Alakulóban az istálló

 

Istálló ügyben legutóbb ott tartottunk, hogy elkészült a harmadik hombár is. Innen tudtuk folytatni a munkát és egész szépen haladtunk áprilisban istálló fronton.

Felkerültek a lábak a legújabb gabona tárolóra.

Majd az emberem mondta, hogy akkor ragadjuk meg és vigyük a helyére. Majdnem nevetőgörcsöt kaptam, mert olyan dögnehéz, hogy forgatni sem volt egyszerű. Így végül a "gurítás" mellett döntöttünk. Itt végül bejött az a sorkatonaság idejében keringő mondás, hogy "ami gömbölyű, azt cipeljük, a szögleteset pedig gurítjuk".

Bekerült a helyére az első tároló. Jöhetett bele a termény.

A javát az emberem kimerte vödörrel, azután én ugrottam bele, hogy a maradékot felmerjem, felsöpörjem. 

Utána jöhetett a második hombár. Ez is megkapta a lábakat. Ezt is begörgettük a helyére. Ebbe is átmertük a maradék takarmányt a másik hombárból. 

Közben persze felbukkant Pepe is, mert tudja, hogy itt mindig számíthat egy kis extra kajára. 

Majd a harmadik hombár is megkapta a lábait és ez is bekerült a helyére. Azóta ebbe is került két mázsa takarmány kukorica képében. Úgyhogy az aratásig bőségesen van gabona az állatoknak. 

Közben kedves szomszéd nénink közreműködésével beiktattunk egy szemétszállítási napot. Azért volt szükség rá, mivel mi "szemét közösségben" vagyunk, azaz az ő szemetes kukáikat használjuk mi is és fizetjük az éves szemétdíj felét. Mivel azonban az ő nevükön van a számla, a lakossági hulladékudvarba való szemét elszállításakor elkísér minket, ha szükség lenne a számla bemutatására.

Így végre megszabadultunk a műhelyben össze gyűjtött, valamint a farakás mögött felhalmozott szeméttől és mindjárt jobb az ember közérzete, ha ezeket nem kell nap mint nap látnia.

A hombárok helyére görgetése után már be tudtuk deszkázni a terménytároló oldalát, majd tovább folytattuk a boxok kialakítását. Ehhez több áthidaló elemet is be kellett rögzíteni a gerendák közé, hogy a boxok oszlopait legyen mihez csavarozni. 

Pepe az elmaradhatatlan társaság ezúttal is megjelent az istállóban. Valami különleges érzéke van ahhoz, hogy tudja, mikor vagyunk itt. 

Az érdeklődés természetesen annak szól, hogy van-e nálam esetleg egy kis rágcsálnivaló.

Közben a mester természetesen folyamatosan dolgozott, míg én dokumentáltam és az egyik tartó oszlopot fel is fúrta a falra. Ez az egyszerűbb történet.

Helyükre kerültek az oszlopok, jöhet a deszázás.

Ez ment a legyorsabban. Ez lesz majd az állatok karantén boxa: beteg, ellés előtt álló, frissen ellett kecskék elkülönítésére.

Vele szemben a másik oldalon lesz a csibe nevelde. Ide kerülnek majd a napos csibék. Itt ugyanis tudunk majd infralámpázni  nekik. Itt még hiányzik két oldal, és persze majd csibehálóval is körbe kell venni és felülről is letakarni a boxot a maximális biztonság védelmében. 

Mielőtt tovább folytatnánk a többi box kialakítását megcsináljuk az összes egyszerűbb szerkezetű ajtót, ami a boxokra kerül. Ehhez először leszabtuk az anyagok hosszát a 10x10-es gerendákból, mivel ilyen anyagunk van erre a célra. Ez persze vastag, ezért el kell felezgetni mindegyiket. 

Mivel egyelőre nem sikerült használt körűrészt vennünk az asztalos műhelybe, amivel rendesen lehet dolgozni, ezért a kis kézi körfűrésszel tudtuk elfelezgetni a gerendákat, ami persze sokkal lassabb és nem olyan szép a vágás, de hát azzal dolgozunk, ami van.

Az anyagokat még sikerült meggyalulnunk. Itt éppen az egyengetés folyik, amikor két oldalt meggyalulva kialakít egy derékszöget.

Itt pedig már vastagolunk, amikor is a megfelelő anyagvastagságot alakítjuk ki. 

Az így előkészített anyag hosszát már csak méretre kell vágni és lehet összecsavarozni, deszkázni, pántolni és kész is az ajtó. Összesen 7 db ajtót készítettünk így elő. Az istálló építését  májusban folytatjuk tovább.

Búcsúzóul néhány igen amatőr természetfotó jön, ugyanis a héten több látogató is akadt a ház körül, akiket sikerült is lencsevégre kapni. 

Most már több éve visszatérő látogató egy búbos banka (más néven fostos bugybóka) pár. A pár egyik tagját sikerült megfigyelni, amint a ház körül sétálgatott peckesen miközben táplálékot keresett. Mi meg rohantunk ablaktól ablakig, hogy minél tovább nézhessük. A képek is ablakon keresztül készültek.

A hosszú csőrével a különböző rovarok járataiba nyúlkált bele eleség után kutatva. Csudaszép madár, bár sajnos most nem nyitotta ki a bóbitáját. Úgy még szebb.

Azután egy este már alkonyi fényben egyszer csak feltűnt három látogató a legelőn.

Sajnos a fényviszonyok és a professzionális fényképész technika hiányában csak ilyen, kissé homályos felvételek sikerültek. Ha nem tévedünk, akkor ez három gímszarvas bika, akik már növesztik az új agancsukat. Itt már közvetlenül a pipi birodalom mögött jártak. A félig-meddig visszabontott villanypásztor még bele is lóg a képbe. Nagyjából 20 méterre lehettek a háztól.

Észre is vettek minket, de nem nagyon zavartatták magukat. A tornácon ülve hosszasan nézegethettük őket. 

Legközelebb már májusban jelentkezem, mert áprilisban azért még történt egy s más. Mindenkinek nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok. Tartsatok legközelebb is velem.