Évadzáró beszámoló

Kedves Málnáskerti Olvasóim!

Most a 2019-es év utolsó beszámolóját olvashatjátok. Számomra is megkezdődik a téli szünet, legközelebb majd valamikor januárban jelentkezem. Azért most télen nem pörögnek nálunk sem annyira az események, bár persze most sem tétlenkedünk. 

Például elkészült életünk első mélymulcsos ágyása. Talán emlékeztek, hogy valamikor nyáron kezdtük a projektet. Kitakarás-betakarás, 3 hét - 1 hét, háromszor ismételve, elvileg így a gazok gyökereiben tárolt energia is kimerül és akkor kipusztulnak. 

A korábban lefedett terület kitakarás után.

A még használható takaróanyaggal most beborítottunk egy újabb részt.

Az érett trágyadombról lassan menetkészen  a tápanyagban gazdag anyag.

Az egész terület meghordva trágyával.

Megérkezett a szalma takarás.

Villa lazán beborítva a terület. Tavasszal majd elválik, hogy nálunk működik-e a koncepció.

Eredetileg csak a fenti képet akartam megörökíteni, mikor felfedeztem, hogy a novemberben elvetett hagymácskáim már kidugták a fejüket.

A zöld ujjaim decemberben sem nyugodtak. Az elmúlt hónapban végre beszereztünk három darab balkonládát. Az ok, hogy májusban kaptam két tő muskátlit, amelyek azóta is a nyamvadt kis műanyagtartójukban senyvedtek. Igaz, hogy azóta is folyamatosan virágoztak, de már nem nézhettem tovább szegényeket.

Emberem lapátolt nekem egy talicskányi erdei talajt, amit azért némi homokkal kevertünk, majd megtöltöttem a ládikáimat.

Az átültetett muskátlik immár a fürdőszobánkat szépítik. Máshol nem tudom átteleltetni őket, tavasszal majd mennek ki a tornácra.

A másodikba madársaláta került kísérleti jelleggel. A harmadikba pedig zsázsa és rukkola ment.  Még sosem próbáltam, gondoltam hátha lesz egy kis zöld rágcsálnivaló a téli időszakban.

Régi tervem volt az is, hogy csíráztassak mindenféle magokat, merthogy a csírák jók. Tele vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amik különösen télen hasznosak. Első kísérletre búza került az edénybe.

Azután olyan gyorsan kicsírázott és megettük egy húzóra egy tejfölös csirkepöri mellé, hogy még lefényképezni sem volt érkezésem.

Másodjára mustármag került a kis edénybe. Ennek az utolsó adagja a tányéromon tegnap fogyott el a sütőtökös lasagnem mellé. Nekünk bejöttek a csírák, úgyhogy  már le is áztattam a következő adagot.

Ami még sikerült az elmúlt héten az a kerítés javítás volt. Immár sokadszor. Sajnos a mai birtokbejárásom azt mutatja, hogy az utcafront felé hiába erőlködünk.

Ez volt a kiinduló állapot. Drót felhajlítva. Itt alul bújós állatok közlekednek.

Ezt a megoldást találtuk ki. Karókat vertünk le, ahhoz rögzítettük a drótot. Plusz szögesdrótot is kihúztunk, meg barikádot építettünk.

Egy hét elteltével így néz ki. Karó kihúzva, kitúrva. Az átjáró  újból szabad.

Az utcafronton van még egy hely, ahol folyamatosan le van gyalázva a kerítés. Itt az ugrósok csapata mászkál be. Folyamatosan lenyomják a drótot. Itt több sorban szögesdrótot húztunk ki. 

A mai tapasztalat, hogy ott is folytatódik a bejárás, most a drót közepén csináltak egy nagy lyukat. Mindezek után le vontuk a következtetést: sövény, bokor, fa sűrűn telepítve a megoldás. Ahol ugyanis ez van a kerítés mellett, ott nem is kísérleteznek az átjutással.

A sarkot már jó régen összedöntötték. Mindig nagyon bántotta a szemünket, csak mindig százezer fontosabb dolog volt.

Most újra állnak az oszlopok és a drót is rendben van. Ezt a részt szerencsére nem bántották azóta sem.

Elhatároztuk, hogy bevezetjük a heti rendszeres birtokbejárást. Mivel elég nagy területről van szó, ezért valójában ez egy kisebb fajta túrával ér fel. De úgy gondoltuk, hogy most már kell erre is időt szakítanunk, hogy folyamatosan képben legyünk az uralkodó állapotokról. 

Így ma meg is tettem az első kört, igaz, hogy csak részlegesen. Így is több, mint egy órámba tellett, hogy kb. a 2/3-át körbe sétáljam. (Holnap majd bepótolom a maradékot.) 

Megállapíthattam, hogy az őszi esőzések eredményeként végre megint tele a patak. Októberben még csaknem teljesen ki volt száradva.

Ilyenkor inkább egy kisebb folyóra hasonlít. Legalábbis a szélesessége alapján, amúgy nem mély, talán 20 cm víz lehet a legmélyebb helyeken.

Az esőzéseket nem mindenki bírta ki. Nem ő  az egyedüli, vannak még páran. Nekünk viszont ebből lesz a jövő évi tüzelő.

Akácos részlet. Hát itt is lenne mit csinálni. Olyan sűrűen vannak szegények, hogy nem kapnak sem elég fényt, sem elég tápanyagot. Lassan majd ide is eljutunk.

Útelágazódáshoz érkeztem. Ilyen vadcsapások vannak keresztben-kasban az egész birtokon.

Egy érdekes fa képződmény. Mint egy modern szobor, csak ezt a természet alkotta.

A két kutyus természetesen végig kísért. Itt Boróka épp megtalálta a fürdő pocsolyáját. Közben felvertek egy sereg fácánt.

Végül jöjjön néhány kép az állatseregletről. Két nagy és egy kicsi. A kis védencünk, Miklós azaz Miki a nagyokkal napozik a farakáson.

Jázmin felkínálta a kis prémes pocakját egy kis simogatásra.

Mire visszaértem a túrámról a küszöbön várt. Néha még menekül elölünk, de ha korog a pocakja és nyílik az ajtó,  akkor besurran és már megy is oda, ahol enni szoktam adni neki. 

Ha Málnust megkérdezzük: hol a kis cica Málna? Akkor megy ellenőrzi az  ólakat, hogy ott van-e. Mivel most a párkányon ült, odament hozzá és megszimatolta. Ez a kutya érti minden szavunkat.

D´Artagnan és a pici. Mintha tesók lennének.

Ebben a tavaszi télben az összes állat kivonult a legelőre és csipegetik, amit találnak. A malacok meg persze túrnak ezerrel. A költözésük most már a jövő évre marad.

Kukucs! Mondja Lulu, miközben a nővére hasa alól bámészkodik.

A hízásba fogott malackáink haladékot kaptak januárig. A májusi kényszervágás miatt, ugyanis még mindig van hús a fagyasztóban és a füstölt áruból sem fogytunk még ki.

Szombaton lesznek három hónaposak a kis malackáink. 

Nagyon élelmesek és okosak. Kifigyelték az etetés rendjét. A nagy fekete vödörben jön a  kintieknek a kaja. Akkor odajönnek a vályúkhoz és neki állnak enni a többiekkel. Amint azonban a kisebb fehér vödörrel megindulunk a hízókhoz már futnak is oda és az ajtó nyitásakor beslisszannak, hogy ott folytassák tovább a reggelit. Mondjuk ez a hasuk körtérfogatán meg is látszik.

Ezzel zárom is soraimat. Minden kedves olvasómnak kívánok nagyon békés és boldog ünnepeket! 2020-ban tovább folytatom Málnáskerti kalandjainkat, tartsatok velünk!