Két napja, pénteken végre megérkezett hozzánk a várva várt csapadék és végre kiadósan megöntözött minket. Soha jobbkor nem jöhetett volna.
Múlt hétvégén végül egy csemeteültetésben járatos munkás segítségével két nap alatt elültettem mind a 3.000 darab csemetét. Egy ékásó segítségével először készített egy lyukat, abban én elhelyeztem a csemetét, jó mélyre ledugva, majd ő ismét az ásó segítségével rányomta a földet és sarokkal oda is taposott, hogy a levegőt kiszorítsa a gyökere mellől. Az erdészünk azt az irányelvet adta, hogy két ujjal nem szabad tudni kihúzni a csemetét, annyira szorosan kell visszatemetni.
Így, hogy csak két napot kellett csinálni, még elment, bár esténként 8 órakor már dőltem az ágyba, de ezt folyamatosan heti 5 napban, minden hónapban azért nem szeretném csinálni. És még én végeztem a munka könnyebbik részét. Mondjuk igencsak nehezített terepen dolgoztunk.
Az egyik nehezítés a zsombék (Értelmező szótár szerint:"Sűrű csomókban növő lápi növényeknek a lápból gyakran egy méter magasságig is kiemelkedő, oszlop- v. kéveszerű, erős, vastag fonadéka.") volt.
Zsombék zsombék hátán.
A csemetékből végül maradt, bár a megadott sor és tőtávolságra ültettük őket, így jutott egy már erdős területen lévő nagyobb üres foltra is, a maradékkal meg kipótoltuk a tavalyi telepítés után keletkezett hiányokat. A vadak is megrágták őket, meg persze nem mindegyik eredt meg. Szóval végül csak elfogyott az összes.
Egyelőre szinte alig látszanak ki az aljnövényzetből, mivel ráadásul igencsak miniatűr csemetéket sikerült szerezni. Pedig ott vannak valahol a képen higgyétek el.
A frissen ültetett csemetéknek tehát nagyon jól jött az eső. Ma ellenőriztem őket és sokukon már megjelentek az első levélkék.
Szintén még március végén elvetettem a palántának való magokat is. Ehhez először is jóféle kis termőföldet kellett bányásznom. Mondjuk nem kellett érte messzire menni, csak letoltam a talicsot az erdőbe és megraktam a legjobb fekete földdel.
Egy féltalicskányit pár perc alatt összeszedtem, azért kevertem hozzá egy kis homokot is, hogy ne legyen annyira tömör.
Most drukkolok, hogy minél több kikeljen. Naponta locsolgatom őket és lesem, hogy mikor bukkannak elő a növénykék.
A veteményesben is tovább haladtam, legutóbb csütörtökön vetettem még el: céklát, spenótot, sóskát, kaprot, babot, paszternákot, cukkinit.
A legelőször elvetett maguk közül a fokhagyma, hagyma már látszik.
A kicsi retkek is előbújtak már.
Ezenkívül mivel a gazda váratlanul két nappal előbb hazaért, még volt időnk kicsit átgereblyézni a kert hátsó részét (ahol tavaly kukorica volt), hogy előkészítsük a terepet a lucernának. Már két éve beszereztünk vagy két kiló vetőmagot, de valahogy mindig kicsúsztunk a vetési időből.
Péntek reggel gyorsan neki ugrottunk és bár a 2 kg mag csak kb. a terület felére volt elég, de a közben eleredő eső ellenére csak elszórtuk mindet. Utána meg csak esett és esett egész nap. Ez persze a veteményesnek és a frissen vetett magoknak is nagyon jót tett.
Ez a fele kész.
A múltkor félbehagyott gyümölcsös körüli villanypásztor is elkészült.. Itt még csak a drót gombolyítás van folyamatban.
De tegnap este végül be is lett üzemelve. Sajnos a bent elültetett fák közül nem sok maradt életben. Így majd azokat is pótolni kell. Valamikor.
A villanypásztoron kívül fák kerítését is "áppgrédeljük". Van két kis barackfa, amik a megpróbáltatások (többszöri megrágás) ellenére még nem adták fel és az élet határozott jeleit mutatják. Korábban ezekhez is egy villanypásztor leágazás vezetett. De esztétikus sem volt, meg hát szegény vadak azt sem tudták merre kerüljenek.
Így a külön-külön kerítés módszerét választottuk. Itt még a régi "rendszer" elemeinek eltávolítása látható.
Kapott négy erősebb és magasabb oszlopot, lefúrva, amit nem tudnak kidönteni vagy eltörni, ha neki mennek.
Majd erre rögzítettük fel a dróthálót.
Rajtuk kívül van még három fa, amiket hasonló módszerrel akarunk megvédeni. Ehhez ma még ki kellett vágnunk néhány fát, amikből elkészültek az oszlopok. A vágásban és a kérgelésben segítenem kellett, viszont az oszlopok lefúrása az emberem profiljába vág. (Ezért tudok én most a gépen klimpírozni.) A drót felrögzítésébe viszont ismét be kell szállnom.
Bár a legelőnek is jót tett a kiadós eső, szinte szabad szemmel látszik, ahogy nő a fű, de az állatok számára lekerített terület úgy néz ki, mintha körömvágó ollóval le lenne vágva. Ezért újabban megint kiengedjük őket legelészni.
A malacok általában bevetik magukat az erdőbe, bár tegnap óta tágítják a látókörüket és az ellenkező irányba (utcafront) felé is barangolnak.
A kecskék először rávetik magukat a fűre, de kb. 5 perc után megkezdik az orientálódást a sátor irányába. Nagyon jól tudják, hogy ott van mindenféle takarmány. Mivel a sátor már bezárhatatlan, ezért mindenféle előkészületeket kell tenni, mielőtt kiengedjük őket.
A takarmányos vödrök be a lakókocsiba, a daráló ki a sátorból. Legutóbb ugyanis olyan hevesek voltak, hogy a darálót feldöntötték, minek következtében a műanyag garata keresztben eltörött (pillanatragasztóval sikerült megmentenem, hogy még használni tudjuk.) A malacok elől pedig minden zsákot (szemetes, forgácsos) el kell dugni, mert őket meg az izgatja szerfelett.
Ezt csak mint érdekesség mutatom. Ezek a nagy túrások nem a saját malackáink művei, itt bizony vaddisznók jártak valamelyik éjszaka. A háztól kb. 50 méterre.
Holnap nagy napra virradunk. Fiatal, szintén kecskézős szomszédainkkal közösen kibéreltünk egy bobcatet, amivel mindenféle tereprendezési munkálatokat fogunk végrehajtani. Remélem a jövő héten be tudok számolni az eredményekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése