Bobcateztünk

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben már jeleztem, hétfőre kibéreltünk egy bobcatet, amit a tulaj ki is szállított szomszédainkhoz, már előző este. 24 órára szólt a bérlemény, ezért, hogy minél jobban kihasználjuk az időt ők már délután neki álltak az ő projektjüknek, amit éjfélig sikerült is befejezniük. 

Másnap reggel átbattyogtak hozzánk a géppel (a kb. 1 km eltartott vagy 20 percig). Innentől kezdve miénk volt a gép a visszaszállításig. 

Ez volt a kiinduló állapot az istállónál. Talán a kép nem adja vissza, de a terep az épület másik végétől ebbe az irányba igencsak emelkedik. Jó 20-25 cm alacsonyabbak itt az oszlopok, mint az épület másik felén. Ezért az egyik feladat az volt, hogy innen a felesleges földet kiszedjük. 

Ez már itt a végeredmény belülről kifelé nézve. 

Ez pedig a kilátás ill. belátás (az épületbe) a másik oldalról. 

Ehhez azonban először is pakolni kellett, hogy egyáltalán a géppel odaférjünk. Bal oldalon is volt egy téglakupac, ... 

... meg a jobb oldalon is volt egy téglakupac. Amik még a régi épület elbontásából maradtak itt. 

Bent az istállóban pedig egy halom maradék cserép várt a költöztetésre.

Mivel a traktor utánfutója már egy ideje a szomszédban volt (most vontatták vissza a bobcattel), így csak most tudtunk nekiállni a pakolásnak.

Ehhez kaptunk egy kis segítséget a szomszédoktól. Ketten tudtak nekünk segíteni a pakolásban, a szomszéd gazda pedig addig nekiállt az árkot betemetni, hogy ne legyen üresjárat a gépnek.

Itt már az átpakolt építőanyagok szépen egy kupacba depózva. Mindent meg kell becsülni, hiszen még annyi mindent kell építeni, sosem lehet tudni, mihez lesznek majd jók.

Mikor a terep megtisztult, megkezdődött az ismerkedés a kis géppel. Akik ügyesek, azok kb. egy fél óra után ráéreznek, hogya két joystickkal és a másik két karral, hogyan lehet irányítani ezt a kis masinát. (Én nem tartozom közéjük.)

És kezdetét veszi a munka.

A kimarkolt földet egy kupacba pakolta.

Itt már látszik, hogy bent is megkezdődött a talaj egyengetése. Igaz, hogy éppen hogy, de befért a gép a gerendák alatt, így magához kupacolt egy adag földet, majd apránként tolatgatva szépen húzta kifelé a felesleget.

Amiből épült a domb.

Itt már bentről kifelé próbálj egyengetnia talajt, de túl kicsi a tolólapja, így a végső simítások rám maradtak, amit egy egyszerű gereblye segítségével oldottam meg. Így született meg a fenti végeredmény.

Végül ennyi föld jött ki az épületből.

Amíg mi pakolásztunk folyt a vezetékes árok betemetése. Eredetileg ezért javasoltam, hogy gépi erővel oldjuk meg, mivel láttam, hogy a lassan egy éve kiásott föld úgy betömörödött, hogy maximum csákánnyal lehetett volna nekiállni. (Persze mindjárt akkor kellett volna betemetni, amikor elkészült a villanyszerelés, de hát akkor százszor fontosabb dolgok voltak.)

Végül az istálló körüli munkálatok után Gábor fejezte be a lövészárok betemetését.

A tereprendezési munkálatok első fejezete ezzel lezárult, de lesz még folytatás, mert az istálló keleti oldala egyelőre az alábbi képet mutatja. 

Szemben állva jobbra nézve ezt látom, ...

 ... balra nézve meg ezt.

Itt még lesz egy kis biomunka: bozótirtás, maradék építőanyag elpakolása, törmelék eltüntetése. De ez már egy következő történet lesz (reméljük a nem túl távoli jövőben).

Más téma: Mi történt a gazdaságban az elmúlt héten.

Nálunk szerda délután óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik az eső. (A hőmérséklet meg durván ősziesre váltott 5-7 foknál szerintem nálunk nem volt több az utóbbi napokban.) Igaz, ma már csak olyan permetszerű volt, de azért csurom víz minden. Beindult a növényzet burjánzása minden fronton.

A képen az a tisztás látszik, ahova a maradék csemeték egy részét beültettük, hogy egybefüggő legyen az erdő. Ilyen messziről az aljnövényzet robbanásszerű beindulása miatt nem látszik az a három sor, amit elültettünk. 

De, ha közelebbről megnézzük szépen látszik a csemeték sora. Ma megellenőriztem őket, egyelőre mindegyik megvan és vagy rügyezik vagy már bontogatja a leveleit.

A veteményesben is óriási változások vannak. A három hete vetett borsóm sorai már gyönyörűen látszanak.

Ahogy a retek, fokhagyma, hagyma is. Sőt már a sárgarépa, petrezselyem nyomait is felfedezni véltem.

Íme a leendő lucernásunk. Tíz napja vetettük el a magokat és látszik, hogy milyen szépen kicsíráztak.

Interneten rendeltem még két kilót, ha minden igaz holnap már ki is szállítják. Akkor pedig a maradék területet is be tudom vetni kedden. Igaz, hogy elvileg április 10-ig kellett volna elvetni, remélem egy hét csúszás azért még belefér.

A palántának vetett magjaim közül is többen beindultak. A kerti konyhában vannak, ami azt jelenti, hogy a hirtelen jött közel 15 fokos lehülés biztosan nem tett jót nekik. De a tapasztalat, hogy itt bent az ablakban meg csak megnyurgulnak mert mennek a fény felé. Remélem a többi mag is lassan kibújik.

Bent egyedül a kis padlizsánjaimat nevelgetem. Életemben először sikerült padlizsán magokat kicsíráztatnom. Mivel utána néztem tudom, hogy igen magas hőmérsékletet, 20-22 fokot igényelnek, ezért ők kivételezett helyzetben vannak.

A veteményezést is tovább folytattam. Megint került a földbe egy adag krumpli, borsó, retek, bab, saláta, illetve a tavalyról megmaradt takarmányrépa magok egy részét is sikerült elvetnem, na de akkor megérkezett az eső. Jövő heti feladataim így tovább bővültek.

A vietkongok egy csapata legelészés közben.

Milyen kis fotomodell alkatok. Legelésztek, de amikor közeledtem szépen felemelték a fejükt, egyenesen a kamerába néztek. Majd a baloldali Pötyike névre hallgató kismamám szépen odabattyogott hozzám egy kis simogatásért. 

Íme a legelő egy részlete. Ahogy látszik a fű is burjánzásnak indult.

Ezen a héten sem értünk rá tehát unatkozni, de mindig öröm és jó érzés, hogy megint sikerült egy-két lépést tennünk előre, hogy a fejünkben már meglévő birtokot egyszer csak majd a valóságban is megteremtsük.