Végtelen szomorúság

Vasárnap reggel csodálatosan szép napra virradtunk. Gyönyörű napsütéses idő fogadott, bár enyhe fagy lehetett, mert volt egy kis jéghártya a vizeken. Az időjárás okozta örömömet tovább fokozta, amikor a várandós kocámat meglátogatva felfedeztem ezt a csodát.




Először nem is tudtam pontosan, hányan vannak. Elsőre hetet számoltam, utána vettem észre, hogy lapul ott még egy malacka. Így a végső létszám nyolc lett, négy fekete és négy rózsaszín.

A videókon is látszik, hogy mind a nyolc malacka aktív, mozgékony, mindannyian szopiznak.

A mama malacot csak úgy tudtam kicsalni, hogy megmutattam neki a kajás tálat. Akkor kijött, evett pár falatot és már ment is vissza. A képen is látszik, hogy a mama jó kondícóban van.




Mivel sietett vissza a kicsikhez még betettem neki a tálat az ólba, de nem nagyon érdekelte.

A képen egy érdekesség: a csöppnyi malacok már pár órás korukban félre vonulnak, ha a kis vagy nagy dolog van készülőben. Véletlenül sem piszkítanak oda, ahol alszanak. A leghátsó rózsaszín malacka éppen csurizik.

Vittem alájuk még extra almot, hogy ne fázzanak. A mama itt épp az almot rendezgeti.

Az alábbi videón is az látszik, hogy igencsak élénkek a kicsikék.

A reggeli enyhe fagy után hamarosan felmelegedett a levegő és bár igen erős szél volt, a kicsik az ólban szélvédett helyen voltak. Napközben többször megnéztem őket és délután nagy meglepetésemre az egyik kicsi már az ólon kívül császkált. Valahogy kikeveredett, de visszamenni már nem tudott. Gyorsan visszatettem a mamája mellé.

Szóval teljesen normálisan telt a nap, semmi rendelleneset nem tapasztaltam. Este kilenckor még egyszer kimentem megnézni a kis családot, szép sorban feküdtek a mamájuk mellett.

Másnap reggel azután tényleg enyhe idő fogadott, plusz fok felett alakult az éjszaka. Ezért ért sokkhatásként, hogy két kicsi már nem élt, amikor vittem a reggelit az anyjuknak. Az látszott, hogy fáznak és gyorsan be is üzemeltem nekik egy kis olajradiátort, ami mellé oda is bújtak. Ennek ellenére az állapotuk folyamatosan romlott és délután két órára elveszítettük az összeset.

Azóta is sokkhatás alatt vagyok, mert ilyen még nem történt. Tavaly februárban elment két komplett alom, de akkor minusz 10 fokok voltak éjszakánként és nappal is fagyott. Később a máricus közepén született malackák simán átvészelték a minusz hat fokokat, ami még március végén  iskitartott. Akkor nagyon izgultam, de ők megmaradtak.

Ez a koca tavaly, pont az egy éves szülinapján (tehát kissé fiatalon) adott élett egy alomnak, amelyből négyet szépen fel is nevelt, pedig akkor körülbelül harmad ekkora volt. Szóval érthetetlenül állok az események előtt. Sokszor pörög az agyam rajta, hogy mit ronthattam el, vagy elronottam-e valamit egyáltalán. Vagy az anya nem etette őket később és ez miatt gyengültek le. Vagy túl sokan voltak és nem volt ennyi teje. Nyilván nem voltam ott folyamatosan, így ezekre nem tudom a választ.

Ezért is próbáltam kiírni magamból a dolgokat, de innentől kezdve nem akarok erről beszélni. Próbálok tovább lépni és várom a nyári malackáimat. Remélem ott már nem lesznek komplikációk.