Aki rendszeres olvasója a blognak, talán emlékszik, hogy tavaly tavasszal, amikor a régi akáctuskókat kiforgattattuk a legelőből, egy szuszra kimarkoltattuk egy fürdőtó medrét is. Ami így nézett ki a markolás után.
Persze megint optimisták voltunk, mert azt gondoltuk, hogy mi még tavaly nyárra meg is tudjuk csinálni használhatóra. De már megint bilibe lógott a kezünk. Mert hát ugye ott volt még a műhely/istálló, ami még ablakokra, ajtókra várt. És hát ugye az csak fontosabb volt.
Mivel az ajtók, ablakok csak június elején kerültek a helyükre, a július pedig a csemetés ápolásának jegyében telt, így elérkezett a nyár utolsó hónapja és fürdőtó még mindig sehol. De legalább az első lépésnek neki tudott kezdeni a gazda, ami a szivattyúház kialakítását jelentette. Mert ez bizony 100 %-ban az ő munkája volt.
Első körben azt terveztük, hogy kibérelünk egy bobcat-et és azzal kiássuk az aknát, meg még a vezetetékek helyét (kb 200 méternyit), ugyanis az áramot és a vizet is többfelé el akarjuk vinni. Az áramra a villanypásztorok biztonságosabb üzemeltetése miatt, a vízre pedig a locsolás miatt van több helyen szükség. Azután ebből persze nem lett semmi, mert a napi bérleti díj még csak haggyán, de 150,000 Ft-ért akarták a kétszeri (ki és vissza) szállítást vállalni.
Az uram erre azt mondta, hogy ennyiért nem kell és neki látott az akna kiásásának. A gödörnek 1,6-1,6-1,3 méteresnek kellett lennie, hogy a majdani szivattyú, szűrök elférjenek benne. Ez pedig több, mint 3 m3 föld kiásását jelentette, mindezt a legnagyobb augusztusi kánikulában, úgy hogy árnyékban volt 38 fokban. De hát hol volt ott árnyék, ahol neki dolgoznia kellett? Hát nagyjából sehol.
Végül két nap alatt végzett az ásással, úgy hogy a földet kétszer is meg kellett mozgatnia. Hiszen ekkora mennyiség nem maradhatott az akna közelében, ezért a traktor pótkocsijára kellett lapátolnia. Ami ugye egyre nehezebb lett, ahogy haladt lejjebb. Ha a pótkocsi megtelt, akkor arrébb pöfögött velé és ott dobálhatta le a homokot. Mert hát nálunk nagyrészt az van. De senki ne gondolja, hogy akkor biztos könnyű volt kiásni. Olyan száraz volt és egy helyen olyan kemény, hogy már a csákány igénybevételén is gondolkodott. Hiába no, a drágám szereti az extrém sportokat, mint a kemény fizikai munka 40 csillió fokban.
Íme az elkészült gödör.
Az akna falát beton zsaluelemekből építette, de előbb egy betonalapra volt szükség. A leggyorsabb és legegyszerűbb módja az volt, hogy földnedves betont hozott a legközelebbi városból. Szerencsére a futó el tudta hozni a 0,3 m3-t. Majd itthon talicskában egy kis vízzel átkeverte és már mehetett is a gödörbe.
Egy réteg beton a helyén és erősítésnek azért ment bele vasháló is. Erre jöhetett a másik réteg.
Miután az alap elkészült pihenhetett két napot. Majd egy nap alatt fel rakta a falat a zsaluelemekből. A kánikula még mindig tombolt, úgyhogy fogyott is a jéghideg 0%-os Radler rendesen.
Ekkor jöhetett egy újabb kör beton, hogy az elemeket feltöltse.
Még mielőtt az aknának neki álltunk volna sikerült beszerezni egy kis asztali körfűrészt gyakorlatilag egy kézi szerszám áráért (le volt akciózva). Ami mindjárt kapóra is jött, hiszen az aknához komoly zsalut kellett építenie, hogy az aknafedelet is ki tudja betonozni. Így mindjárt le is tesztelhette a gépet, amivel rengeteg időt nyert és szerencsére megfelelt az elvárásoknak.
Egy nap alatt sikerült megépítenie a szerkezetet, ami komoly alátámasztást is igényelt, hogy a több száz kilónyi betont megtartsa. Az aknafedélnek is kellett kölön zsalut készítenie.
Íme a végeredmény. Jöhet a harmadik kör beton.
Egy szép szerdai reggelen indult el az újabb adag betonért. Előtte este néztük az időjárást, csapadék esélye 0%. Reggel a helyi rádióban szintén azt állították, hogy napos, száraz idő várható egész napra. Így teljes nyugalomban indult el. Sajnos még a fele betont sem dolgozta el, amikor leszakadt az ég.
Én a házból rohantam ki, hogy segítsek neki. Emberem már teljes pánikban, hogy "kuka az egész", mert az eső kimossa a cementet a betonból, feljön a kavics a tetejére és törhetjük fel az egészet. Szerencsére én viszont nem estem pánikba (pedig ez inkább rám jellemző), gyorsan felszaladtam a létrán a padlásra, tudtam hogy van egy hatalmas fóliánk, az lehajítottam és ketten gyorsan rátettük a félig kész aknatetőre.
Az utánfutóval gyorsan lement az istállóhoz és tető alá állt, hogy a beton ne menjen tönkre. Nagyjából 30-40 perc múlva úgy ítéltük, hogy most már folytathatja. Sietni kellett, mert attól tartott, hogy közben megköt a beton és nem tudja befejezni.
Szóval új sor, új bekezdés. Folytatja a betonzást, amikor már csak két vödörnyi hiányzott, újból leszakadt az ég. Megint rohanok ki, hogy segítsek letakarni. Azért a hiányzó mennyiséget a fólia takarásában valahogy elterítette. Persze nem tudta már rendesen elsimítani, meg hát látszanak a vízcseppek, meg a fólianyomok is benne. De megvigasztaltam, hogy majd egy kis aljzatkiegyenlítő eltünteti ezeket az egyenetlenségeket. Mert hát így valóban nem tűnik egy profi munkának. De a körülményeket figyelembe véve maximálisan elégedettek lehetünk.
Így végül is 6 munkanap alatt készült el a mű. Abba bele sem merek gondolni, hogy szakemberek ezt mennyiért vállalták volna. Ha egyáltalán elvállalják, hogy milyen határidővel az egy másik kérdés. Az ennél kisebb kutatógödröt az erdőben 30 eFt-ért csinálták, így ez min. 50 lett volna. A kőművesnek 3-szor kellett volna jönnie (alap betonozás, falazás+betonozás, födém betonozás) És kellett volna egy ács is, aki elkészíti a zsaluzatot. Nem vagyok tisztában a mostani szakember napidíjakkal, de szerintem 40-50 ezer Ft/nap alatt szóba sem állnak az emberrel. Úgyhogy az ember megspórolt vagy 250-300 ezret kicsiny családunknak.
A tómeder kicsit megváltozott az elmúlt közel 1,5 év alatt. A természet kezdi visszafoglalni a medret, meg néhol be is omlott. Szóval ezzel is lesz még egy kis gépi és/vagy kézimunka, hogy a kívánt medret kialakítsuk. Mindenesetre már megkezdtem a kutakodást tófólia ügyben. A következő lépés ugyanis a meder kialakítása lenne.
Az aknaépítés mellett azért még gyorsan feldobta a másik pipimenedékre a zsindelyt.
És végre a gyalugép is átkerült a helyére. Ugyanúgy, ahogy a gép érkezésekor, ezúttal is Laci a szomszédból és Barna barátunk segítkezett. Mivel egy több száz kilós gépről van szó, végül Laci innovatív ötlete került megvalósításra.
Egy fuvarfeladatnál megmaradt a csomagolásból jó pár fenyőpalló, amit a címzett nem akart átvenni, az emberem meg hazahozta az anyagot. Ebből áldoztak be két darabot, amit olajjal bekentek, így szépen át tudták csúsztatni a gépet a helyére.
Ennyi lett volna a beszámolóm az augusztusi történésekről. Zárásként azért jöjjön néhány kép a csipet-csapatról.
A mami időközben felköltözött a kicsikkel a többiekhez. Az apróságok már négy hetesek lesznek vasárnap.
Hamarosan eladó sorba kerülnek. Ebből az alomból mindenki máshol turkálna úgy négy hét múlva. Úgyhogy holnap már megy is a hirdetés a jófogásra. Remélem szokás szerint gyorsan elkelnek.
A kiskecskéknek pedig lejárt a három hónapos szobafogság és végre visszatérhettek a "nyájhoz". Egyeseknek könnyebben megy, annak a kis mulyának Leonardó mögött kicsit nehezebben. Az elmúlt két este húztam, vontam, ölben cipeltem, mert nem tartott a többiekkel. Mert persze, amikor a nagyok kint vannak legelni, estére mindig a régi szálláshelyükön gyülekeznek. De szerencsére velük már nincs gond, szépen követnek egy darabig, majd a legelőn átvágva előttem érkeznek az istállóhoz.
Tegnap taktikát váltottam és hátulról noszogattam, időnként megtoltam a popiját és így ha csigatempóban is, de végre leértünk az istállóhoz. Remélem holnaptól még könnyebben megy majd.
További kitartást Nektek ebben a kitartó kánikulában. Ahogy az előrejelzéseket elnézem, szükség lesz rá még egy darabig. A ház szerencsére továbbra is hozza a formáját és klíma nélkül nem megy 24,5 fok fölé nappal, úgyhogy idebent nagyon kellemes. Kora reggeltől maximum 9-ig és estefelé, napnyugta környékén dolgozunk csak kint. Napközben csak az állatok vízellátását kell ellenőrizni. Így viszonylag könnyű elviselni a hőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése