A tavaszi zsongás beindult

Az egyik januári bejegyzésemben írtam azt, hogy  "január, február, itt a nyár" és nem sokat tévedtem. A héten két napra ha nem is nyári, de késő tavaszi időben volt részünk több, mint 20 fokos meleggel, amikor már rövid ujjúban tudtunk tevékenykedni szabadtéren. De nem csak ezeken a napokon, hanem a többin is igen intenzív munka folyt itt nálunk a birtokon, így egy eredményekben gazdag hét van mögöttünk. De nézzük sorban, hogy mi mindent sikerült ez alatt az öt nap alatt elvégeznünk.

A tölgyesben még mindig volt (és még van) egy csomó tűzifának való fa. Hétfőn reggel úgy indítottunk, hogy kihoztunk még egy pótkocsival. A legnagyobb fogás ez az egykori fenyőfa torzó volt.

Szegény láncfűrész megküzdött vele, míg a belül még kőkemény rönköt átvágta.

A mi hű kis társunk, Málna persze ott volt a közelben és ilyen aranyosan megpihent az egyik tölgyfa tövében.

Lassan tele a kocsi, indulunk és  menet közben felpakoltuk, amit még találtunk, ágakat, tuskókat.

Gyakorlatilag ebben az évben már csak ilyen "talált" fával fűtöttünk, úgyhogy a szezonra szánt, két éve száradó akácfánkból megmaradt 3-4 m3-nyi.

Miután a fát lepakoltuk, emberem elindult a közeli agyagbányába egy rakomány földért, hogy végre be tudjuk temetni a kút melletti üreget. Pechjére a talaj úgy fel volt ázva, hogy munkagéppel nem lehetett bemenni a területre. Pedig az volt az elképzelés, hogy a markoló egy fél köbméternyit kb. egy perc alatt odapottyant az utánfutóra és már jöhet is haza. Így maradt a jó öreg lapátolási módszer.

Amíg az emberem távol volt én is próbáltam ügyintézni, mégpedig kecske féreghajtás ügyben. Korábban már megbeszéltem szintén kecskés szomszédainkkal, hogy átjönnek és lekezeljük a mieinket is, de eddig nem értek ide. Most viszont mondták, hogy fél órán belül itt vannak. 

Tehát jöttek és háromféle szerrel (egy szuri, két szájon át) mindenféle féreg ellen le lettek kezelve. Egyébként a tavalyi évhez képest sokkal jobb állapotban vészelték át a telet a kecskéink. Ennyit számított, hogy idén hihetetlenül jó minőségű széna állt szinten korlátlan mennyiségben rendelkezésre.

A kecskék féreghajtása után megkezdtük a kút melletti üreg feltöltését.

Telik a gödör, de persze egy adag nem volt elég. Menet közben kiderült, hogy szomszédainknál  van mindenféle tölteléknek való talaj (kicsit törmelékes, meg kitűnő termőtalaj is), így a következő két fordulóval már tőlük hoztuk. (Mégsem kellett  50 km-t autózni kanyaronként.)

Eltűnt végre az egész kutat körbeölelő üreg. A füvesítés a napokban meg történik.

Szintén régóta húzódó feladat volt, hogy az istállónál a villanyvezeték be tudjon kerülni az épületbe.  Először a téli fagyok miatt nem lehetett ásni, azután a kezét zúzta össze a gazda. Most azonban végre neki tudott állni.

Az alapásáshoz hasonlóan ez egy igen kínkeserves munka volt a rengeteg törmelék meg gyökér miatt. De az igazán fogós feladat a villanyszerelő által korábban leütött földelés kihúzása volt. Amennyire lehetett körbe ásta, majd gondolta, hogy a traktor emelőjével kihúzza. Először dróttal próbálta meg a rögzítést, az elpattant, után egy láncot erősített rá, az  is el pattant. Végül egy spanifer segítségével úgy 1,5 órányi munkával tudta végre kihúzni a kb. 2 méteres vaspálcát. Most már jöhet a villanyszerelő.

A hatalmas februári szélviharok nálunk is okoztak némi-nemű kárt. Megbontották a kecskeól és az újonnan épült malacól tetejét, sőt még a házunkról is lesodorta az utolsó (fél)kúpcserepet.

A kecskeól teteje természetesen azonnal ki lett javítva, ahogy a gazda hazaért, de a malacólhoz nem értünk oda. A pár darab törött cserepet leszámítva azonban az egész kis épület jól átvészelte a telet. 

Most az egyben maradt cserepek visszakerültek a helyükre, a törötteket pótoltuk. 

Valamint  három oldalról deszkákat rögzítettünk fel, amik megakadályozzák, hogy a szél bele tudjon kapni a cserépbe.

Szóval a favázas agyagborítású ólacska jól vizsgázott. Hoztunk ide is egy adag agyagot, amivel majd a nagy repedéseket még betapasztjuk. Legközelebb majd innen folytatjuk.

Szerencsére kúpcserépből maradt néhány tartalékunk, így azt is pótolni tudtuk.

Már tavaly április óta hivatalosan itteni lakosok vagyunk, de postaláda beszerzése csak a múlt hónapban történt meg még a disznóvágás előtt, de persze a felrögzítésére már nem jutott idő. Most végre ez is megtörtént.

A soron következő nagy projekt a tavaszi nagytakarítás volt az ólakban. Az ősz-tél folyamán felhalmozódott kb. 30-40 cm vastag almot ki kellett hordani az ólakból. Ez különösen a kecskeólban volt embert próbáló feladat, ahol az egész cucc össze volt filcesedve. Nekem sikerült még a vasvilla egyik ágát is elgörbítenem, amikor meg próbáltam felfeszegetni az anyagot.

Ráadásul a kocsival csak a karám előtt lehet megállni, így minden egyes villányi anyaggal tíz métereket kellett sétálni.

Hogy ne legyen annyira megerőltető, ezért a takarítást felváltva végeztük más tevékenységekkel két napra elosztva. Délelőtt egy kocsi, délután egy kocsi, majd másnap ismétlés. Így végül két nap alatt sikerült valamennyi ól teljes kitakarítása.

A kecskeól teljesen kipucolva a talajig.

Megtörtént a meszes fertőtlenítés és bekerült a friss alom.

A szénarács alatt is felszedtünk mindent karámon belül és kívül is. Egyébként innen februárban már ki lett víve vagy négy kocsival. Mert a kecskék már kb. egy fél méteres dombon állva ettek inkább lehajolva.

A ganézással párhuzamosan a kerti munkálatokat is  megkezdtük. Itt a magvetéshez kellett a talajt előkészíteni. Hosszútávú célunk, hogy áttérjünk a mélymulcsos kertművelésre. Ennek érdekében tavaly egy kisebb területen ki is alakítottunk egy ilyen ágyást. 

Most a szalmát félrekotorva nedves, porhanyós földet találtam. amibe már lehet a magokat vetni.

Nyilván ez még nem elegendő az idei veteményezéshez, ezért a maradék területet elő kellett készíteni a magok fogadására.  A fenti ok miatt viszont nem akartunk beruházni egy rotációs kapára, ezért évek óta kölcsön géppel oldottuk meg ezt a feladatot.

Mivel helyben nem akadt ilyen gép, ezért a kőművesünkkel vettük fel a kapcsolatot, aki már két éve önzetlenül rendelkezésünkre bocsátja a gépet. Tavaly egyébként ő volt az aki, az erdősítésre váró mocsaras területet kitisztította az ott lévő famennyiségért, viszont azóta sem talált senkit, aki el tudta volna vinni a maradék fát, bár vagy tízen ígérték meg neki. Nekünk is útban lett volna hamarosan, ezért megállapodtunk, hogy Gábor elvisz egy fuvarral, elhozza a rotakapát, majd másnap eljön ő  is, felpakolja a maradék fát az utánfutóra és a saját kocsijával meg haza tudja vinni a gépet. Így mindenki jól járt. 

Nekünk ilyen szép lett a kertünk.

Neki pedig végre haza került a tűzifája.

Az őszi veteményem szépen alakul. A hagyma mellett végre a fokhagyma is kibújt. Úgy néz ki, hogy itt az őszi fokhagyma vetése működik.

A 10 napja palántának vetett magocskáim is beindultak a jó melegnek és a bőséges napfénynek hála.

Van egy pár pohár, amiből eddig még nem bújt ki semmi. Ha hétfőig nem lesz változás, akkor azokat újra vetem.

A fűszeres ládikáimat is frissíteni kell. Egyelőre egy bazsalikom, egy citromfű és egy rozmaring lesz hamarosan kiültetve.

A fentebb felsorolt feladatokat hétfőtől csütörtökig sikerült kipipálnunk és mivel jövő héten egy új, nagyobb projektbe kezdünk (hogy mibe az legyen meglepetés), ezért pénteken beszerző körútra indultunk. Megvettük a faanyagon kívül szükséges egyéb alapanyagokat, s egyben feltöltöttük az élelmiszer készleteinket egy hónapra (mi így csináljuk két éve, nem a járvány miatt vásároltunk egy hónapra elegendő készleteket). Ezenkívül megrendeltük a csatornát a kerti konyhára és malacólra. Előbbinél addig nem lehet a terepet rendezni és füvesíteni, amíg az eső elvezetés nincs megoldva. Utóbbinál pedig a malacok itatását részben esővízből akarjuk megoldani.

Szóval ennyi minden sikerült ezen a héten. Jövő héten gőzerővel folytatjuk tovább. 

Persze rajtunk kívül  a természet is beindult. Zöldbe borult a legelő.

A barkák már szinte teljesen elvirágoztak, viszont a fosóka fáink most indultak be. Kezdik kibontani a virágaikat.

Végezetül jöjjön néhány kép az állatseregletről. 

Az egyik cukker mindössze fél éves kismalac elheverészett az általuk kitúrt gödörben.

Ez egy nagyobbacska (1,5 éves) ugyanabban az immár vízzel töltött gödörben mártózik a márciusi "hőségben".

Egyébként olyan kis piszkok, mert hiába töltjük fel a gödröket, hogy legyen miben dagonyázniuk, csak azért is kiborogatják az összes létező vizes edényüket.

Ez miatt kellene minél előbb leköltözniük az erdőbe. Lassan leásnak a Föld golyó túloldalára.

A "Fekete Sereg" túr, napozik vagy legelészik.

Balról a kismama (reméljük ezúttal minden rendben lesz a malackákkal), jobbra pedig a papa.

Kecskék hátulnézetből. Középen Bendegúz, aki még mindig elég pici, de azért próbálkozik.

Jobb oldalt szélen Lilike, rajta már igencsak látszik az állapota. Reméljük, hogy a másik két anyuka is hamarosan szaporulattal örvendeztet meg minket.

Eheti beszámolóm végére értem. Remélem jövő héten is velem tartotok.