék megtakarításunkhoz nem kell hozzányúlni.

Szerencsére a cégnél rugalmasak, ő  mondja meg mikor akar dolgozni, így össze tudjuk hangolni a sofőrködést az itthoni teendőkkel. Ez természetesen azzal jár, hogy én meg félállásban szalma lettem, amíg az uram távol van én vagyok a birtok teljes jogú ügyintézője és mindenese. Nyilván az egyedül töltött idő alatt semmilyen látványos eredményt nem tudok produkálni. A mindennapi feladatok ellátása a dolgom. A keretet az állatok ellátása adja. Reggel etetéssel és fejéssel indítok, majd este az etetéssel zárok. Közben pedig mindenféle hasznos elfoglaltságot találok magamnak.

Az elmúlt másfél hétben sikerült elveteményeznem úgy, hogy a kert csak megszántva lett, így kapával eshettem neki a nagy göröngyöknek, hogy a földet a magok befogadására alkalmas állapotba hozzam. 

A krumplin, hagymákon kívül került a földbe többféle saláta, retek, cékla, borsó, répa, fehérrépa, paradicsom, paprika, sóska, spenót. Most már csak sok-sok napocskára és némi esőre van szükségük.

De már jönnek is az első eredménye. Bújnak a hónapos retkek. (azt hiszem legalábbis)

Sőt már a krumplik közül is kidugta a fejét néhány.

Az epresünket kivakartam a térdig erő gazból. Kapálással nem is próbálkoztam, esély nem volt rá. Az indák és az egyéb gazok úgy benőttek. Így csak a két kis kacsóm maradt, amivel a környező magas füvet és gazat kitépkedtem, az epertövek közül meg kihúzgáltam illetve szintén kitéptem, amit tudtam.

Na, ez volt a kiinduló állapot. 

Az apró fehér virágok jelzik az eper töveket. Viszont, ha ezekből mind eper lesz, akkor idén már eperből is önellátóak leszünk. Eredetileg olyan 70-80 tövet ültettem, egy év alatt ebből biztos lett vagy 100-120, kicsit ki is másztak az ágyásból. 

És így néz ki jelenleg. Legalább kapnak fényt, meg levegőt. 

Palántának való magokat is vetettem: paprika, paradicsom, káposzta, brokkoli, dinnye lapul a kis poharakban. 

Hétfőn túlestünk az erdőfelügyelői látogatáson. Szerencsére amit eddig csináltunk az rendben van. A körülmények miatt lehetőség van halasztást kérni az elmaradt dolgokra (ott ahol túl nagy volt a víz). A helyszínen azért ő  is belátta, hogy mekkora volt a vízállás. Az elmúlt két hétben kb. 30 cm-t apadt, ez a zsombékokon látszik, hogy a tetején van egy kis zöld pamacs,  csak az lógott ki a vízből, 

Mind az erdészünk, mind a felügyelő azt tanácsolta, hogy az akáccsemetéket vágjam vissza pár centire, hogy a növény a gyökér erősítésére tudjon koncentrálni és ne a vessző táplálására. Úgyhogy neki indultam a kis metszőollómmal és lecsipkedtem a csemeték 90 %-át. Minden tizediket ugyanis meghagytam kontrollnak. Így már csak kb. 1.350-szer kellett csettintenem a kis ollómmal. Az erdészünk szerint a visszavágottak utol fogják érni ezeket. Kíváncsian várom. 

Ennyi maradt a csemetéből.

Ez volt az eredeti méret nagyjából.

Megkezdtem a gyógynövények begyűjtését is. Egyelőre itt a csalánszezon. A gumikesztyű elengedhetetlen kellék.

Itt már a második adag szárad.

Kihasználva, hogy olyan mennyiségben van nálunk (egyébként nitrogénben gazdag, tápanyag-dús talajt jelez, ahol megjelenik), szedtem egy jó nagy adagot és készítettem csalánfőzeléket. Aki a spenótot szereti (és én igen), annak kiválóan alkalmas ebben az átmeneti időszakban, amikor spenót még nincs. Rendkívül gazdag vitaminokban, vastartalma pedig magasabb, mint a spenóté.

Íme a menü: csalánfőzelék tükörtojással és főtt burgonyával.

Én csak a fölső, friss leveleket gyűjtöm étkezési célokra. A növény maradék részéből kiváló csemege lesz az állatoknak. A malacól tetején szétterítem, pár óra alatt megfonnyad és gondolom már nem csíp, mert mind a kecskék, mind a malacok iszonyú nagy étvággyal vetik rá magukat.

Egy vödörben pedig már készül a csalánlé, amit zöldtrágyaként és növényvédő permetszerként is lehet hasznosítani.

A fűszeres ládáim még rendbetételre várnak, de az aratást már most megkezdtem. Az oregánó bokorról már betakarítottam egy adagot.

És a metélőhagyma is fodrászolásra szorult.

Az égerfák durván beindultak. Hogy legyen viszonyítási alap ...

... a legutóbbi bejegyzésnél még csak itt tartottak.

Lehet, hogy idén már szüretelhetek saját cseresznyét is? Nőnek a kis bogyók.

 

Az állatsereglet köszöni szépen jól van. Csak néha kergetnek az őrületbe. Főleg a kecskék, meg a malacok, meg néha Málnus is az agyamra megy, amikor engem is terelni akar és kapkod a karom után. Néha úgy rátud harapni, hogy már fáj.

Múlt heti kalandom a kecskékkel esett meg. Néhányan valahogy bejutottak az ál villanypásztor mögé. Valószínűleg megkerülhették valamelyik végponton. Lényeg a lényeg, hogy az istennek sem tudtam kihajtani az egyiket. Már több helyen leakasztottam a felső drótot alulra, hogy csak egyszerűen át kellett volna lépnie, de nem és nem. A két végpont között hajkurásztam persze a legnagyobb melegben. Miután megtettük vagy háromszor a pár száz méterese távot taktikát változtattam és megpróbáltam megfogni. Ha kint vannak a kecskék, Józsin és Lilin kívül a többi nem igen engedi magát megfogni. Ezúttal Micike volt a "baleset" áldozata és már úgy lihegett, hogy féltem gutaütést fog kapni. Pár percnyi cserkészés után végül sikerült elkapni a nyakát, akkor viszont megindult, mint a veszedelem. Én persze nem engedtem, de akkora erő volt benne, hogy elrántott és a földön fekve vonszolt a csalánban, de én nem eresztettem, ugyan végül már csak az egyik hátsó lábába kapaszkodtam. Azután összevakartam magam  a földről és a kecskét egy pillanatra sem eresztve sikerült ki raknom a dróton kívülre. 

A végeredmény a bokámtól a nyakamig égett az egész testem a nap hátralevő részében (de legalább reumás nem leszek), összeszedtem pár vágást meg két jókora véraláfutást. De szerintem akkora sokk volt Micinek, hogy azóta sem ő, sem a többiek nem  mennek az érintett terület közelébe. 

Rekviem egy seprűért.

Ennyi maradt belőle, miután megtalálták a tornácon. Mert persze nekik nem elég közel 10 hektárnyi terület tele mindenféle növénnyel, nem nekik pont a seprűm kellett. 

A malacok meg esténként nem akarnak bejönni. Bár most már tojok rájuk, aki későn jön, az lemarad a vacsiról és kész. Tegnap is lemaradt két delikvens. A többiek már tisztára nyalták a vályút, mire észbe kaptak és odakocogtak a kapuhoz. Vigaszdíjul szórtam ki egy kis szemes kukoricát, abból azért jutott nekik valamennyi. Ez persze nem azt jelenti, hogy éhesen kellett lefeküdniük, hiszen ők gyakorlatilag egész nap esznek. A reggeli és esti etetés inkább csemege nekik és azt a célt szolgálja, hogy megszokják és visszajöjjenek esténként.

Itt éppen nap- és homok fürdőznek.

Málna barátkozik a kicsikkel. Azok cseppet sem félnek tőle.

Itt épp csizma vizsgálat folyik.

Egyelőre tehát így áll a szitu Málnáskertben. A gazda is befutott végre, persze nagyon hiányzott már. Most viszont neki ugrunk a feladatoknak, természetesen miután kiszuszogta magát.