Húsvét után ismét neki álltunk a birtok szépítésének-építésének. Elsőként a kerítések javításának estünk neki. A nyolc darab oszlop lerakása és a drót visszarögzítése meg is volt egy fél nap alatt. A staflik kivágása és rögzítése szintén igényelt egy fél napot. Viszont így már megint folytonos a kerítésünk.
Az egyik javított kerítés részlet. Most majd biztosan keresnek új átjárót a vadak, úgyhogy kíváncsi vagyok meddig áll fent a kerítés épsége.
Miután ezt a programpontot kipipálhattuk, jöhetett a szokásos éves takarítás az állatbirodalomban. Nyilvánvalóan inkább férfi munka a 20-30 cm vastagságban összegyűlt alom kivillázása, így én csak a laza felső réteg elhordásában tudtam segédkezni, illetve a malacólak kitakarításában, mivel ott csak lazán volt az alom. a többi a gazdára maradt.
A karámbelső kitakarítása után jöhetett a kecskeól. Csak szemléltetésként a villa a már kitakarított részen a talajra van állítva. Ebből látszik, hogy nem csekély alom gyűlt össze egy év alatt. Arra persze mindig figyelünk, hogy a jószágok száraz almon feküdjenek.
Munka közben akadt egy kis társasága az uramnak. A kis kíváncsiak jöttek körülnézni, meg nem értették, mi ez a nagy felfordulás, ugyanis a kedvenc pihenőhelyük az ól végében a szénarács alatt van, ahova mindig hullik friss széna, amibe be tudják fúrni magukat. Ma reggel is ott találtam az egész csapatot egy kupacban, mellettük Pepével, aki ezúttal kegyeskedett megengedni, hogy kicsit simogassam a hasikóját.
Az ól, belső és külső karám kész. Nem volt szerencsénk, mert második nap már elkezdett esni az eső és onnantól számítva egy hétig minden nap esett nálunk.
Természetesen Kancsika karámja és ólja sem maradt ki a sorból.
Végül már esőfelszerelést kellett húzni annyira esett, de már nem akarta félbe hagyni. Másfél nap alatt kilencszer pakolta fel és le a traktor pótkocsiját, úgyhogy a kertre való trágyából nem lesz hiány.
Még a száraz időben sikerült az alábbi képeket készítenem. A főkoca, akit mi csak "Maminak" hívunk elheveredett a kis malacól mellett, az unokák meg megrohanták.
Az a két szemfüles még a hátára is felmászott és ott vackolódott el, ugyanis a pihe-puha ágyacskájuk takarítás áldozata lett.
A bal oldali szerintem konkrétan be is aludt a nagyi hátán.
Az összes kecske Bendegúzzal együtt (akit ki kellett emelni Kancsika mellől, mert folyamatosan harcoltak egymással) a frissen takarított ólba szorult a folyamatos esőzések miatt. De hát sok jó kecske kis helyen is elfér.
Amíg a gazda az ólaknál túrázott, én bevetettem magam a konyhakertbe. Idén sajnos elég későn, csak húsvét után tudtam elkezdeni a veteményezést. Március első, sőt még a második felében is nálunk még kemény fagyok voltak, így a hónap végén, amikor a gazda kamionozott akartam elkezdeni, akkor meg olyan lett az időjárás, hogy vagy esett, vagy fújt a szél, de nem gyengén. Mivel nem vagyok a magam ellensége, meg volt már rá precedens, hogy a szomszéd, tősgyökeres falusi néni május 1-én vetette el az első magokat, mégis szép termése lett a nyárra, úgy gondoltam, talán mi sem maradunk le semmiről.
Azért közben a sóska tette a dolgát, így akár már a héten lehetne belőle szedni.
Első neki futásra sikerült a répát, fehérrépát, jó sok dughagymát, burgonya és borsó egy részét elvetni, azután beköszöntött az esős évszak és egy hétig megint nem lehetett kimenni. Csak tegnap sikerült folytatni a kertet. Ezúttal sikerült a krumplit, borsót is elvetni.
A legelőnk viszont talán még sosem volt ilyen gyönyörű. Húsvét előtt végül ideért a boronás ember és meg lett boronálva. Biztosan ez is számít, meg az hogy most már idestova 6-7 éve folyamatosan kaszálva van. Ezen a területen korábban hatalmas kiterjedésű csalános terület volt, ami mára teljesen eltűnt. Megjelentek viszont különféle virágok.
Például ez a kis lila, amilyet korábban sosem láttunk.
Szintén érdekesség, hogy megjelent a pitypang is, tömegesen. Eddig egy-két szál ha akadt az egész 6 hektáron. Pont most tudtam meg, hogy minden része ehető, úgyhogy hamarosan ki is próbálom.
Az esőnek persze mi mindig örülünk, még ha keresztül húzza is a terveinket, mert a legelőnek és a csemetéknek minden csepp számít. Mondhatom, hogy a jószágok is degeszre tömik a hasukat minden nap, az ezerféle növénnyel, amit a legelőn és az erdőben találnak.
A fenti munkálatokon túl az istállónál is nagy előrelépések történtek azóta, de erről majd a következő bejegyzésben számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése