Tavaszi zsongás

Amelyben szó lesz arról, hogy mi minden történt március hónapban Málnáskertben. Az elvégzett munkálatok mennyisége nem is csekély, ha beleszámítjuk, hogy a hónap felében a birtokos gazda kamionozással keresi meg a kenyerünket (egyelőre még), a másik felének a felében pedig keresztül-kasul bejártuk Európát (lásd Kalandozás Svédországban című bejegyzés). Na, de térjünk a lényegre.

A teendők listája végtelen, megpróbálunk rangsorolni és valamiféle sürgősségi sorrendet felállítani, de persze mindig beesnek extra feladatok is. Mint ahogy Svédországból hazatérve egy kis soron kívüli favágás.

Az úgy volt, hogy a gazda véletlenül felfedezte, hogy néhány lábon száradt égerfa kiborult, hát gyorsan láncfűrészt ragadott és neki állt felaprítani.

Én már csak a pakolás pillanatát kaptam el.

Végül azért tele lett az utánfutó.

Kipakolva a tornácra.

Most már több, mint egy hete ezzel fűtünk és még pár napig biztosan kitart. Az egész művelet nem tartott tovább két óránál és két hétre való tüzelőanyag megvan.

Ha már favágásról van szó. Megtörtént a tavaly elmaradt telepítési terület kitisztítása is. (Akkor térdig érő víz állt rajta.) Saját kapacitás hiányában végül a kőművesünk, Pityu vállalta, hogy a tűzifáért cserébe meggyéríti a területet és lekaszálja az aljnövényzetet.

A kiinduló állapot nagyjából így nézett ki. Ilyen sűrű csokrokban nőttek az égerfák.

A végeredmény.

Tuskónként két fa meghagyva, gallyak össszekupacolva, aljnövényzet lekaszálva.

Számunkra a nyereség az idő, amiből a legkevesebb van, számukra meg a több kupac tűzifa (egy utánfutónyit meg már el is szállítottunk nekik, amikor a rotakapát kölcsönöztük. - Ez megint egy szép példája az együttműködésnek.)

 A szintén szállításra váró kupacok.

Az erdészünkkel már március elején megpróbáltam felvenni a kapcsolatot, hogy akkor szükség lenne a csemetékre. A terv az volt, hogy mire megjövünk Svédországból itt legyenek a csemeték és mielőtt Gábor visszamegy dolgozni, gyorsan elültetjük őket. Hívásra, sms-re nem válaszolt, majd miután hazaértünk ismét én kerestem telefonon és ekkor jött a hidegzuhany: közölte, hogy egészségi állapota megromlása miatt nem tudja tovább vállalni a szakmai irányítást és égerfa csemete sincs, legalábbis ő nem talált.

Lassan kifutunk a telepítési időszakból és most kell erdészt és csemetét találni. De ahogy mondják a szorult helyzet csiszolja az elmét. Nem esünk pánikba, hívjuk a szomszéd srácot, aki tavaly a tisztítást és a telepítést végezte. Épp külföldön van, de másnap érkezik akkor tudunk beszélni.

Két telefonjába került, az első jelölt nem vállalja elfoglaltság miatt, a második jelölt már másnap itt van és sikerül megállapodnunk.

Csütörtökön derült ki, hogy az erdészünk dobott minket és rákövetkező keddre (5 nap múlva) már itt vannak a csemeték elvermelve, meglocsolva. Most már csak el kell ültetni a 3.000 darab ifjoncot.

A listán előkelő helyen állt a gyümölcsös körüli villanypásztor helyreállítása.  A veteményeshez hasonlóan a sarokpontokat akartuk erősebb oszlopokra cserélni, plusz középen is egy-egy erősebbet rakni.

Ehhez megint ki kellett csapni néhány akácfát.

A kerítés oszlopokhoz hasonlóan, hogy minél tartósabbak legyenek, kérgelés, háncsolás, égetés a sorrend.

Itt már csak a csiszolás és égetés van hátra.

Gyűlnek az oszlopok.

Végül az oszlopok lefúrása megtörtént, a drótok megfeszítése még hátra van.

A kapuhoz is új oszlopok kerültek.

Mellékesen készített még egy hintát is a szomszéd bácsinak, aki az etetéseket szokta vállalni, mikor elutazunk. A kérés eredetileg az volt, hogy szeretne venni két darab akácoszlopot, amiből hintát készít az unokájának. Még a svéd út előtt Gábor ki is vágta, sőt lekérgelte, mondván ez elég nehéz feladat, a szomszéd bácsi meg nehezen kap levegőt.

Mikor megjöttünk még nem készült el a hinta, így végül Gábor a lyukakat is kifúrta és beállította az oszlopokat, meg az összekötő elemet. Most már csak fel kell akasztani a hintát és jöhet a kisunoka.

A kertben is történtek fejlemények. Még március első felében - ahogy már említettem is - kölcsön kértük kőművesünk kapálógépét. Egy délelőtt alatt az egész felszántott területet átrotálta, ami már megint egy előrelépés, mert tavaly április közepén a felszántott földet, kézzel kapáltam át és úgy vetettem el nagy keservesen a magokat.

A veteményezéssel úgy voltam, hogy szerettem volna, ha ketten kezdjük el, de időhiány miatt úgy nézett ki, hogy ez teljesen rám marad. Titokban arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne egy tapasztalt kertész, aki vezetné az első lépéseimet. Olyan, akinek már sok-sok éves tapasztalata van a kertészkedésben. Családunkban többen is vannak, de több mint 100 km oda-vissza az út. Mégsem várhatjuk el, hogy ezért eljöjjenek.

De aki kér, az megkapja. Múlt hét vasárnapján (a lehülés előtti utolsó csodás napon) épp arra készültem, hogy segítek Gábornak a villanypásztornál. A Pityu és párja az erdő miatt éppen itt volt, a végső simításokat végezni. Edit a felesége meg volt olyan kedves és felajánlotta, hogy segít elveteményezni, amíg a férje kaszál úgy sincs semmi dolga. Én persze kapva kaptam az ajánlaton és ebéd után szépen nekiálltunk.

Edit átgereblyézte a területet és meghúzta az árkokat. Mutatta, hogy kb. milyen távolságra kell a sorokat rakni és hogyan veti ő a különböző magokat.

A sorokat szépen megjelöltük gallyakkal, hogy hol kel számítani a veteményre.

Azután én szépen elszórtam az aprómagokat (sárgarépa, petrezselyem, retek, saláták), elduggattam a vöröshagymát, fokhagymát és borsó is került a földbe.

Vöröshagyma és sonkahagyma is került a földbe.

Pár óra alatt ketten egy ekkora területet elveteményeztünk.

Bár Edit mondta, hogy ő nem locsol, rábízza a természetre a dolgokat én úgy voltam vele, hogy ha nem jön semmi csapadék csak adok nekik egy kis vizet, mert sajnos elég nagy a szárazság. Erre végül szerencsére nem volt szükség, mert másnap délután szépen eleredt az eső és jól megöntözte a kis veteményesemet. Annyira hálás voltam a jó időzítésért.

Tegnap folytattam a krumplival. Szerencsére idén már nem kellett vetőkrumplit venni. Akadt egy kosárnyi szépen előcsírázott a pincében.

Most jóval nagyobb távolságot hagytam a sorok között. Az előírt 70 cm-t. Tavaly olyan közel voltak, hogy nem lehetett rendesen betöltetni őket.

A kis sáncok alatt lapulnak a krumpligumóim.

A biztonság kedvéért hamuval is megszórtam (állítólag távol tartja a bogarakat). Kaprot is fogok ültetni közéjük (ez a legújabb tipp bogarak ellen). Illetve nem egy helyre vetettem az egészet, hanem két egymástól távolabbi helyen.

Hát ennyi minden történt márciusban. Végül néhány kép az állatkákról és a birtokról.

A jószágok most kivételesen nem garázdálkodnak, hanem tervszerűen takarítanak. A daráló garata ugyanis eltört és elborult, így egy csomó mag kiszóródott. A kecskecsajszik viszont szépen felszedegették a magokat, még a hordó oldalát is lenyalogatták, amire a finom darapor rászállt.

A nyarat idézi, ahogy a malackáim gödröket kaparnak maguknak és abban hűsölnek.

Ringlófáim virágba borulva. Idén muszáj időt szánnunk a betakarításra is. Állítólag finom lekvárt lehet belőle készíteni és pálinkának sem rossz.

Báró Úr őcicasága.

A legelő is kezd szépen kizöldülni, bár nem ártana még több csapadék.

Málna kutyus még a téli outfitjében, lassan fodrászra lesz szüksége. Életében először megkapta a Bravecto nevű szert, ami három hónapig biztosítja a kullancs és bolhamentességet. Bár nem olcsó mulatság, negyed évente 9.000 Ft, de úgy döntöttünk nem kockáztatunk. Iszonyatosan sok a kullancs errefelé és tavaly is rendszeresen 30-40 darabot szedegettem ki belőle naponta.

Itt az Ül! parancsszó gyakorlati kivitelezését demonstráljuk.

Ezzel búcsúzom. Áprilisban ismét jelentkezem a friss fejleményekkel.