Örömmel jelenthetem be, hogy egy csaknem hat évvel ezelőtt elkezdett, számunkra igen óriásinak számító projektünk "I" betűjére felkerült végre a pont. És a műhely, istálló, tároló komplexumunk most már teljes üzemmel funkcionál. Na jó, azért némi esztétikai ez, az amaz még hátra van. De én most akkor is késznek nyilvánítom.
Mivel ez tényleg egy hat éven átívelő történet, ezért azt gondoltam, az elejéről kezdem, hogy folyamatában lássátok a dolgokat, hogy honnan indultunk és hova jutottunk.
Az előzményekhez tartozik, hogy itt valamikor tényleg állt egy istálló. Még a téeszes időkből maradt ránk. Sajnos nem lehetett megmenteni, ezért még 2015-évben elbontattuk, mert balesetveszélyessé vált.
Rengeteg téglát felhasználtunk a ház építéséhez, viszont a helyén még így is rengeteg törmelék maradt, amit egy földmunkagéppel kellett elvitetni, hogy egyáltalán neki lehessen kezdeni valaminek. Viszont mindenképpen meg akartuk tartani az eredeti helyet és a méreteket, hogy az építési hatósággal ne kelljen bajlódni.
Így vágtunk neki 2018. augusztus elején a kb. 5x25 méternyi épület módosított újjáépítésének. Annyiban változtattunk, hogy nem akartunk végig téglafalat, ahogy eredetileg volt, hanem pilléreket terveztünk. Mivel ezek túlnyúltak az eredeti alapon, ezért ezeknek a pilléreknek alapot kellett készíteni.
A 16 db pillérhez emberem ásta ki a gödröket, ami embert próbáló feladat volt. Többet dolgozott a fejszével, mint ásóval és lapáttal, annyi gyökér rejtőzött a föld alatt.
A megtisztított terep alapozásra vár.
Itt még nem vettük igénybe kőműves segítségét. Megoldottuk kettesben.
Az alapok elkészülte után csatlakozott be a társaságunkba Pityu, a kőművesünk, aki már a házunkon is sokat dolgozott. A segédmunkát szokás szerint mi adtuk. Hordtuk neki a téglát és kevertük a malter.
Szeptemberre el is készültek a pillérek és a műhely és istálló részen egy parapetfal, a hátsó részt pedig nyitottra terveztük.
Novemberben tudtunk neki állni a tető készítésének. Ami eredetileg úgy indult, hogy többen is jönnek segíteni, azonban menet közben mindenki lemorzsolódott, így maradtunk ketten. A 125 m2-es épület tetőszerkezetét így kettecskén építettük meg.
Már fent az összes szalufa, jöhet a lécezés és a cserepezés.
Ezt is kettecskén oldottuk meg az utolsó 4 sor cserepet leszámítva. Akkor már szükségünk volt egy harmadik emberre is, hogy ne kelljen le-föl ugrálni. Emese ugrott be egy délelőttre, ő adogatta a cserepeket nekem, aki a gerendákon álltam és én adatam tovább a cserepezős emberemnek.
Két és fél nap alatt felszórtunk kb. 4.000 db cserepet.
Tehát gyakorlatilag 3,5 hónap alatt tető alá hoztuk az épületet. Innentől kezdve azonban igencsak belassultak a folyamatok.
2019-ben mindösszesen annyi történt, hogy október hónapban felkerült a bádog a tetőre, de az is csak azért, hogy a szél ne bontsa meg a cserepet.
2020. márciusában neki álltunk körbe pucolni az épületet, hogy majd oda lehessen férni a falakhoz. Meg lettek ritkítva az akácfák és legalább egy utánfutónyi szemetet is elszállítottunk szintén még a téeszes időkből.
Ezenkívül 2020-as év eredménye, hogy októberre már áram is lett az épületben. Nálunk ez sem ment olyan pikk-pakk, mivel a villanyóra szekrény kb. 170 méterre van az épülettől. Így először is kellett ásni egy ilyen hosszú árkot, amibe lefektettük a földkábelt.
És lőn világosság. Igaz, a 6 lámpából csak 2 lett felszerelve, mert a többinek még bizonytalan volt a helye, de azért legalább már nem kellett vakoskodni a sötétben.
Áprilisban Gábor és Barna barátunk közösen lebetonozta a műhely padlóját. Még jó, hogy nem akartuk az egész istállót lebetonozni, mert ez a nagyjából 25 m2 (az istálló 1/5-e) helyenként csak 10-12 cm vastag beton 200.000 Ft-ba került.
Íme a végeredmény.
Még ugyanezen év augusztusában szintén Barna közreműködésével elkészültek és beépítésre kerültek a keretek, amelyre a deszkázatot rögzíteni lehetett.
A deszkázást már ismét ketten szeptember-október hónapban megcsináltuk. Így nézett ki kívülről, és
... ilyen lett a belseje.
Még októberben megcsináltuk a válaszfalakat is a műhely és az istálló,
valamint az istálló és a tároló közé.
Ismét ugrunk a következő évre. 2022. áprilisában álltunk neki a műhely építésének. Ebből eddig csak egy fal készült el, az is csak félig. Mivel a műhelyt szigeteltre akartuk megcsinálni. Először a két oldalsó fallal foglalkoztunk. Ez annyiból egyszerűbb volt, hogy ezeket üvegesre akartuk, illetve egy nyíló ablakkal.
Viszont meg kellett építeni a külső falat is.
Májusra elkészültünk a külső fallal, a mennyezettel viszont csak félig, mert közben elfogytak a deszkáink. Rendelhettünk egy újabb adaggal.
Júniusban csak egy kis aljzatkiegyenlítés történt.
Augusztusban már újból deszkáztunk. Nyilván először alulról befejeztük a mennyezetet, majd erre jött a szigetelő anyag és egy újabb sor deszka.
Ekkor folytatódott a falak építése is. A szigetelő anyagra ment a fólia (hogy ne potyogjon a deszka résein a műhelybe dolgozókra a szúrós anyag). Majd jöhetett a deszázás.
Sikerült még ugyanebben a hónapban a tégla falakat is levakolni. Erre a kis munkára nem akartunk kőművest hívni, bár a vakolat falra történő felhordása nem tartozik az én ezermesterem kedvenc tevékenységei közé, azért bevállalta.
Jóval lassabban haladt nyilván, mint egy kőműves, de azért csak elkészült.
Augusztusban eddig jutottunk el, a külső fal szigetelése és külső borítása már nem fért bele.
Viszont az év szeptemberében már így néztünk ki kívülről ...
... és belülről.
Októberben pedig meghoztuk az üvegeket. Amit megelőzött kb. 100 méternyi üvegbeszegző léc legyártása. Azért ezzel is elbíbelődött az ember egy darabig.
Ezután az üvegezéssel is elvoltunk jó két napig, mivel azt is szigeteltre akartuk, de spórolás miatt nem kértünk ragasztott üveget. Így is egy vagyonba került a 20 db üveg.
2023. januárban végre elérkeztünk az istálló belsejének kialakításához. Ahol kissé kaotikus állapotok uralkodtak eddigre. Hiszen az elmúlt években mindent idehordtunk, aminek tető alatt kellett lennie. Úgyhogy azzal is elment vagy két nap mire rendet raktunk. Fordulhattunk egyet a szeméttelepre is megint.
A rendrakás után még mindig a belső rész kialakítása előtt kellett készítenünk még egy hombárt, hogy a félig teli két hombárt át tudjuk költöztetni a helyére. Eredetileg is hármat terveztünk a háromféle gabonának. Ez végül áprilisra készült el, akkor pedig neki is álltunk a boxok kialakításának. A bejárattal átellenes oldalra terveztünk 5 boxot, plusz szembe egyet pipi ovinak.
A következő hónapokban folyamatosan készültek a boxok, Májusban már állt néhány itt még ajtók nélkül.
Júniusban folytatódott a boxok kialakítása.
Majd az ajtók felszerelése is megtörtént.
Még mindig 2023 nyaránál járunk, júliusban emberem kifestette a műhelyt szép fehérre, hogy minél világosabb legyen.
Majd augusztus közepén végre leköltözhettek a kecskék, miután végre elkészültünk a karámmal és az osztott pályás villanypásztor rendszerrel.
Ekkor igazából már csak a nyílászárók hiányoztak az épületről. Úgymint két nyíló ablak és két fix ablak, valamint egy kétszárnyú ajtó az istállóról. Két ablak, egy egyszárnyú és egy kétszárnyú ajtó a műhelyről. Ez így felsorolva is nagyon soknak hangzik.
Úgyhogy itt végül segítséghez folyamodtunk, mivel Gábor azóta sem talált körfűrészt a műhelyébe, anélkül pedig a műhely nyílászáróit nem tudtuk volna megcsinálni. Ráadásul nekünk még az idő az amiből nagyon kevés van. Ezért én erősködtem, hogy forduljunk egy volt osztálytársunkhoz (Gábor is itt inaskodott valamikor) és bízzuk meg a munkával.
Szerencsére elvállalta, de végül csak december elején érkeztek meg az ajtók, ablakok. Mivel festés nélkül nem akartuk berakni a műhelyünkbe túl szép nyílászárókat ezért egészen következő év tavaszig ott dekkoltak.
És végül elérkeztünk ehhez az évhez. Bár a műhely ablakkal, ajtóval nem tudtunk foglalkozni, de januárban elkészítettük és beépítettük az istállóba a 4 db ablakot.
Márciusra pedig az istálló ajtó is a helyére került szintén saját kivitelezésben. Mivel ez nem szigetelt épület, itt nem volt fontos a légmentes zárás és ezért a precíziós munka. Ezt megcsináltuk a nagy gyalugéppel és a kis kézi gépekkel.
Áprilisban végre neki láthattunk a műhelybe valók festésének.
Ami elhúzódott egészen májusig. Ott voltak a tokok, a borítások, az üvegbeszegző lécek, maguk az ajtók, ablakok. Nagyjából egymillió darab. Szegény emberem csak győzte pakolgatni jobbra-balra a sok alkatrészt. Persze mindent kétszer kellett lefesteni.
Utána jöhetett a tokok összeszerelése, beépítése. Itt elkészültünk az elsővel.
Bár úgy indultunk, hogy a meglévő ajtó keretekre csak ráütjük a szőrős deszkákat (mégis csak egy műhelyajtó), végül csak kibújt belőle a precíz asztalos és ezt nem tudta megtenni. Úgyhogy az összes deszkát szépen meggyalulta, összeillesztgette, hogy ne legyen hézag. Mindezt ráadásul duplán, hiszen a falakhoz hasonlóan az ajtók is szigeteltek, tehát két oldali deszkázat között ott a szigetelőanyag is.
És végül a végeredmény belső ajtó tokostul beépítve. Szerintem egészen szép lett, ahhoz képest, hogy egy műhely ajtaja.
Egyik ablak a keleti oldalon.
Végül pedig a legmunkásabb fal is elkészült: az ablak tokostul és a kétszárnyú ajtó tokostul, sőt még a hosszú anyagok gyalulása miatt kialakított nyílások kis ajtajai a helyükre kerültek. Így június 7-re teljesen zárttá vált a kis műhelyünk.
Azért megmutatom kívülről is. Annyira precíz volt a drágám, hogy a kis búvónyílás ajtaján lévő deszkán pontosan futnak a falazat deszkáival.
Hát így állunk jelenleg az az istálló komplexumunkkal.
És hogy mire utaltam a címben a majdnem szóval. Hát néhány esztétikai és kevésbé fontos dolog még hátra van. Úgy mint: oromdeszkázat mindkét oldalra (fent tárolt dolgokra ne verjen be az eső, hó), istálló felett deszkázás (állatoknak kevésbé huzatos legyen + több tárolási lehetőség), keleti oldalra csatorna (karámba ne folyjon oda a víz), a tégla részek fugázásának befejezése, fa részek festése. Hogy ezek mikorra fognak elkészülni, ötletem sincs. Majd néha-néha beillesztünk valamit az egyéb dolgok közé. De most átváltunk valami másra, ami remélem nem tart újabb hat évig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése