"Könnyed" nyári elfoglaltság

 

Aki rendszeres olvasója a blognak, talán emlékszik, hogy tavaly tavasszal, amikor a régi akáctuskókat kiforgattattuk a legelőből, egy szuszra kimarkoltattuk egy fürdőtó medrét is. Ami így nézett ki a markolás után.

Persze megint optimisták voltunk, mert azt gondoltuk, hogy mi még tavaly nyárra meg is tudjuk csinálni használhatóra. De már megint bilibe lógott a kezünk. Mert hát ugye ott volt még a műhely/istálló, ami még ablakokra, ajtókra várt. És hát ugye az csak fontosabb volt. 

Mivel az ajtók, ablakok csak június elején kerültek a helyükre, a július pedig a csemetés ápolásának jegyében telt, így elérkezett a nyár utolsó hónapja és fürdőtó még mindig sehol. De legalább az első lépésnek neki tudott kezdeni a gazda, ami a szivattyúház kialakítását jelentette. Mert ez bizony 100 %-ban  az ő munkája volt.

Első körben azt terveztük, hogy kibérelünk egy bobcat-et és azzal kiássuk az aknát, meg még a vezetetékek helyét (kb 200 méternyit), ugyanis az áramot és a vizet is többfelé el akarjuk vinni. Az áramra a villanypásztorok biztonságosabb üzemeltetése miatt, a vízre pedig a locsolás miatt van több helyen szükség. Azután ebből persze nem lett semmi, mert a napi bérleti díj még csak haggyán, de 150,000 Ft-ért akarták a kétszeri (ki és vissza) szállítást vállalni. 

Az uram erre azt mondta, hogy ennyiért nem kell és neki látott az akna kiásásának. A gödörnek 1,6-1,6-1,3 méteresnek kellett lennie, hogy a majdani szivattyú, szűrök elférjenek benne. Ez pedig több, mint 3 m3 föld kiásását jelentette, mindezt a legnagyobb augusztusi kánikulában, úgy hogy árnyékban volt 38 fokban. De hát hol volt ott árnyék, ahol neki dolgoznia kellett? Hát nagyjából sehol.

Végül két nap alatt végzett az ásással, úgy hogy a földet kétszer is meg kellett mozgatnia. Hiszen ekkora mennyiség nem maradhatott az akna közelében, ezért a traktor pótkocsijára kellett lapátolnia. Ami ugye egyre nehezebb lett, ahogy haladt lejjebb. Ha a pótkocsi megtelt, akkor arrébb pöfögött velé és ott dobálhatta le a homokot. Mert hát nálunk nagyrészt az van. De senki ne gondolja, hogy akkor biztos könnyű volt kiásni. Olyan száraz volt és egy helyen olyan kemény, hogy már a csákány igénybevételén is gondolkodott. Hiába no, a drágám szereti az extrém sportokat, mint a kemény fizikai munka  40 csillió fokban.

Íme az elkészült gödör.

Az akna falát beton zsaluelemekből építette, de előbb egy betonalapra volt szükség. A leggyorsabb és legegyszerűbb módja az volt, hogy földnedves betont hozott a legközelebbi városból. Szerencsére a futó el tudta hozni a 0,3 m3-t. Majd itthon talicskában egy kis vízzel átkeverte és már mehetett is a gödörbe.

Egy réteg beton a helyén és erősítésnek azért ment bele vasháló is. Erre jöhetett a másik réteg.

Miután az alap elkészült pihenhetett két napot. Majd egy nap alatt fel rakta a falat a zsaluelemekből. A kánikula még mindig tombolt, úgyhogy fogyott is a jéghideg 0%-os Radler rendesen. 

Ekkor jöhetett egy újabb kör beton, hogy az elemeket feltöltse.

Még mielőtt az aknának neki álltunk volna sikerült beszerezni egy kis asztali körfűrészt gyakorlatilag egy kézi szerszám áráért (le volt akciózva). Ami mindjárt kapóra is jött, hiszen az aknához komoly zsalut kellett építenie, hogy az aknafedelet is ki tudja betonozni. Így mindjárt le is tesztelhette a gépet, amivel rengeteg időt nyert és szerencsére megfelelt az elvárásoknak.

Egy nap alatt sikerült megépítenie a szerkezetet, ami komoly alátámasztást is igényelt, hogy a több száz kilónyi betont megtartsa. Az aknafedélnek is kellett kölön zsalut készítenie.

Íme a végeredmény. Jöhet a harmadik kör beton.

Egy szép szerdai reggelen indult el az újabb adag betonért. Előtte este néztük az időjárást, csapadék esélye 0%. Reggel a helyi rádióban szintén azt állították, hogy napos, száraz idő várható egész napra. Így teljes nyugalomban indult el. Sajnos még a fele betont sem dolgozta el, amikor leszakadt az ég.

Én a házból rohantam ki, hogy segítsek neki. Emberem már teljes pánikban, hogy "kuka az egész", mert az eső kimossa a cementet a betonból, feljön a kavics a tetejére és törhetjük fel az egészet. Szerencsére én viszont nem estem pánikba (pedig ez inkább rám jellemző), gyorsan felszaladtam a létrán a padlásra, tudtam hogy van egy hatalmas fóliánk, az lehajítottam és ketten gyorsan rátettük a félig kész aknatetőre.

Az utánfutóval gyorsan lement az istállóhoz és tető alá állt, hogy a beton ne menjen tönkre. Nagyjából 30-40 perc múlva úgy ítéltük, hogy most már folytathatja. Sietni kellett, mert attól tartott, hogy közben megköt a beton és nem tudja befejezni.

Szóval új sor, új bekezdés. Folytatja a betonzást, amikor  már csak két vödörnyi hiányzott, újból leszakadt az ég. Megint rohanok ki, hogy segítsek letakarni. Azért a hiányzó mennyiséget a fólia takarásában valahogy elterítette. Persze nem tudta már rendesen elsimítani, meg hát látszanak a vízcseppek, meg a fólianyomok is benne. De megvigasztaltam, hogy majd egy kis aljzatkiegyenlítő eltünteti ezeket az egyenetlenségeket. Mert hát így valóban nem tűnik egy profi munkának. De a körülményeket figyelembe véve maximálisan elégedettek lehetünk.

Így végül is 6 munkanap alatt készült el a mű. Abba bele sem merek gondolni, hogy szakemberek ezt mennyiért vállalták volna. Ha egyáltalán elvállalják, hogy milyen határidővel az egy másik kérdés. Az ennél kisebb kutatógödröt az erdőben 30 eFt-ért csinálták, így ez min. 50 lett volna. A kőművesnek 3-szor kellett volna jönnie (alap betonozás, falazás+betonozás, födém betonozás) És kellett volna egy ács is, aki elkészíti a zsaluzatot. Nem vagyok tisztában a mostani szakember napidíjakkal, de szerintem 40-50 ezer Ft/nap alatt szóba sem állnak az emberrel. Úgyhogy az ember megspórolt vagy 250-300 ezret kicsiny családunknak. 

A tómeder kicsit megváltozott az elmúlt közel 1,5 év alatt. A természet kezdi visszafoglalni a medret, meg néhol be is omlott. Szóval ezzel is lesz még egy kis gépi és/vagy kézimunka, hogy a kívánt medret kialakítsuk. Mindenesetre már megkezdtem a kutakodást tófólia ügyben. A következő lépés ugyanis a meder kialakítása lenne.

Az aknaépítés mellett azért még gyorsan feldobta a másik pipimenedékre a zsindelyt.

És végre a gyalugép is átkerült a helyére. Ugyanúgy, ahogy a gép érkezésekor, ezúttal is Laci a szomszédból és Barna barátunk segítkezett. Mivel egy több száz kilós gépről van szó, végül Laci innovatív ötlete került megvalósításra. 

Egy fuvarfeladatnál megmaradt a csomagolásból jó pár fenyőpalló, amit a címzett nem akart átvenni, az emberem meg hazahozta az anyagot. Ebből áldoztak be két darabot, amit olajjal bekentek, így szépen át tudták csúsztatni a gépet a helyére. 

Ennyi lett volna a beszámolóm az augusztusi történésekről. Zárásként azért jöjjön néhány kép a csipet-csapatról.

A mami időközben felköltözött a kicsikkel a többiekhez. Az apróságok már négy hetesek lesznek vasárnap. 

Hamarosan eladó sorba kerülnek. Ebből az alomból mindenki máshol turkálna úgy négy hét múlva. Úgyhogy holnap már megy is a hirdetés a jófogásra. Remélem szokás szerint gyorsan elkelnek.

A kiskecskéknek pedig lejárt a három hónapos szobafogság és végre visszatérhettek a "nyájhoz". Egyeseknek könnyebben megy, annak a kis mulyának Leonardó mögött kicsit nehezebben. Az elmúlt két este húztam, vontam, ölben cipeltem, mert nem tartott a többiekkel. Mert persze, amikor a nagyok kint vannak legelni, estére mindig a régi szálláshelyükön gyülekeznek. De szerencsére velük már nincs gond, szépen követnek egy darabig, majd a legelőn átvágva előttem érkeznek az istállóhoz.

Tegnap taktikát váltottam és hátulról noszogattam, időnként megtoltam a popiját és így ha csigatempóban is, de végre leértünk az istállóhoz. Remélem holnaptól még könnyebben megy majd.

További kitartást Nektek ebben a kitartó kánikulában. Ahogy az előrejelzéseket elnézem, szükség lesz rá még egy darabig. A ház szerencsére továbbra is hozza a formáját és klíma nélkül nem megy 24,5 fok fölé nappal, úgyhogy idebent nagyon kellemes. Kora reggeltől maximum 9-ig és estefelé, napnyugta környékén dolgozunk csak kint. Napközben csak az állatok vízellátását kell ellenőrizni. Így viszonylag könnyű elviselni a hőséget.

Malackavarc

Hát malac mama és papa nem sokat várt az újabb családalapításra, számításaim szerint a márciusi alom nagyjából egy hónapos lehetett, amikor elhálták az újabb nászt. Történt ugyanis, hogy augusztus 4-én este a mami nem jött be vacsorázni. Később még kinéztünk, hátha hazajött, de nem. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy a villanypásztor az állatoknál technikai okokból kifolyólag nem üzemel úgy másfél hónapja. 

Először csak egy márciusi ifjú (a háromból) járkált ki, majd csatlakozott a másik kettő is. Majd szép sorban a nagyok is rájöttek, hogy nincs delej a drótokban. Azóta totális anarchia uralkodik malacéknál. Csak Kancsikám és még egy nagy fekete marad a kerítésen belül, a többiek úgy jönnek-mennek, ahogy akarnak.

Na, szóval mami nem jött meg azon a bizonyos estén. Akkor én már tudtam, hogy ennek csak egyetlen oka lehet, bár én bíztam benne, hogy az ellés után várnak legalább két hónapot, de nem. Kancsi azonnal elkapta az asszonyt, ahogy lehetőség adódott, s az eredmény nem maradt el.

Másnap reggel elindultunk az erdőbe, hogy felkutassuk a kis családot. Nem kellett sokáig keresgélni. A mami egy komplett kis tisztást csinált az erdőben. A lerágott sásból pedig olyan szuper kis fészket készített, hogy a kismalacokból először nem is látszott semmi.

Azután szép sorban elősereglettek és csak számoltunk, számoltunk. Elsőre kilenc jött ki, de én másnap találtam még egy cukikát. Tehát a végeredmény 10 kicsi malacka. A nemek aránya hihetetlen, Kancsikám csak fiúkat tud gyártani. A tízből ugyanis mindössze egyetlen egy leányka van.

Itt kicsi a rakást játszanak a kis drágáim. Volt két kicsike, egy rózsa és egy fekete, akik fele akkorák voltak, mint a többiek, de mostanra már ők is kigömbölyödtek.

Na azért sikerült egy olyan képet készíteni, amin mind a tízen rajta vannak, ilyen kép szerintem nem is lesz több. Azóta már teljesen belakták a kis tisztásukat és már felfedező útra indulnak a mamival vagy önállóan. 

Azért én próbálom őket szelídíteni egy kicsit, de nem könnyű. Akkor a legjobb, ha meglepem őket a fészekben. Olyankor lehet alkalmazni a hassimit, azt nagyon szeretik, dőlnek az oldalukra, hogy jobban hozzájuk férjek.

Kis unokahúgom, Anna nálunk nyaralt még július elején, akkor kérdezte, hogy meglesznek-e a malacok, amíg ő Magyarországon van. Gábor mondta neki, hogy nem. (Akkor még reméltük, hogy a két ellés között meg lesz a fél év, és szeptember elejére vártuk az újabb almot.)

Szerencsére augusztusban is el tudott jönni hozzánk pár napot a kislány, ami már a malacok születése utánra esett. Nem árultuk el neki, csak mondtuk, hogy le kell menni az erdőbe megkeresni valamit. Persze óriási volt a meglepetés és az öröm.

Így pár napig reggel és este együtt mentünk le etetni, ahol tudott kicsit barátkozni a malackákkal. Szerencsére a mami viszonylag nyugodtan tűrte a látogatásokat és amíg ő evett, mi tudtunk a kicsikkel foglalkozni.

A kicsik nagyon kíváncsiak és érdeklődőek voltak, így Anna ki tudta élvezni a malackákat. 

Holnap már két hetesek lesznek és szerencsére mind jól vannak és szépen növögetnek. Esti etetésnél pedig már ismerkedési est volt a többiekkel.

Dzsungelharc és egyéb nyalánkságok júliusban

 

Hát emberek, ez a július nagyon durván beköszönt. Ilyen hőséget még nem éltünk meg mióta itt lakunk. És "hab a tortán", hogy szegény emberemnek a legnagyobb kánikulában kellett megküzdenie a csemetés ápolásával. 

Tavasszal annyira benne volt, hogy a műhely nyílászárói kerüljenek már a helyükre, hogy csak az akácos részbe jutott fel, aminek az lett az eredménye a júniusi kiadós csapadék következtében, hogy a terület egészén embermagasságúra nőtt a csalán, zanót, szederinda és egyéb "kedves" növényfajták. 

Összességében 10 napig tartott mire megküzdött a területtel, persze a legnagyobb 37-38 fokos kánikulában. Néha azért beiktattunk egy-egy pihenőnapot vagy délutánt, így a három hét alatt, amíg itthon volt megtörtént az a történelmi csoda, hogy háromszor is eljutottunk a Balatonra, háromszor pedig a Drávában mártózkodtunk meg. Korábban több nyár alatt jött össze ennyi fürdőzési lehetőség. Hiába na, 50 felett már belelazultunk a helyzetbe.

Ez már itt a végeredmény. Nekem sem volt energiám, hogy a kánikulában dokumentáljam a folyamatot.

Sajnos csemetéket csak nyomokban lehet találni. Ez itt mondjuk egy nagyon szép példány, de ahhoz képest, hogy hány ezer darabot ültettünk már el az évek alatt, talán 100 db élhet még, de azok is csak szenvednek ebben a nagy szárazságban.

Múlt héten meg is történt az éves erdészeti ellenőrzés és a szakmai irányítónk tanácsára készíttettünk egy erdészeti kutatóárkot, ahonnan meg is történt a mintavétel. A laboratóriumi eredmények függvényében reméljük, hogy valamiféle könnyítést kapunk az erdősítést illetően.

Viszont a jó hír, hogy találtam egy csapatot, akik át tudják vállalni Gábortól az ápolást, mert a műtött térde nagyon nem bírja ezt a fajta munkát.

Az erdő ápolásán túl sikerült mindenféle télire valót betárolni az állatoknak. Két hombárt megtöltöttünk szemes takarmánnyal

Baloldali árpával, a jobboldali tritikáléval tele. Sőt árpából még jutott egy nagy műanyag hordóba is.

Ezen kívül három fordulóban sikerül 134 db szalmabálát közvetlenül a földről betakarítanunk. Az első kanyar mindjárt ment is a kertbe. Azóta ennek a felét szétterítettem a kertben, hogy még vastagabb legyen a takarás.

Egy forduló meg a harmadikból egy sor ment az istálló padlására.

A harmadik maradéka a hét elején még a futón csücsült, hogy vigyük tovább anyukámékhoz, mert ők is elkezdték a szalmás takarást a kertben. Azóta már sikerült lepakolni, mert az utifutira már egyéb szállítások miatt szükségünk volt.

A kert jelenleg így néz ki. Az édesburgonyám nagyon elfutott, remélem termés is lesz alatta. 

Ez a rész kicsit bedzsungelesedett. Van itt kukorica, paradicsom , ubi, napraforgó meg egy kis répa-zöldség is.

Mióta felszedtem a hagymát, ez a rész kicsit szellőssebb lett, de azóta az üres részekbe vetettem még egy kis répát, fehérrépát.

A felszedett hagymáról csak annyit, hogy hat ilyen láda lett tele: 4 láda vörös, 2 láda lila. Tavaly csak vörös lett és három ládányi, de az is kitartott tavaszig. Ennyit tesz, ha locsol kicsit az ember. Apró fej most nem is igen akadt, normál és extra méretű hagymafejeket sikerült előállítanom. Eddigi kertészkedési rekordom hagyma vonalon.

Idén júliusban sikeresem beszereztünk 20 kiló kajszit kedves kaposvári rokonainktól. Végül magozás, tisztítás után 12 kilót főztem be.

Ez itt csak a végeredmény része, lett még jó pár kis üveggel is. Mellette pedig az idén először készített "fosóka" lekvárom. Az istállónál lévő fán elég szépen lett termés, úgyhogy enni is tudtunk belőle, meg jutott egy pár kiló lekvárra meg még pár üveg befőttre is.

Július végén anyukámtól kaptam egy kis paradicsomot (bár az én növényeim is tele vannak terméssel, de még csak most kezdenek pirosodni), ebből darabolt paradicsomot készítettem befőzőautomatával. 

Kaptam egy kis őszibarackot is. Ehhez találtam szintén egy automatás receptet: barack hámozás, darabolás után egy kis citromsavas vízben ázik (ne barnuljon meg), utána bele az üvegbe, üvegenként két kanál cukor, hideg vízzel feltölteni. Fejre állítani 5 percre, hogy ellenőrizzük jól zár-e a tető. Utána 85 fokon 30 percig az automatába. Utána vizet leereszteni és kiszedni. Egy üveget le is kellett ellenőriznünk, mert hát mi van ha nem jó a recept. Hát, mit mondjak. Életemben ilyen finom barack befőttet nem ettem. Majdnem olyan volt, mint a friss gyümölcs. 

Az alábbi képen a szederfalam látható.

Kicsit közelebbről. Mondjuk nem egyszerű a gyümölcs szüret. A szeder nem adja magát könnyen, szúr, meg beleakadsz állandóan, de azért már több, mint egy kilót begyűjtöttem és már a fagyasztóban pihenget. 

Időközben beköszöntött nálunk a tojás kánaán. Most már naponta 9-11 darabot szedünk össze a pipikék alól. Igaz, még nem normál méretűek, de ahhoz képest, hogy csak augusztus közepétől számítottam valamire. Már júliusban több, mint 100 db tojásunk volt. 

Itt egy kis ízelítő a szín és méretbeli változatosságról. XXXS-es mérettől az L-ig nálunk minden akad. Az uram végre annyiszor és annyi tojást ehet, amennyit csak akar.

A végére egy kis cica idill. A kicsikéim még valamikor július elején. A teljes létszám egy széken szépen összekuporodva Málnuska figyelő tekintetétől kísérve.

Itt csak négyen a vélelmezett papával. A kis fekete fiút, Shwarzit megtartottuk, egy kisfiú ment Emeséékhez. A maradék fiúcska és a három kislány keresett gazdát.

Július közepén, egy szép vasárnapi napon felkerekedtünk velük és elmentünk a pécsi vásárba. Reménykedtem benne, hogy legalább a kisfiút elviszik. Ehhez képest elsőnek a nagyobbik kislány talált gazdára. És végül az érkezésünktől számított fél órán belül elkelt az összes kiscica.  Természetesen ajándékba adtuk őket, nem kértünk értük pénzt. Örültünk, hogy gazdára találtak, mert azért 11 cica a háznál már kicsit sok lett volna.

Közben beindítottuk az ivartalanítási programot is. Júniusban a fenti képen látható Miki cicánkat vittük állatorvoshoz, júliusban Misut, augusztusban Tigris lesz soron, majd az egyik anya cica és végül Schwarzi sem ússza meg. 

Röviden és tömören ennyi a júliusi eseményekről. Közben már belevágtunk egy újabb projektbe, de erről majd legközelebb.