Decemberi események II.

A korábbi évekkel ellentétben, amikor is nem sok minden történt decemberben, most  igen aktívak voltunk. A csemete ültetés mellett sikerült feltankolni egy kis faanyaggal, amivel tovább tudjuk folytatni a műhely/istálló projektet. 

Még októberben elszállíttattuk a tölgyfarönköket gatterolásra egy közeli fűrészüzembe. Az uram épp kamionozott, amikor szólt a tulaj, hogy lehet menni a felfűrészelt anyagért. Emberem mondta, hogy most épp nem aktuális, mert valahol talán a német autópályán hasított, de megegyeztek, hogy még az ünnepek előtt elszállítjuk. 

A lakóház, valamint az istálló építéséből visszamaradt többféle méretű épületfa, ami mostanra már jól kiszáradt. Mivel ilyen méretekre előreláthatólag nem lesz mostanában szükség, azt javasoltam, hogy fűrészeltessük fel azokat deszkáknak, amiból viszont még szükség lenne a további építkezésekhez. Viszont ezeket csak úgy mertük vinni, ha azonnal fűrészelik és hozhatjuk is vissza, nehogy megázzanak a fűrésztelepen. Szerencsére pont volt szabad kapacitás, amikor indultunk a tölgyfáért, így nem mentünk üresen odafele sem.

Az első adag fűrészelni való gerenda már az utánfutón, szállításra várva. 

Odaérve gyorsan lepakoltunk, az emberek már neki is álltak a fűrészelésnek. Nekünk pedig meg mutatták, hol tudjuk felpakolni a tölgyfa pallóinkat.

Két ilyen szép rakat várt elszállításra. 

Miután itthon lepakoltuk az első adag tölgyet, pakolhattuk fel a második fordulónyi ilyen-olyan gerendát, majd irány vissza. Addigra már fel is fűrészeltek az első adagot, amit már vihettünk is haza.

Aznap még tudtunk fordulni kettőt, melynek eredményeként kb. 2 m3 porszáraz deszkával lettünk gazdagabbak, amik szépen felmáglyázva várják, hogy a helyükre kerülhessenek. Ajtókhoz és a mennyezethez lesz első sorban szükség rájuk. 

Valamint a tölgyfa egy része is hazakerült, amit szintén szép szabályosan felrakatoltunk. 

Másnap folytattuk a keringést. Még hármat kellett fordulni, mire minden anyag hazakerült. A két rakatba a hiba mentes pallók kerültek. Némelyik olyan gyönyörű, hogy már most azt tervezgetjük mi minden szépet lehet majd belőlük csinálni. Ami mondjuk odébb van, mert a szakemberek szerint ahány centi vastag a fa, annyi évet kell száradnia. Márpedig ezek 5 cm vastagok. 

Volt viszont jó néhány "szépséghibás" palló, ami miatt tulajdonképpen kivágásra kerültek  a fák. Mindenféle kártevő (kukacok, hangyák) rágta lyukak voltak itt-ott.

Viszont ahhoz túl értékes a tölgyfa (alsó hangon 6-700 eFt/m3, de találtam 1,5 millióért is, igaz, hogy az szélezett és szárított, tehát ott nem nagyon van hulladék), hogy akár a legkisebb még megmunkálható darabot is kidobjuk belöle. Ezért a "betegeket" külön a műhelyben rakatoltuk fel, hogy amint időnk engedi kiszabjuk belőlük a még használható részeket.

Szerencsére a csak 15-17 darab volt olyan, amit szabogatni kellett.

Végül egy esős délelőtt, amikor a szabadban úgysem lehetett mit csinálni, neki is álltunk és ez lett a végeredmény. Ezeket a kis darabokat is szépen felspándliztuk, hogy jól tudjanak szellőzni és ne görbüljenek el.  

Akadt egy két nagyon szép mintájú darab, amiból különféle dísztárgyakat tervezünk majd valamikor a jövőben csinálni, amikor már nem tudunk mit kezdeni magunkkal. 

Mint például ez a darab.

Ráadásként meg lett egy ekkor a kupac tűzifa is.

És még mindig nem volt vége a decembernek. A két ünnep közé lett beillesztve a szezon második disznóvágása is. Ezúttal is sort kerítettünk egy kecskevágásra is, hogy a kecskekolbász ellátmány biztosítva legyen. 

A csapat nagyjából a szokásos. Annyi, hogy most kiegészültünk Emese öccsével, Ákossal, aki zsenge kora ellenére profi tagja a csapatnak. Valamint a konyhában ezúttal ismét anyukám tartotta a frontot. 

Tekeredik a kígyó, akarom mondani a kolbász. A daráló és a töltő Emeséktől jött a munkaeszköz megosztás eredményeként. Így pikk-pakk ment a töltés.

Újításként ezúttal téli szalámi ízesítésű szalámi is készült néhány rúddal. A végeredményre még várni kell.  

A füstölt termékek utolsó adagja, a kb. 15-16 szál szalámi még a füstölőben érlelődik, kolbász már a padláson szikkad, maradék májasok levákumozva, hogy ne száradjanak ki. 

Azóta a korábbi vágásból két sonka, néhány rúd szalámi és egy tábla szalonna már gazdára lelt. Lassan meg kellene csinálni a leltárt, hogy miből, mennyi van és nekünk mennyi kell, hogy a felesleg is gazdára leljen. 

Hát ennyi lett volna a tavalyi elmaradásom. Lassan neki állok a már szintén szokásos előző évi összefoglalónak, ami egy jó kis visszatekintés nektek és nekünk is, hogy mire is jutottunk az elmúlt évben.