Decemberi események I.

Hirtelen elszaladt az a több, mint egy hónap, mióta utoljára jelentkeztem itt a blogon. Tervben volt még több decemberi bejegyzés is, de  hirtelen változott a program és egyszerűen nem jutott sem idő, sem energia a blogozásra. Ugyanis 2021. évvel ellentétben, amikor is a gazda szenteste napján délidőben esett haza, idén ezt elkerülendő, egy héttel korábbra időzítettük a decemberi kamionozás befejezését, viszont mivel nem akadt munka, így három nappal korábban, már 14-én délben haza érkezett. 

Új sor, új bekezdés, hát gyorsan átterveztük a karácsonyig hátralevő napokat és beiktattunk egy-két feladatot. Többek között néhány száz facsemete elültetését. Amit most már hobbi szerűen végzünk: szabadidőnk terhére, nem csekély anyagi ráfordítással, gyakorlatilag nulla haszonnal. Ezt szerintem nyugodtan nevezhetjük hobbinak:)))

Sikerült még november utolsó napján elhozni szomszédos csemetekertből a megrendelt 300 db akác és 200 db kocsányos tölgy csemetét. A gazda még aznap fel is rohant az akácosba és némi-nemű kaszálás után úgy ítélte, hogy neki láthatunk a csemeték elültetésének. 

Itt éppen az dzsungelt gyéríti, hogy egyáltalán megtaláljuk a sorokat. 

Szerencsére a több ezres darabszám helyett, csupán pár száz darab várt elültetésre. Ez már szinte gyerekjáték, pár óra alatt végeztünk is vele, mindjárt december elsején.

Az akácos domb egy részlete. Így kopaszon kicsit nehezen, de azért észrevehetőek a kis akácfácskák. 

A 200 darab kocsányos tölgy elültetése is pár órát vett volna igénybe, ha az eddig megszokott módon ültettünk volna ékásóval. Csakhogy ezúttal taktikát váltottunk az erdő felügyelő és a szakmai irányítónk tanácsára. 

Azt javasolták ugyanis, hogy a legnagyobb szárazságnak kitett területen nagyobb csemetéket telepítsünk méghozzá dréncsővel egyetemben, amint keresztül közvetlenül a fa gyökeréhez tudunk vizet juttatni aszályos időben, ami onnan szépen elszivárog. A felszíni öntözésnek nincs értelme, mert annak a vízmennyiségnek a 90%-át a nap szinte azonnal elpárologtatja. 

Ehhez viszont be kellett szerezni 100 méternyi csövet (50 cm/csemete) és azt feldarabolni. Mivel emberem korábban hazaérkezett a munkából így már másnap el tudtuk hozni a városból a  megrendelt dréncsövet.

Ekkora csemeték ( 3 évesek) dréncsővel való ültetéséhez viszont nem elég az ékásó, ide bizony lyukakat kellett fúrni. Pontosan 200 darabot. Nyilván ehhez már gépesítésre volt szükség. Szerencsére azt már tudtuk, hogy szomszéd gazdákénak van lyukfúrója (erről  azután szereztünk tudomást, amikor tavaly az utcafronti kerítés javításához emberem kézzel fúrt ki vagy 10 darab lyukat), amit kölcsön is kértünk.

A géppel együtt a gazda, Laci is megérkezett, mondván, hogy érzékeny a gép, jobb, ha ő kezeli, ami igen nagy segítség volt és hálásak is voltunk érte, mert így a délelőtt folyamán végeztünk is az előkészítő munkálatokkal. 

A munkamegosztás úgy nézett ki, hogy én végig botanizáltam a sorokat, hogy hova kerüljenek a lyukak. Ugyanis nem teljesen famentes a terület, a nagy aljnövényzetben ott rejtőznek a csemeték a pár centiméteres nagyságtól a 20-50 cm-es méretig. Gábor jött utánam a lengőkaszával, amire speciális mulcsozó kést kellett rendelnünk, hogy tányérokat alakítson ki, ahova a lyukakat lehet fúrni. 

Tányérozás közben. 

Majd utána következett Laci, aki minden tányér közepén elhelyezett egy kb. 50 cm mély lyukat.

Eredetileg 200 darabot kellett volna fúrni, de úgy bele lendültünk, hogy mire végig értünk ezen az északi domboldalon, hirtelen 260 lyukat számoltunk össze. December közepére tehát megtörténtek az előkészületek, már csak az ültetés volt hátra. 

Ezt mindjárt másnapra terveztük, viszont az idő drasztikusan lehűlt, én meg igencsak köhögtem, ezért elhalasztottuk. A csemeték már december eleje óta el voltak vermelve a konyhakertben, úgyhogy nekik pár hét ide-oda nem számított. Azért reméltük, hogy még az ünnepek előtt sikerül ezt megejteni. 

Szerencsére a következő héten kedvezőbbre fordult az időjárás és két nappal karácsony előtt, amikor  az emberek többsége a városban rohangált a karácsonyi vásárlás és őrület lázában égve, mi a tavaszias időben békésen elültettük a csemetéket egy délelőtt leforgása alatt. 

Teljes felszereléssel és némi ellátmánnyal felvonultunk a terepen. 

Először úgy kezdtünk, hogy Gábor a csöveket én a csemetéket dugdostam a lyukakba, 50 csemete után viszont váltottunk. 

Ekkor Gábor már neki állt a lyukakat temetni, betaposni, én pedig egyedül folytattam a csövek és a fák elhelyezését.

Temetés.

Taposás. A talaj tömörítése nagyon fontos, hogy ne kerüljön levegő a gyökerekhez, mert akkor elpusztul a csemete. 

A 200 darabbal viszont alábecsültük a szükséges mennyiséget. Erre az északi domboldalra sem volt elég és még hátra van egy kisebb terület is, ahova szintén kellene még jó néhány darab. 

Ezek a lyukak még csemetére várnak. 

Erre a területre pedig már egyáltalán nem jutott csemete, úgyhogy ez szintén az ez évi ültetési projekt része. 

Már beszéltem is a csemetés vezetőjével, amint ki tudják szedni a szükséges mennyiséget, akkor folytathatjuk az ültetési projektet. Így a 2023-as év sem telhet el anélkül, hogy ne telepítsünk erdőt. Már szinte hiányozna, ha nem úgy indulnánk az évnek, hogy megint ültetni kell.

Ha már erdős téma, akkor a végére készültem nektek néhány "vad" képpel is. Amelyeket konkrétan a hálószoba ablakából lőttünk. 

Ez a hat fős dámbika csapat rendszeres látogatója a ház környéki erdőknek. Itt konkrétan a konyhakert mellet falatoznak. ami a háztól kb. 15 méterre kezdődik.  Bal alsó sarokban látszik a villanypásztor készülék.

Na, itt nyitottuk ki az ablakot, amire felkapták a fejüket, de különösebben nem zavartatták magukat. 

Tovább folytatták a legelészést. 

Mi épp az esti etetéshez készülődtünk, amikor felfedeztük őket. Tehát a fényviszonyok már nem a  legjobbak voltak, kicsit homályosan ugyan, de azért látszik, hogy milyen gyönyörű agancsokat viselnek. 

Ma is felbukkantak egyébként, amikor épp a blogíráshoz készülődtem. Nyugati irányból, az akácos felől érkeztek és ebbe az éger erdőbe vetették be magukat.

Mára ennyi. Viszont most tényleg hamarosan jelentkezem a decemberi folytatással. Addig is legyetek jók és utólag is nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak innen Málnáskertből. Tartsatok idén is velem, remélem nagyon sok tervünk végére pontot tehetünk ez évben. Úgyhogy lesz miről írnom.