Januári kényszerpihenő

A 2020-as év eddig nem teljesen a terveink szerint alakult, de mindig megpróbálunk alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez és megtalálni a nem várt eseményben is a pozitív dolgokat. 

Az eredeti elképzelés az volt, hogy mivel a január-február eléggé holtszezon a gazdaságban, a szabadidős tevékenységek ugyanis az időjárásból kifolyólag elég korlátozottak, a gazda kamionozzon minél többet, hogy majd a jó idő beköszöntével  többet itthon tudjon lenni. 

Na ez, mindjárt az év elején megdőlt. Ugyanis a tervezett hó eleji indulásból nem lett semmi, pangott a fuvarozós biznisz. Persze mi nem keseredtünk el, amint ez kiderült, átterveztük a disznóvágási projektet, ami eredetileg a hónap második felére lett beütemezve. Mindjárt az előnyeit néztük, hogy akkor legalább hamarabb túl leszünk rajta és már úgy tud elmenni dolgozni, hogy a disznóvágás le van tudva. Meg legalább nem kell még két hétig etetni a jószágokat.

Így hát a hónap első felében le tudtuk az e havi gazdaságbeli nagy feladatot. 

Azután persze csak el kellett mennie dolgozni, de a szokásos két hétből csak egy hét munka lett. Aminek a negyedik napján sikerült egy kisebb üzemi balesetet is elszenvednie az én amúgy nagyon ügyes emberemnek. 

Történt ugyanis, hogy rátelefonáltam napközben egy felmerülő probléma miatt, ami amúgy teljesen ellentétes a szokásainkkal, hiszen nem szoktam munka közben zavarni. Ekkor ő  éppen a platón  ügyködött valamin. A váratlan hívás miatt megijedt, hogy történt velem valami szörnyűség, ezért kapkodni kezdett, aminek az lett a következménye, hogy lezuhant a platóról rá a jobb alkarjára, tenyerére, amit rendesen összezúzott. Így tulajdonképpen nem is volt olyan nagy baj, hogy haza küldték munka híján, mert munkavégzésre úgyis képtelen lett volna. A jobb kezét gyakorlatilag két hétig nem tudta használni.

Itthon jegeléssel (mire nem jó a fagyott zöldborsó a kertből) valamint gyulladáscsökkentő kenőccsel és persze kíméléssel gyógyítottuk a fájó testrészt. Gyakorlatilag két hét táppénz következett. Így az esetlegesen itthon elvégezhető feladatokból sem lett semmi. Igaz a második héten már besegített az állatok körül, de még mindig nagy fájdalmai voltak. 

Szóval a január második fele avval telt, hogy én menedzseltem a sózóban lévő húsokat, "füstölögtem" azaz én füstöltem a kolbászkákat és most már a szalonnák is elkészültek.

Egész szép színük lett.

Ezenkívül elláttam az állatok körüli teendőket, meg sütögettem kenyeret, kalácsot, egyebeket. 

Ezért azután sajnos semmilyen látványos attrakcióról nem tudok beszámolni, sőt elképzelhető, hogy egy kis időre megint visszavonulok, hiszen a semmiről nem lehet beszámolót írni. 

De nem kell elkeseredni, hiszen "január, február, itt a nyár", hamarosan vége a téli szezonnak és akkor megint bepördülünk. Már készülnek a tervek, hogy mit és hogyan, de ez legyen meglepetés.

Közben azért folyamatban van az erdősítési projekt. Végre be lett adva a kerítésterv az erdészeti hatóságnak. Most arra várunk, hogy az összes érintett egyéb hatóság visszajelezzen az erdészetnek és utána kapunk egy papírt, amivel mehetünk az állami erdészeti és vadgazdálkodó céghez, hogy legyen szíves biztosítsa az anyagot a 800 méternyi kerítéshez. A megépíttetése így is a mi gondunk.

A szomszédunk pedig, aki "erdőügyi" vállalkozó, talán a héten ideér a nagy traktorral, hogy a szártépőzést elvégezze a tölgyesben. Utána meg lehet jönni láncfűrésszel, hogy a karvastagságú zanótot kiirtsák. 

Új év új recept főtt krumplival és olaj helyett egy kis disznózsírral.

Nagyon finom lett, bár sajnos kovászt továbbra sem tudtam előállítani így szégyenszemre még mindig élesztővel sütöm a kenyeret. 

A novemberi veteményezési kísérletemből sem lett semmi. Talán emlékeztek: két balkonládába vetettem rukkola és zsázsa magokat. Jelentem nem működik. Szerintem túl kevés volt nekik a fény. Viszont  találtam egy babszemet, amit beledugtam a földbe és pár napja felfedeztem, hogy ki is bújt. Azóta nő, mintha húznák.

Viszont az orchideáim december óta virágoznak. Ezúttal egyszerre mind a három. Igaz, hogy én az a fajta vagyok, aki simogatja, meg dicséri őket.

A héten megint sütögetős kedvemben voltam. Mivel a következő disznóvágásra készülve minél több helyet kell csináljak a fagyasztóban, ezért hájas sütemény készült, aminek már mondhatom igazi szakértőjévé váltam. A több adagnyi fagyasztott hájból így elfogyott két csomag.

Ezúttal lett mákos és lekváros (sárgabarack + eper).

Már leteszteltem a tegnap délutáni kávé mellé fogyasztva. Ezúttal sem csalódtam magamban.

A hájból jutott a kis kétlábú birtoklakóknak is. A maradékból öklömnyi golyókat gyúrtam, amiket darában is megforgattam, majd szépen rögzítettem  a környező bokrokon, fákon.

Amint látjátok már meg is találták a csemegét, ebből már csipegett a jó nép.

Jöjjön még néhány kép az állatseregletről, akik a hét eleji ítéletidő után élvezik a tavaszias napsütést. Szerencsére továbbra is mindenki jól van. Szépek és jó kondícióban vannak.

Napozott, csak észrevette, hogy jövök, akkor kapta fel a fejét.

Tündér és  Maja szintén élvezi a napocskát.

Málna lapos kúszásban.

Boróka szívem. Itt éppen az "Ül!" parancsszó megvalósítása látszik. Na, jó azért párszor el kell ismételni, mire megcsinálja, de azért haladunk. Ja, és a nyalogatásról is sikerült leszoktatni.

Mind az öten párkánydíszként. A kicsi nagyon cuki, csak hisztis. Mint egy csecsemő, kb. 3 óránként enne és ennek az óhajának hangot is ad.

Most nem ígérek semmit a következő olvasmánnyal kapcsolatban. Amint lesz valami érdemleges, arról mindenképpen beszámolok.