Legutóbb azt ígértem, hogy az istálló téglapilléreinek ásott alapokat egy nap alatt bebetonozzuk. Hát tévedtem. Az uram már szerda éjszaka iszonyú hasgörcsökkel küzdött, de azért csütörtökön reggel 5-kor levonultunk a tett helyszínére, hogy nekiálljunk betonozni. Fél nyolcig kitartóan keverte a betont, de a kínjai csak nem enyhültek. Eddigre azért négy gödör már készen volt. Akkor felvonultunk reggelizni és remélte, hogy jobban lesz. Túl volt már fájdalomcsillapítón és az én gyógyteáimon is, de semmi nem segített.
Lényeg a lényeg, hogy aznapra végül betegszabit vett ki magának és bíztunk benne, hogy másnapra jobban lesz. Szerencsére így is lett, és így pénteken hajnal öttől délután fél kettőig el is készültünk a maradék 12 gödörrel, úgy hogy két gödröt még teljesen ki kellett ásni, kettőt pedig mélyíteni kellett.
Kis csapatunk megint jól működött együtt: Gábor fellazította a talajt a gödrökben, meg átvágta a gyökereket. Azután jöttem én a kis kőműveskanalammal és szépen kimeregettem a földet, meg a törmelékdarabokat.
Azért remélem átérzitek a "kínunkat", hogy milyen munka volt így kiásni a gödröket gyökerek és törmelék hegyek mellett.
A betonozásnál is kialakult a munkamegosztás: ő keverte és ...
... és szállította a betont a gödrökhöz, ...
... míg az én feladatom a beton tömörítése és ....
... simogatása volt. (Azért ha boldogult apai nagyapám, aki kőműves volt, látná ezt, szerintem büszke lenne az ő "kis-unokájára".)
A végeredmény: 16 csinos beton alapocska.
Némelyiknél zsaluzni is kellett. Ezt megoldottuk helyi anyagokból, gyorsan és ügyesen.
Múlt héten pénteken megérkezett a már említett 2.000 darab bontott tégla.
Szintén még múlt hét pénteken megjött a faanyag harmadik és egyben befejező része. Ebből illetve van még saját anyagunk is készül majd a tetőszerkezet.
Az uram most jelenleg a fuvarozó szakmáját űzi, a hétvégén érkezik meg. A kőművessel meg már le van beszélve, hogy a hosszú hétvégén valamelyik nap elkezdjük a falazást. Remélhetőleg kap egy pár nap szabit, hogy egyszerre meg tudjuk csinálni és ne húzódjon több hétig.
Szóval az ominózus hasfájás miatt a betonozás napja igen hosszúra sikerült. Hajnal 5 órától 13,30-ig betonoztunk. Közben persze az állatokat is el kellett látni. Majd rendbe szedtük magunkat és nyakunkba vettük a várost mindenféle anyagbeszerzés és vásárlás ügyében. Jártunk többek között
- a mezőgazdasági boltban takarmányért, csapalkatrészért;
- műanyagos boltban műanyag hordókért, vödrökért;
Két hordónk már volt, de mivel a több állatnak több takarmányra van szüksége, ilyen hordókban tudjuk biztonságosan tárolni, hogy a rágcsálók ne férjenek hozzá.
- az OBI-ban sörpadért, hogy végre kulturált körülmények között le tudjon ülni egy kisebb csapat evés és ivás céljából. (vagy csak, hogy úgy legyünk)
- állatpatikában bolhairtószerért;
- meg persze a magunk részére is be kellett szerezni némi élelmiszert (esedékes havi bevásárlás).
Úgyhogy este fél hét volt mire hazaértünk és akkor még hátra volt az állatok etetése. Persze azért ez egy rendkívüli nap volt. Alapesetben azért nem szoktunk 14 órákat dolgozni.
Másnap mindjárt meg is történt a bolhairtás. Malacéknál ugyanis iszonyatosan elszaporodtak. A por formájú szer, amit eddig használtam egyrészt elfogyott, másrészt addig sem vettem észre, hogy csökkent volna a számuk, sőt egyre többen lettek. A gyógyszertárban kaptunk egy 10 ml-es fiolát, amit 20 liter vízhez kell adni. A gondos gazda permetezőkannába töltötte és szépen végigpermetezte az összes jószágot, meg az ólakat is.
A leírás szerint többször meg kell ismételni 2-3 hetes közökkel, hogy végleg eltűnjenek, de én már most látom, hogy jelentősen csökkent a számuk. Főleg a kicsikéimet gyötörték ezek a dögök, nem győztek eleget vakarózni.
Múlt héten egy kedves barátunk volt látogatóba nálunk és VÉGRE fel tudtuk avatni a kemencét. A legutóbb vágott kecskegida két hátsó combja volt műsoron. Egy nappal előtte már bekerült a pácba, majd kb. három órát tartózkodott a kemencében mire az alábbi végeredmény megszületett.
A hús szinte levált a csontról, nagyon finom volt, ezt mindannyiunk nevében mondhatom. Hozzá egy jó kis kovászos ubit és egy pohárka rozét fogyasztottunk. Szóval fantasztikusan sikerült a kemenceavató.
Mivel a fiúk valami desszertre is vágytak és a kemence még bőven meleg volt, bár előre nem volt betervezve, úgy öt perc alatt összedobtam egy kis morzsasütit:
Hozzávalók:
- egy piteforma (ki kell vajazni)
- jó sok (amennyi belefér) bármilyen gyümölcs (nálam most mirelit bogyós gyümölcsök voltak)
- morzsa a tetejére, ami kb. 2 dl liszt, 1 dl zabpehely, cukor (ízlés szerint, a savanyú bogyósok miatt erre én 2 dl-t tettem) keveréke. Ezt csak szétterítem rajta
- kb, 10 dkg vaj vékonyan rászeletelve, úgy hogy mindenhol belepje a tésztát.
A gyümölcs szépen összesült, a tetején egy vékony roppanós kéreg alakult ki. Bár nem lehet szépen szeletelni, de az íze mindent felülmúl, főleg, ha akad hozzá egy kis vaníliafagyi. Nálunk "véletlenül" pont volt itthon, úgyhogy mi azzal ettük. De hígra főzött vanília pudinggal vagy vaníliaszósszal is nagyon finom.
Annyira gyorsan elfogyott, hogy fényképet nem is tudtam róla készíteni.
A paradicsom növényeimnek sajnos a túl nagy mennyiségben és ezen a nyáron igen gyakran lezúduló csapadék nem igen tett jót. Megtámadta őket valami gombás betegség (állítólag paradicsomvész a neve), ami a levelek elszáradásával jár. Rengeteg a termés rajta, legalábbis a bokrok egy részén. A kérdés csak az, hogy be tudja-e érlelni vagy sem.
Amúgy akkorára megnőttek, hogy a 1,5 méteres karó fölé magasodnak vagy fél méterrel. Igencsak megküzdöttem velük a legutóbbi kötözésnél. Alig értem át némelyik bokrot és valamelyik oldalhajtás mindig kislisszant a kötésből. Legutóbbi számolásnál 62 tövem volt, ebből kb. 20 sikerült ilyen nagyra.
Mindenesetre július vége óta tudunk már saját paradicsomot és paprikát fogyasztani. Azért az is valami.
Az első adag kovászos uborkám olyan jól sikerült, hogy már szinte el is fogyott. Azóta érik az újabb adag a tornácon immár saját uborkából eltéve.
A gazokkal, gyomokkal nemcsak a kertben küzdök, hanem a ház körül is. Az északi oldalon a szegély előtte ...
... és utána.
Azóta már körbeértem a többi oldalon is, ahol majdnem hasonló volt a helyzet.
A kicsupált gazakat talicskába gyűjtöttem és a kanmalac és a kismama között osztottam el. Ahogy az alábbiakban látszik értékelték az extra kaját.
A mami és a kicsinyek is örültek a friss zöldnek.
Sajnos ahogy a filmen is látszik, a hat malackából már csak öt van meg. Az egyik kicsi hat napos korában elpusztult. Reggel még jól volt napközben, amikor kint voltam én már láttam, hogy valami nincs rendben vele. A többiek kint játszottak, ő meg csak feküdt az ólban. Estére meg is halt. A többi szerencsére azóta is jól van és amint látjátok igen virgoncak.
A cica család szintén nagyon jól érzi magát. A mami megoldotta saját kezűleg a varratszedést, úgyhogy megspórolt nekünk egy 70 km-es utat. Azóta is rendszeresen kap extra étel, hogy kicsit összeszedje magát. A kicsinyek oktatása pedig folyamatosan megy, lassan az egész kisállat határozót bemutatják a kölyköknek.
Az utóbbi időben terítéken volt már: egérfióka, felnőtt egér, menyét vagy nyest fióka, patkány és sajnos egy vakondok is áldozatul esett a házi ragadozóinknak. Én eddig három kölyköt láttam már, hogy a szülők által hozott zsákmánnyal játszanak, majd elfogyasztják.
Kandúrunk a farakás tetején.
Apa és az egyik fiúcska (legjobban ő hasonlít az apjára).
Ugyanolyan fehér nyakba való és fehér zoknik, mint a papának.
Az alábbi képsorozat mutatja, hogyan működik az akáclevél, mint csali Majszinál.
"Lassan közeledek...
... már majdnem ott vagyok ...
... hopp, már meg is van. Imádom, ez a kedvenc kajám."
Mici ül a fűben, a kismalac, meg alig látszik ki.
Majdnem teljes az álca.
Nem tudom miért, de Lola újabban ezt a pozíciót veszi fel a malacólban. Csak áll ott, feje majdnem súrolja a tetőt. Ki érti ezt? Mikor annyi kényelmes és árnyékos hely van, amiből választani lehetne.
Tegnap "ganyéztam" is az állatoknál és ilyenkor mindig kapnak friss almot is. Ezt első körben alaposan átvizsgálják, mind a kecskék, mind a malacok fogyasztanak is belőle. Persze a malacok csak a benne maradt magokat szemezgetik ki, de a kecskéknek minden jöhet.
Tegnap apa malac kapott egy kis csalánt. A legifjabbak közül kettő, akik amúgy mindannyian rendszeres láthatáson vannak nála, mivel még átférnek a karám alatt, szintén becsatlakoztak, és együtt falatozták a friss zöldet.
Apát egyáltalán nem zavarta, hogy ott vannak, bezzeg a Józsi biztos nem hagyta volna, hogy a gidák odaszemtelenkedjenek, amikor ő eszik.
Most ennyi volt a beszámoló. Hamarosan ismét jelentkezem. Addig is élvezzétek a nyarat (már, ami még hátra van)!
Kis csapatunk megint jól működött együtt: Gábor fellazította a talajt a gödrökben, meg átvágta a gyökereket. Azután jöttem én a kis kőműveskanalammal és szépen kimeregettem a földet, meg a törmelékdarabokat.
Azért remélem átérzitek a "kínunkat", hogy milyen munka volt így kiásni a gödröket gyökerek és törmelék hegyek mellett.
A betonozásnál is kialakult a munkamegosztás: ő keverte és ...
... és szállította a betont a gödrökhöz, ...
... míg az én feladatom a beton tömörítése és ....
... simogatása volt. (Azért ha boldogult apai nagyapám, aki kőműves volt, látná ezt, szerintem büszke lenne az ő "kis-unokájára".)
A végeredmény: 16 csinos beton alapocska.
Némelyiknél zsaluzni is kellett. Ezt megoldottuk helyi anyagokból, gyorsan és ügyesen.
Múlt héten pénteken megérkezett a már említett 2.000 darab bontott tégla.
Szintén még múlt hét pénteken megjött a faanyag harmadik és egyben befejező része. Ebből illetve van még saját anyagunk is készül majd a tetőszerkezet.
Az uram most jelenleg a fuvarozó szakmáját űzi, a hétvégén érkezik meg. A kőművessel meg már le van beszélve, hogy a hosszú hétvégén valamelyik nap elkezdjük a falazást. Remélhetőleg kap egy pár nap szabit, hogy egyszerre meg tudjuk csinálni és ne húzódjon több hétig.
Szóval az ominózus hasfájás miatt a betonozás napja igen hosszúra sikerült. Hajnal 5 órától 13,30-ig betonoztunk. Közben persze az állatokat is el kellett látni. Majd rendbe szedtük magunkat és nyakunkba vettük a várost mindenféle anyagbeszerzés és vásárlás ügyében. Jártunk többek között
- a mezőgazdasági boltban takarmányért, csapalkatrészért;
- műanyagos boltban műanyag hordókért, vödrökért;
Két hordónk már volt, de mivel a több állatnak több takarmányra van szüksége, ilyen hordókban tudjuk biztonságosan tárolni, hogy a rágcsálók ne férjenek hozzá.
- állatpatikában bolhairtószerért;
- meg persze a magunk részére is be kellett szerezni némi élelmiszert (esedékes havi bevásárlás).
Úgyhogy este fél hét volt mire hazaértünk és akkor még hátra volt az állatok etetése. Persze azért ez egy rendkívüli nap volt. Alapesetben azért nem szoktunk 14 órákat dolgozni.
Másnap mindjárt meg is történt a bolhairtás. Malacéknál ugyanis iszonyatosan elszaporodtak. A por formájú szer, amit eddig használtam egyrészt elfogyott, másrészt addig sem vettem észre, hogy csökkent volna a számuk, sőt egyre többen lettek. A gyógyszertárban kaptunk egy 10 ml-es fiolát, amit 20 liter vízhez kell adni. A gondos gazda permetezőkannába töltötte és szépen végigpermetezte az összes jószágot, meg az ólakat is.
A leírás szerint többször meg kell ismételni 2-3 hetes közökkel, hogy végleg eltűnjenek, de én már most látom, hogy jelentősen csökkent a számuk. Főleg a kicsikéimet gyötörték ezek a dögök, nem győztek eleget vakarózni.
Múlt héten egy kedves barátunk volt látogatóba nálunk és VÉGRE fel tudtuk avatni a kemencét. A legutóbb vágott kecskegida két hátsó combja volt műsoron. Egy nappal előtte már bekerült a pácba, majd kb. három órát tartózkodott a kemencében mire az alábbi végeredmény megszületett.
A hús szinte levált a csontról, nagyon finom volt, ezt mindannyiunk nevében mondhatom. Hozzá egy jó kis kovászos ubit és egy pohárka rozét fogyasztottunk. Szóval fantasztikusan sikerült a kemenceavató.
Mivel a fiúk valami desszertre is vágytak és a kemence még bőven meleg volt, bár előre nem volt betervezve, úgy öt perc alatt összedobtam egy kis morzsasütit:
Hozzávalók:
- egy piteforma (ki kell vajazni)
- jó sok (amennyi belefér) bármilyen gyümölcs (nálam most mirelit bogyós gyümölcsök voltak)
- morzsa a tetejére, ami kb. 2 dl liszt, 1 dl zabpehely, cukor (ízlés szerint, a savanyú bogyósok miatt erre én 2 dl-t tettem) keveréke. Ezt csak szétterítem rajta
- kb, 10 dkg vaj vékonyan rászeletelve, úgy hogy mindenhol belepje a tésztát.
A gyümölcs szépen összesült, a tetején egy vékony roppanós kéreg alakult ki. Bár nem lehet szépen szeletelni, de az íze mindent felülmúl, főleg, ha akad hozzá egy kis vaníliafagyi. Nálunk "véletlenül" pont volt itthon, úgyhogy mi azzal ettük. De hígra főzött vanília pudinggal vagy vaníliaszósszal is nagyon finom.
Annyira gyorsan elfogyott, hogy fényképet nem is tudtam róla készíteni.
A paradicsom növényeimnek sajnos a túl nagy mennyiségben és ezen a nyáron igen gyakran lezúduló csapadék nem igen tett jót. Megtámadta őket valami gombás betegség (állítólag paradicsomvész a neve), ami a levelek elszáradásával jár. Rengeteg a termés rajta, legalábbis a bokrok egy részén. A kérdés csak az, hogy be tudja-e érlelni vagy sem.
Amúgy akkorára megnőttek, hogy a 1,5 méteres karó fölé magasodnak vagy fél méterrel. Igencsak megküzdöttem velük a legutóbbi kötözésnél. Alig értem át némelyik bokrot és valamelyik oldalhajtás mindig kislisszant a kötésből. Legutóbbi számolásnál 62 tövem volt, ebből kb. 20 sikerült ilyen nagyra.
Mindenesetre július vége óta tudunk már saját paradicsomot és paprikát fogyasztani. Azért az is valami.
Az első adag kovászos uborkám olyan jól sikerült, hogy már szinte el is fogyott. Azóta érik az újabb adag a tornácon immár saját uborkából eltéve.
A gazokkal, gyomokkal nemcsak a kertben küzdök, hanem a ház körül is. Az északi oldalon a szegély előtte ...
... és utána.
Azóta már körbeértem a többi oldalon is, ahol majdnem hasonló volt a helyzet.
A kicsupált gazakat talicskába gyűjtöttem és a kanmalac és a kismama között osztottam el. Ahogy az alábbiakban látszik értékelték az extra kaját.
A mami és a kicsinyek is örültek a friss zöldnek.
Sajnos ahogy a filmen is látszik, a hat malackából már csak öt van meg. Az egyik kicsi hat napos korában elpusztult. Reggel még jól volt napközben, amikor kint voltam én már láttam, hogy valami nincs rendben vele. A többiek kint játszottak, ő meg csak feküdt az ólban. Estére meg is halt. A többi szerencsére azóta is jól van és amint látjátok igen virgoncak.
A cica család szintén nagyon jól érzi magát. A mami megoldotta saját kezűleg a varratszedést, úgyhogy megspórolt nekünk egy 70 km-es utat. Azóta is rendszeresen kap extra étel, hogy kicsit összeszedje magát. A kicsinyek oktatása pedig folyamatosan megy, lassan az egész kisállat határozót bemutatják a kölyköknek.
Az utóbbi időben terítéken volt már: egérfióka, felnőtt egér, menyét vagy nyest fióka, patkány és sajnos egy vakondok is áldozatul esett a házi ragadozóinknak. Én eddig három kölyköt láttam már, hogy a szülők által hozott zsákmánnyal játszanak, majd elfogyasztják.
Kandúrunk a farakás tetején.
Apa és az egyik fiúcska (legjobban ő hasonlít az apjára).
Ugyanolyan fehér nyakba való és fehér zoknik, mint a papának.
Az alábbi képsorozat mutatja, hogyan működik az akáclevél, mint csali Majszinál.
"Lassan közeledek...
... már majdnem ott vagyok ...
... hopp, már meg is van. Imádom, ez a kedvenc kajám."
Mici ül a fűben, a kismalac, meg alig látszik ki.
Majdnem teljes az álca.
Nem tudom miért, de Lola újabban ezt a pozíciót veszi fel a malacólban. Csak áll ott, feje majdnem súrolja a tetőt. Ki érti ezt? Mikor annyi kényelmes és árnyékos hely van, amiből választani lehetne.
Tegnap "ganyéztam" is az állatoknál és ilyenkor mindig kapnak friss almot is. Ezt első körben alaposan átvizsgálják, mind a kecskék, mind a malacok fogyasztanak is belőle. Persze a malacok csak a benne maradt magokat szemezgetik ki, de a kecskéknek minden jöhet.
Tegnap apa malac kapott egy kis csalánt. A legifjabbak közül kettő, akik amúgy mindannyian rendszeres láthatáson vannak nála, mivel még átférnek a karám alatt, szintén becsatlakoztak, és együtt falatozták a friss zöldet.
Apát egyáltalán nem zavarta, hogy ott vannak, bezzeg a Józsi biztos nem hagyta volna, hogy a gidák odaszemtelenkedjenek, amikor ő eszik.
Most ennyi volt a beszámoló. Hamarosan ismét jelentkezem. Addig is élvezzétek a nyarat (már, ami még hátra van)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése