I. Fejezet, avagy Málna kivetkőzött önmagából
Az alábbi kép mutatja, hogyan is nézett ki kutyuskánk a tél végére. Mivel kinti kutya fontos, hogy a saját bundája minél melegebben tartsa, ezért hagytuk nőni tavaly tavasz óta. Ennek eredményeként hátsó felén egy gyönyörű raszta szoknyácska alakult ki. Ott ugyanis nem tudott vakarózni. A kutya első fele viszonylag konszolidált volt, ott csak simán hosszú volt a szőr.
A közeli városban szerencsére találtam egy kutyakozmetikust. (Bár tavaly én nyiszitáltam le a szőrét, de a nagy ollómat elkavartam és azóta sem került elő, plusz a kezeim sem bírták volna.) Végül is "csak" 45 km-t kellett oda-vissza utazni (azért, hogy két legyet üssünk egy csapásra a gyógymasszőrünkhöz is beugrottunk egy kis gyúrásra).
Panni munkája eredményeként egy teljesen új (legalábbis küllemében) kiskutyát kaptunk vissza. Íme az eredmény oldalnézetből.
Elölnézetből.
Hanyattnézetből.
Ez utóbbi kép tegnap készült. Amint látszik bent a házban. Tekintettel ugyanis az időközben bekövetkezett durván őszi időjárásra szegénykém majdnem megfagyott a kis kabátja nélkül. Bár nem vagyunk hívei az állatok házban tartásának, de néha-néha kivételt teszünk. Így három napig Málnuska benti kutya volt. Csak az állatoknál segített, amikor etetés volt, akkor el is intézte ügyes-bajos dolgait, éjszakát nyugodtan végigaludta a kis szőnyegéről el nem mozdulva.
A kutyakozmetikus szerint ahhoz képest, hogy először volt ilyen helyen, nagyon jól tűrte a procedúrát. A nyírás része kimondottan jól ment, a fürdés mondjuk nem nagyon tetszett neki, de azért megoldottuk a segítségemmel. A kocsiút viszont nagyon bestresszelte. Mióta idekerült hozzánk, azaz két éve nem ült autóban. Ráadásul az út alig tartott tovább pár percnél. Most viszont majdnem fél órát utaztunk. Szegénykém csak lihegett és folyt a nyála, amit még sosem tapasztaltunk nála. Remélem elég lesz évente egyszer vinni, most ugyanis a rasztája miatt nullás géppel szinte kopaszra lett nyírva. Így viszont kiderült, hogy milyen arányos és izmos kis teste van ennek a kiskutyának.
Az azért durva volt, hogy amikor hazahoztuk az új kinézet és a teljesen idegen szag miatt a cicák nem ismerték meg. Fújtak rá veszettül, holott a legnagyobb cimborák. Azért a fiúk hamar rájöttek, hogy miről is van szó. A kislány cica, Jázmin viszont még két nap múlva is fújt rá. Végül "békítő tárgyalásokat" tartottam, ami abból állt, hogy vagy 20 percig ültem kint velük úgy, hogy egyik kezemmel Jázmint, másikkal Málnát símogattam, közben pedig a viszolygó felet próbáltam közelíteni és végül megtört a jég.
Itt már szent a béke.
2. Fejezt, avagy a cicák fogynak csak egyre fogynak
Sajnos az a szomorú tényállás, hogy már az anyacicánk sincs meg. A mami volt a legnagyobb vadász, tehát bizonyára nagy területet járt be. Ott pedig bármi történhetett, róka, sakál, mérgezett kaja, kóbor kutyák. A lényeg a lényeg, hogy most már több, mint négy hete eltűnt. Az elején még reménykedtünk, nála előfordult, hogy több étkezést kihagyott, gondolom mivel a zsákmánnyal teleette magát, nem volt szüksége az általunk adott ételre. Két hét után viszont be kellett látnunk, hogy őt is elveszítettük. Így a cicacsalád négy főre apadt.
Apa cica és ...
... a három gyerek: D`Artagnan,
Porthos,
és Jázmin.
A gyerekek rendszeresen vadásznak. Gyík, béka, bogár nincs biztonságban. Itt a mezőn nálunk rengeteg tücsök van, tök jó pofák, ahogy a kicsik hosszú percekig ülnek és merednek a kis lyukakra (amiben a tücsök lakik) arra várva, mikor bukkan ki a lakója. Majd, ha ez megtörtént, jóízűen el is ropogtatják őket.
3. Fejezet, avagy Kancsi és az ő depressziója
Józsi kecske halála után kan malacunk lakótárs nélkül maradt. Nyilván az sem tett neki jót, hogy látja a többieket szabadon grasszálni, meg hogy a csajok kelletik magukat az orra előtt, ő meg nem fér hozzájuk.
Ami a kiengedés részét érinti korábban volt, hogy esténként kiengedtük, de akkor napokra eltűnt és mindig valamilyen harci sérüléssel tért haza, úgyhogy erről leszoktunk. Inkább szedünk neki egy-két maroknyi csalánt, hogy kicsit változatosabban egyen, meg avval elmolyol egy darabig. A korlátozott szaporodás érdekében meg nyilvánvalóan nem engedhetjük állandóan a lányok közé.
Mindez odavezetett, hogy teljesen elveszítette az étvágyát. Volt, hogy hozzá sem nyúlt az adagjához, vagy csak épphogy belenyalt. Egyre csak fogyott és fogyott.
A tavasz oltások jegyében kapott féreghajtót, mondjuk szomszédunk és Gábor ketten kellett, hogy rátérdeljenk és az oldalpáncéljai miatt alig tudták megszúrni, de azért végül sikerült.
Végül úgy adódott, hogy talán az ól takarítása közben ő ki lett zárva a külső villanypásztoros részbe, a kisebbik fiacskája (a nyöszörgös) meg betévedt a karámba, mi meg jól be is csuktuk. Azóta a papájával lakik. A legnyüzögébb és legkisebb gyerek, talán itt, hogy nem kell az ételért versengenie majd ő is kicsit összeszedi magát.
Kicsit tartottunk tőle, hogy apamalac mit szól a társasághoz, de úgy látjuk elég békésen elvannak. Az étvágy növelése érdekében a társaságon kívül bevetettünk egy vaníliás illatú és ízű táplálékkiegészítőt. Az eredmény nem is maradt el, szépen visszaszedte az elvesztett súlyát és most nagy étvággyal eszik mindkettő. Az utóbbi két étkezésbe már nem is kevertem be a vaníliás port , mégis minden elfogyott az utolsó falatig,
"Mr. Houdini" újabb akciói miatt (szabályosan kettéharapja a léceket, botokat, amik a karámot alkotják) végül bevetettük ezt a maradék vashálót, hogy bent tartsuk a fiút.
4. Fejezet avagy Malacok szabadlábon
Tavaly nyáron meguntuk, hogy a malacok mindent széttúrnak és szobafogságot rendeltünk el. Viszont be kellett látnunk, hogy a villanypásztorral lekerített terület nem elegendő ennyi állatanak, így pár hete ismét kijárnak legelészni.
A vonatozás, mint szabadidős elfoglaltság gyakori. A tizenhét disznóból egy kan, kettő ártány, marad 14 nőstény malac. Háromhetente ivarzanak, ezért szinte mindig van egy-kettő, amelyik kívánós kedvében van. Ilyenkor egymást ugrálják és van hogy hosszú percekig tartják ezt a pozíciót esetleg mászkálnak is közben.
A legmelegebb órákban azután dőlnek szerte-széjjel. Ki erre, ...
... ki arra.
Nagyon tetszik nekik az a homokos rész, ahol egykor a medence állt.
Gondolom jól átmelegszik a homok, meg még puha is, így kellemesen esik benne a fekvés.
Hát ezt muszáj volt lekapnom. A kis dagadt segge már nem nagyon fért be, vagy nem akart beljebb mászni. Mindenesetre nagyon édes, ahogy a két hátsó lábát hátra nyújtja.
A tavaszi nagytakarítás jegyében az összes malac le lett permetezve Neostomosannal, ez egy olyan készítmény, ami mindenféle élősködő ellen jó. Tavaly nagyon elszaporodtak a bolhák, most ugyan nemigen láttunk bennük, de inkább elébe mentünk a problémának. Remélem, így megússzuk a nagy inváziót.
5. Fejezet, avagy Aggódás a kecskékért
Nem tudom tavaly ősszel és idén télen mi történt a kecskéinkkel, mindenesetre a tervezett szaporulat elmaradt. Hat anyakecskénk van meg egy szerintem fejlődésben kissé visszamaradt gödölyénk. Az eredmény:
- Lolánál koraszülés volt január végén, a gidák nem maradtak meg,
- Lulu, a húga egészséges bak gidát ellett február közepén
- Lili, az anyjuk húsvét vasárnap szintén koraszülés, egy gida, nem maradt meg
- a többiek részéről semmi, nulla nudli.
Lehet, hogy ebben már benne van, hogy a bakkecske nem volt egészséges, nem tudom. Lényeg, hogy kecsketejjel, sajttal idén sem nagyon kell foglalkoznunk. Sőt már ott tartottunk, hogy örülünk, ha egyáltalán megmarad az állomány.
Nem tudjuk, miért, de húsvétra olyan állapotba kerültek, annyira lesoványodtak, hogy én már a legrosszabbtól tartottam. Pedig igazán mindent megtettünk, hogy jó kondícióban legyenek.
Idén télen szerencsére kitartott a szénánk és a szalmánk, amit a kecskék egyforma lelkesedéssel fogyasztottak. Plusz vettünk még egy nagy körbála lucernát is. Tél vége felé elkezdtük őket abrakoltatni is, hogy a kondíciójukat még jobban feljavítsuk. Kaptak vitaminokat, volt sójuk, szóval minden, amire szükségük volt.
Már március végén megkapták a féreghajtás elleni gyógyszert. A tavalyi tapasztalotokból kiindulva most nem por alakút, hanem injekció formájában más hatóanyaggal. Tavaly ugyani hármat veszítettünk el, mert nem a megfelelő féreghajtót kapták.
Ennek ellenére egyre csak soványodtak, húsvétra már úgy néztek ki, mint valami menekült tábor lakói, kint az összes borda, horpasz beesve, gerincük vág mint a penge. Ezért húsvét után megismételtük a féreghajtást plusz kaptak injekcióban vitamint, meg még mi is vettünk külön a takarmányba keverhető vitamint. Közben a vegetáció is beindult, úgyhogy azt sem tudják, hova kapjanak, mikor kiengedjük őket.
Tegnap reggel a kiengedés pillanatában. Rohan az egész banda legelni.
Egyik kedvencük a galagonya bokor. Alulról szépen karbantartják.
Lulu az egyetlen anyácska jelenleg, ő volt az egyetlen, aki nem passzolt le.
Kicsi fia, immár töketlenül. Másfél hónapja le lettek gumizva a kis golyói (kecskéknél, birkáknál szokás), amik szépen leszáradtak és végül lepottyantak. Egyelőre még nem tudjuk mi lesz a sorsa. Most még egy cuki kiskecske, és mivel ő az egyetlen ezért agyon van szeretgetve.
Talán most már kijelenthetem, hogy túl vagyunk a krízisen. Az elmúlt két hétben minden kecske szépen kigömbölyödött. Jó általános állapotban vannak, Tündért leszámítva, akinek valami borzasztóan néz ki a bundája. Nálunk tapasztaltabb állattartó szomszédaink szerint valamilyen atka. Úgyhogy a kecskék is le lettek fújva Neostomosannal. Tündérnél ismételtük a kezelést. Gondolom az azért hónapokba telik, mire a bundája rendbe jön.
Állatseregleti körképünket ezzel zárom. Hamarosan újra jelentkezem, ezúttal a szalmaházépítéssel kapcsolatos tapasztalatokat gondoltam összegezni.
Apa cica és ...
... a három gyerek: D`Artagnan,
Porthos,
és Jázmin.
A gyerekek rendszeresen vadásznak. Gyík, béka, bogár nincs biztonságban. Itt a mezőn nálunk rengeteg tücsök van, tök jó pofák, ahogy a kicsik hosszú percekig ülnek és merednek a kis lyukakra (amiben a tücsök lakik) arra várva, mikor bukkan ki a lakója. Majd, ha ez megtörtént, jóízűen el is ropogtatják őket.
3. Fejezet, avagy Kancsi és az ő depressziója
Józsi kecske halála után kan malacunk lakótárs nélkül maradt. Nyilván az sem tett neki jót, hogy látja a többieket szabadon grasszálni, meg hogy a csajok kelletik magukat az orra előtt, ő meg nem fér hozzájuk.
Ami a kiengedés részét érinti korábban volt, hogy esténként kiengedtük, de akkor napokra eltűnt és mindig valamilyen harci sérüléssel tért haza, úgyhogy erről leszoktunk. Inkább szedünk neki egy-két maroknyi csalánt, hogy kicsit változatosabban egyen, meg avval elmolyol egy darabig. A korlátozott szaporodás érdekében meg nyilvánvalóan nem engedhetjük állandóan a lányok közé.
Mindez odavezetett, hogy teljesen elveszítette az étvágyát. Volt, hogy hozzá sem nyúlt az adagjához, vagy csak épphogy belenyalt. Egyre csak fogyott és fogyott.
A tavasz oltások jegyében kapott féreghajtót, mondjuk szomszédunk és Gábor ketten kellett, hogy rátérdeljenk és az oldalpáncéljai miatt alig tudták megszúrni, de azért végül sikerült.
Végül úgy adódott, hogy talán az ól takarítása közben ő ki lett zárva a külső villanypásztoros részbe, a kisebbik fiacskája (a nyöszörgös) meg betévedt a karámba, mi meg jól be is csuktuk. Azóta a papájával lakik. A legnyüzögébb és legkisebb gyerek, talán itt, hogy nem kell az ételért versengenie majd ő is kicsit összeszedi magát.
Kicsit tartottunk tőle, hogy apamalac mit szól a társasághoz, de úgy látjuk elég békésen elvannak. Az étvágy növelése érdekében a társaságon kívül bevetettünk egy vaníliás illatú és ízű táplálékkiegészítőt. Az eredmény nem is maradt el, szépen visszaszedte az elvesztett súlyát és most nagy étvággyal eszik mindkettő. Az utóbbi két étkezésbe már nem is kevertem be a vaníliás port , mégis minden elfogyott az utolsó falatig,
"Mr. Houdini" újabb akciói miatt (szabályosan kettéharapja a léceket, botokat, amik a karámot alkotják) végül bevetettük ezt a maradék vashálót, hogy bent tartsuk a fiút.
4. Fejezet avagy Malacok szabadlábon
Tavaly nyáron meguntuk, hogy a malacok mindent széttúrnak és szobafogságot rendeltünk el. Viszont be kellett látnunk, hogy a villanypásztorral lekerített terület nem elegendő ennyi állatanak, így pár hete ismét kijárnak legelészni.
A vonatozás, mint szabadidős elfoglaltság gyakori. A tizenhét disznóból egy kan, kettő ártány, marad 14 nőstény malac. Háromhetente ivarzanak, ezért szinte mindig van egy-kettő, amelyik kívánós kedvében van. Ilyenkor egymást ugrálják és van hogy hosszú percekig tartják ezt a pozíciót esetleg mászkálnak is közben.
A legmelegebb órákban azután dőlnek szerte-széjjel. Ki erre, ...
... ki arra.
Nagyon tetszik nekik az a homokos rész, ahol egykor a medence állt.
Gondolom jól átmelegszik a homok, meg még puha is, így kellemesen esik benne a fekvés.
Hát ezt muszáj volt lekapnom. A kis dagadt segge már nem nagyon fért be, vagy nem akart beljebb mászni. Mindenesetre nagyon édes, ahogy a két hátsó lábát hátra nyújtja.
A tavaszi nagytakarítás jegyében az összes malac le lett permetezve Neostomosannal, ez egy olyan készítmény, ami mindenféle élősködő ellen jó. Tavaly nagyon elszaporodtak a bolhák, most ugyan nemigen láttunk bennük, de inkább elébe mentünk a problémának. Remélem, így megússzuk a nagy inváziót.
5. Fejezet, avagy Aggódás a kecskékért
Nem tudom tavaly ősszel és idén télen mi történt a kecskéinkkel, mindenesetre a tervezett szaporulat elmaradt. Hat anyakecskénk van meg egy szerintem fejlődésben kissé visszamaradt gödölyénk. Az eredmény:
- Lolánál koraszülés volt január végén, a gidák nem maradtak meg,
- Lulu, a húga egészséges bak gidát ellett február közepén
- Lili, az anyjuk húsvét vasárnap szintén koraszülés, egy gida, nem maradt meg
- a többiek részéről semmi, nulla nudli.
Lehet, hogy ebben már benne van, hogy a bakkecske nem volt egészséges, nem tudom. Lényeg, hogy kecsketejjel, sajttal idén sem nagyon kell foglalkoznunk. Sőt már ott tartottunk, hogy örülünk, ha egyáltalán megmarad az állomány.
Nem tudjuk, miért, de húsvétra olyan állapotba kerültek, annyira lesoványodtak, hogy én már a legrosszabbtól tartottam. Pedig igazán mindent megtettünk, hogy jó kondícióban legyenek.
Idén télen szerencsére kitartott a szénánk és a szalmánk, amit a kecskék egyforma lelkesedéssel fogyasztottak. Plusz vettünk még egy nagy körbála lucernát is. Tél vége felé elkezdtük őket abrakoltatni is, hogy a kondíciójukat még jobban feljavítsuk. Kaptak vitaminokat, volt sójuk, szóval minden, amire szükségük volt.
Már március végén megkapták a féreghajtás elleni gyógyszert. A tavalyi tapasztalotokból kiindulva most nem por alakút, hanem injekció formájában más hatóanyaggal. Tavaly ugyani hármat veszítettünk el, mert nem a megfelelő féreghajtót kapták.
Ennek ellenére egyre csak soványodtak, húsvétra már úgy néztek ki, mint valami menekült tábor lakói, kint az összes borda, horpasz beesve, gerincük vág mint a penge. Ezért húsvét után megismételtük a féreghajtást plusz kaptak injekcióban vitamint, meg még mi is vettünk külön a takarmányba keverhető vitamint. Közben a vegetáció is beindult, úgyhogy azt sem tudják, hova kapjanak, mikor kiengedjük őket.
Tegnap reggel a kiengedés pillanatában. Rohan az egész banda legelni.
Egyik kedvencük a galagonya bokor. Alulról szépen karbantartják.
Lulu az egyetlen anyácska jelenleg, ő volt az egyetlen, aki nem passzolt le.
Kicsi fia, immár töketlenül. Másfél hónapja le lettek gumizva a kis golyói (kecskéknél, birkáknál szokás), amik szépen leszáradtak és végül lepottyantak. Egyelőre még nem tudjuk mi lesz a sorsa. Most még egy cuki kiskecske, és mivel ő az egyetlen ezért agyon van szeretgetve.
Talán most már kijelenthetem, hogy túl vagyunk a krízisen. Az elmúlt két hétben minden kecske szépen kigömbölyödött. Jó általános állapotban vannak, Tündért leszámítva, akinek valami borzasztóan néz ki a bundája. Nálunk tapasztaltabb állattartó szomszédaink szerint valamilyen atka. Úgyhogy a kecskék is le lettek fújva Neostomosannal. Tündérnél ismételtük a kezelést. Gondolom az azért hónapokba telik, mire a bundája rendbe jön.
Állatseregleti körképünket ezzel zárom. Hamarosan újra jelentkezem, ezúttal a szalmaházépítéssel kapcsolatos tapasztalatokat gondoltam összegezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése