Tudom, megint eltűntem egy ideje, de annyi volt a tennivaló a birtokon az elmúlt három hétben, hogy egyszerűen nem jutottam a gép közelébe huzamosabb időre. Megpróbálom felvenni a fonalat ott, ahol legutóbb abbahagytam.
Az utolsó bejegyzésben említettem, hogy úton van még két kilogramm lucerna mag, ami szerencsésen megérkezett még április közepén. Másnap el is vetettem a maradék területre, úgy, hogy azért hagytam helyet a tavalyról megmaradt takarmányrépa magoknak is. Ez pontosan 20 napja történt.
Jelenleg így néz ki a korábban vetett lucernás.
A tíz nappal később vetett pedig ilyen.
Itt a gaznövények méretben természetesen leelőzik az épphogy kisarjadt lucernát, de közelebbről nézve látszik, hogy rengeteg kis mag kicsírázott.
Mire mindezzel végeztem már nyakunkon is volt a húsvét, a szokásos takarítási és sütögetési feladatokkal. Mi már évek óta fonott kaláccsal esszük a sonkát, így e hagyomány jegyében idén is bedagasztottam a tésztát. Ezúttal dupla adagot, mivel a kishúgom születésnapjára is sütöttem egyet.(Igaz, hogy a szülinap korábban volt, de személyesen nem tudtuk megköszönteni, így húsvéti családi összejövetel alkalmával került sor az ajándék átadására.)
Íme az elkészült hatfonatos kalácsok.
Míg az elején ötször visszapörgettem a youtube-os videót a fonásról, ma már rutinszerűen megy a hat fonadék összefonása.
A húsvéti vacsora hozzávalói közül egyelőre még csak a sonka és a kalács saját termék. Reméljük jövőre tovább bővül a paletta. Mindenesetre a sonka és a kalács ezúttal is nagyon finom lett.
Húsvét hétfő ide vagy oda a ganézás már nem várhatott tovább. Kint a karámban még nem volt olyan vészes, bár ott is helyenként volt vagy 20 centiméternyi anyag, amit ki kellett dobálni.
Bent az ólban annál durvább volt a helyzet. Itt a szénarács alatt és a közelében, ahova sok takarmány lepotyogott, bizony majdnem fél méter vastag almot kellett kihordani.
A helyzetet nehezítette, hogy csak a karámajtóig lehetett a traktorral odatolatni, tehát az ólból minden egyes villányi "termékkel" ki kellett sétáltni a traktorig.
Az ólakat utána szokás szerint mésszel lefertőtlenítettük, majd mehetett bele a friss alom. Természetesen nemcsak a kecskék, hanem a sok malac és a kan malac ólja is átesett a tavaszi nagytakarításon.
Végül két nap alatt sikerült ezt a dombot megépíteni a kb. 10 kocsinyi kihordott ganéból.
Ez 2020 őszéig még érhet, majd akkor kerül rá a földre.
Mivel már nagyon régóta több minden bántotta a szemünket a ház körül, úgy döntöttünk, hogy mielőtt belevágunk az "új malacbirodalom" projektbe, először a házunk táján söprögetünk.
Ott volt mindjárt a tavalyi utolsó nyári viharban a lelkét kilehelő kukoricagóré tele az összegyűjtött széna maradványaival. Először ennek estünk neki és pikk-pakk elbontottuk.
Itt már csak a hűlt helye. Ami, hogy nem maradjon kihasználatlanul, jelenleg sütőtök földként működik tovább.
A maradványok szállításra készen.
A raklapok kivételével mindjárt össze is fűrészeltük a hulladékot, amit kiegészítettünk még a tűzifa rakatból is egy kevéssel. Ami az elmúlt napok időjárását tekintve nem is volt olyan rossz ötlet.
Látszik is, hogy az egyforma magasra rakott rakat igencsak megcsappant az elmúlt három napban.
A fűszernövényes ládáim még tavaly kerültek erre a helyre, akkor pont itt volt egy jóbarát, aki segített leköltöztetni őket a lakókocsitól. (Eredetileg ott volt a helyük.)
Csakhogy a locsolócső hatósugarán kívül estek, ráadásul elég közel is voltak egymáshoz, ami a fűnyírást nehezítette. Ezért a költöztetésük mellett döntöttünk.
Úton az első szállítmány. Hát mit mondjak megszenvedtünk velük, mire fölvarázsoltuk a pótkocsira a 8 db ládát összesen négy körben.
Emelésről ugyanis szó sem lehetett (mázsa közelében lehet egy láda, tavaly is utána töltöttük termőfölddel.) Maradt a jó öreg "egyiptomi módszer" (képpel nem szolgálhatok, mivel én is kellettem hozzá) ezért csak leírom: pótkocsihoz pallóból egy rámpa, valamint a pótkocsi emelője (kb. 50 cm-es fémrúd) és egy seprűnyél, mint görgő működött közre.
Kettőnk közül az erőember megemelte egy pillanatra a ládát én becsúsztattam alá a pallót, majd még egy emelés és mentek alá a görgők, majd megkezdődött a láda felgurítása a pallón úgy, hogy én folyamatosan csúsztattam be alá rudakat.
Itt már az új helyén az összes láda. A kerti konyhával szemben, így legalább a kinti főzőcskézésnél nem kell messzire menni, ha valamilyen fűszerre van szükség.
A kert csinosítása mellett további veteményezésre is sor került, valamint két vödörnyi málnatövet is elültettünk. Az adomány anyukámtól érkezett.
Ez itt az egyik adag.
Sajnos a tavaly ültetettekből kb. 30 tő maradt csak meg (a vadak is besegítettek).
Az ültetést követően természetesen jól belocsoltuk őket, most viszont három napja kapják az égi áldást. Remélem ez nagyban besegít, hogy megeredjenek a tövek.
Jövőbeli málnaültetvényem.
Végre elültettük a svédországból bevándorlás útján érkezett ribizlitöveket is. Itt is reméljük a legjobbakat.
Hát igen a medence. Ez volt a következő szemet szúró dolog. Az az igazság, hogy az első két évben az életünket mentette meg. Amikor a 40 fokos lakókocsiban nem lehetett megmaradni, bizony rendszeresen használtuk. Az utóbbi két évben viszont inkább bevonultunk a hűs lakásba, mintsem kint ázkolódjunk a 40 fokban a napon.
Úgyhogy végül ilyen állapotba került. Tavaly szerintem már fel sem töltöttük.
Arról nem is beszélve, hogy bár dupla ponyva volt alatta, meg vastag homokréteget terítettünk alá, a növényzet mindenhol átnőtt rajta. Így az elcsomagolása mellett döntöttünk.
A fémváz már összetekerve, leszorító műanyagok mosás alatt. Az egész belefért egy zsákba, most a padláson pihen.
A medencének is hűlt helye immár.
Azután ott van a lakókocsi, ami immár 4. éve áll a birtokon. Jó másfél évig az otthonunkul szolgált, azóta pedig szerszám és terménytárolóként működik az elősátorral együtt. Most viszont eljött az ideje, hogy tovább vándoroljon tőlünk. Ehhez viszont kicsit ki akarjuk csinosítani, amit egy alapos külső mosással kezdtünk.
Mosás előtti állapotok.
Itt is jó szolgálatot tett a Svédországból hazahozott magasnyomású mosó.
Mosás után. Azért látszik a különbség, ugye?
Még az első télen készítettük ezt a hótoló éket, amit azóta sem használtunk. Ezt is szét kaptuk.
Bár már vagy három fordulónyi szemetet elhordtunk a szeméttelepre, megint összegyűlt egy adag. Megint kijött vagy két zsáknyi az erdőből (mindig kerülenk elő műanyag palackok, meg a lakók által korábban idehordott limlomok), ezenkívül a malacok kitúrtak vagy 50-60 méternyi szögesdrótot a legelő területén (az egykori téesz maradványai), meg a tönkrement vödrök, meg az egyebek. Szóval egy utánfutónyi összejött és sikerült ezt is elszállítani a megfelelő helyre, ahol majd kezelésbe veszik.
Itt a szemét, ...
... hol a szemét?
Végül, de nem utolsósorban csak neki kezdtünk a malacbirodalomnak is, bár messzire nem jutottunk.
Már egy ideje kinéztem nekik ezt a helyet, ami inkább egy erdős rész és viszonylag közel van a lenti kúthoz.
A legelőnek ugyanis nagyon nem tett jót, hogy a malacok egész télen ott garázdálkodtak. Persze csak azt tették, ami a dolguk: turkáltak.
Először is meghatároztuk, hol legyen az ól és a karám, majd emberem nekiállt kaszálni, hogy kitisztítsa a területet.
Kaszálás után.
Majd meghatároztuk a villanypásztor nyomvonalát és elkezdtük azt is kitisztítani.
... fűkaszát is be kellett vetni.
Valamint az ágvágót, amit én kezeltem nagy sikeresen.
Az egész tisztogatási művelet végül egy fél napot vett igénybe és a mindenféle kaszálékból, ágakból még a kecskéknek is jutott egy kocsiravaló.
Ezenkívül még egy fél napot tudtunk erre a projektre fordítani, amikor is neki álltunk az ól és a karám anyagának összegyűjtéséhez. Gondoltuk a villanyvezeték közelében kezdünk, mert itt már megint felnőttek a fák, illetve túl sűrűn is voltak, ezért néhányat ki tudtunk innen szedni.
A kivágott fákat méretre vágtuk: ól tartóoszlopai, karám oszlopok, vékonyabbak az ól falához kellenek. A maradék ment a tűzifa kupacba.
A levágott ágakat is hasznosítottuk: a vékonyabb, leveles ágak mentek a pótkocsira kecskecsemegének, ...
... a vastagabbakból pedig barikádot építettünk a kerítés mellett, hogy a mindenféle állatok útvonalát a kerítésen keresztül elzárjuk.
Mi azt az irányvonalat képviseljük, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, illetve a nevelt állatok és a termelt növények minél nagyobb részét hasznosítsuk. Most az akácfák esetében:
- a törzs legvastagabb alsó részből az ól tartószlopai,
- a vékonyabb részből karám oszlopai,
- még vékonyobból az oldalfal elemei,
- maradékból tűzifa,
- a lombos ágvégek kecskéknek csemege,
- maradék ágakból barrikád a kerítéshez.
Ezenkívül még a kerti villanypásztorral is kellett foglalkozn, ugyanis hirtelen két készülék is tönkrement. Most gyorsan rendeltünk egyet, hogy a kertnél mielőbb üzembe lehessen helyezni, a hibásakat meg elküldjük a készítőnek, hátha javíthatóak. Első alkalommal nem teljesen szakszerűen lett beüzemelve, most vettünk megfelelő földelést, csatlakozókat. Ráadásuk kihúztunk még egy harmadik drótot is, hogy ne tudjanak a két drót között átlépni. Így remélem, hogy már biztonságban lesz a veteményesünk.
A feljavított villanypásztor immár három sor dróttal.
Villanypásztorboltban vásároltuk a megfelelő hosszúságú és anyagú földelést.
Az elmúlt három hétben a palántáim rohamos növekedésbe kezdtek. Az alábbi képen a három héttel ezelőtti állapot padlizsánéknál.
Ez pedig a jelenlegi. Tíz növénykét nevelgetek. Remélem nem hiába.
A kintiek három hete.
A kintiek három hete.
És most.
Látszik itt is a különbség, bár jóval nagyobbnak kéne lenniük. De ez most már a második ilyen időszak, amikor napokig esik az eső és ráadásul a hőmérséklet is nagyot zuhant.
Persze az esőre nagyon nagy szükség volt, csak ez a drámai lehülés nem kellett volna. A kertem nagyon hálás minden csepp vízért. Itt a krumplijaim mutatkoznak.
A borsóm is elég szépen megindult. Persze a gazok sem kérették magukat. De egy darabig még hagyom őket, akkor kevésbé szárad ki a talaj, ha nem teljesen csupasz.
A legelő is vad burjánzásba kezdett. Lehet, hogy már a hónap végén kaszálhatunk.
Az akácfáink is szépen belombosodtak.
Nahát ennyi minden történt az elmúlt három hétben, úgy, hogy mindezek mellett még jutott idő egy kis kikapcsolódásra is. Belefért egy mecseki túra, ahol még elcsíptük a medvehagymák egy elég zsenge csoportját. Szedtünk is egy szatyorra valót. Készült belőle medvehagymakrémleves, a maradék húsvéti sonkával egy kis tejszínes-medvehagymás-sonkás tészta friss medvehagymával és egy adag még ment a fagyasztóba.
Egy kétnapos budapesti kirándulásnak is szorítottunk helyet, melynek apropója, hogy április 30-án ünnepeltük kettőnk szövetségének 30 éves évfordulóját. Bár nemigen szoktam a blogon a magánéletünkkel kapcsolatos dolgokról írni, de azt gondolom ez egy olyan egyszeri alkalom, hogy 30-án 30 évesek voltunk, hogy muszáj megemlítenem.
Eddigi életünk csaknem 2/3-át töltöttük együtt és még kétszer ennyit tervezünk. Nemhogy nem lett rosszabb a kapcsolatunk (bár néhány hullámvölgy azért nálunk is akadt), hanem egyre jobb. Tehát én még mindig hiszek az életen át tartó szerelemben. Mindenkinek hasonlóan megbízható, hűséges, gyengéd és humoros társat kívánok, mint amilyen nekem jutott.
Itt most be is fejezem, de hamarosan újabb beszámolóval jövök. Terítéken ezúttal az állatsereglet.
Nagyon nagyon ugyesek vagytok!!! Gratulalok az eltelt gyonyoru 30 evhez! Nagyon jo erzes olvasni, hogy masoknal is el az egesz eleten at kitarto szerelem, ahogy nalunk is - igaz nalunk 'csak 26 eve" :)) A mai vilagban nem sokat hallani ilyen hazassagokrol, amit sokan a szerencsenek tulajdonitanak, de szerintem ez nagyon is tudatos, hogy ne hagyjuk 'elveszni' az erzeseket! Es igazad van, hogy ez egyre erosebb tud lenni!!! Kivanok meg nagyon sok szep egyutt atelt, egyutt megelt szerelmes eveket!!!!
VálaszTörlésKedves Gyöngyvirágkata! Köszönöm kedves szavaidat és jókívánságaidat. Én is örömmel olvastam, hogy Ti is hasonló boldogságban éltek. Minden jót kívánok én is Nektek és üdvözöllek az olvasóim között. Legyen szép napod! Eszter a Málnáskertböl
VálaszTörlés