Hát emberek, ez a július nagyon durván beköszönt. Ilyen hőséget még nem éltünk meg mióta itt lakunk. És "hab a tortán", hogy szegény emberemnek a legnagyobb kánikulában kellett megküzdenie a csemetés ápolásával.
Tavasszal annyira benne volt, hogy a műhely nyílászárói kerüljenek már a helyükre, hogy csak az akácos részbe jutott fel, aminek az lett az eredménye a júniusi kiadós csapadék következtében, hogy a terület egészén embermagasságúra nőtt a csalán, zanót, szederinda és egyéb "kedves" növényfajták.
Összességében 10 napig tartott mire megküzdött a területtel, persze a legnagyobb 37-38 fokos kánikulában. Néha azért beiktattunk egy-egy pihenőnapot vagy délutánt, így a három hét alatt, amíg itthon volt megtörtént az a történelmi csoda, hogy háromszor is eljutottunk a Balatonra, háromszor pedig a Drávában mártózkodtunk meg. Korábban több nyár alatt jött össze ennyi fürdőzési lehetőség. Hiába na, 50 felett már belelazultunk a helyzetbe.
Ez már itt a végeredmény. Nekem sem volt energiám, hogy a kánikulában dokumentáljam a folyamatot.
Sajnos csemetéket csak nyomokban lehet találni. Ez itt mondjuk egy nagyon szép példány, de ahhoz képest, hogy hány ezer darabot ültettünk már el az évek alatt, talán 100 db élhet még, de azok is csak szenvednek ebben a nagy szárazságban.
Múlt héten meg is történt az éves erdészeti ellenőrzés és a szakmai irányítónk tanácsára készíttettünk egy erdészeti kutatóárkot, ahonnan meg is történt a mintavétel. A laboratóriumi eredmények függvényében reméljük, hogy valamiféle könnyítést kapunk az erdősítést illetően.
Viszont a jó hír, hogy találtam egy csapatot, akik át tudják vállalni Gábortól az ápolást, mert a műtött térde nagyon nem bírja ezt a fajta munkát.
Az erdő ápolásán túl sikerült mindenféle télire valót betárolni az állatoknak. Két hombárt megtöltöttünk szemes takarmánnyal
Baloldali árpával, a jobboldali tritikáléval tele. Sőt árpából még jutott egy nagy műanyag hordóba is.
Ezen kívül három fordulóban sikerül 134 db szalmabálát közvetlenül a földről betakarítanunk. Az első kanyar mindjárt ment is a kertbe. Azóta ennek a felét szétterítettem a kertben, hogy még vastagabb legyen a takarás.
Egy forduló meg a harmadikból egy sor ment az istálló padlására.
A harmadik maradéka a hét elején még a futón csücsült, hogy vigyük tovább anyukámékhoz, mert ők is elkezdték a szalmás takarást a kertben. Azóta már sikerült lepakolni, mert az utifutira már egyéb szállítások miatt szükségünk volt.
A kert jelenleg így néz ki. Az édesburgonyám nagyon elfutott, remélem termés is lesz alatta.
Ez a rész kicsit bedzsungelesedett. Van itt kukorica, paradicsom , ubi, napraforgó meg egy kis répa-zöldség is.
Mióta felszedtem a hagymát, ez a rész kicsit szellőssebb lett, de azóta az üres részekbe vetettem még egy kis répát, fehérrépát.
A felszedett hagymáról csak annyit, hogy hat ilyen láda lett tele: 4 láda vörös, 2 láda lila. Tavaly csak vörös lett és három ládányi, de az is kitartott tavaszig. Ennyit tesz, ha locsol kicsit az ember. Apró fej most nem is igen akadt, normál és extra méretű hagymafejeket sikerült előállítanom. Eddigi kertészkedési rekordom hagyma vonalon.
Idén júliusban sikeresem beszereztünk 20 kiló kajszit kedves kaposvári rokonainktól. Végül magozás, tisztítás után 12 kilót főztem be.
Ez itt csak a végeredmény része, lett még jó pár kis üveggel is. Mellette pedig az idén először készített "fosóka" lekvárom. Az istállónál lévő fán elég szépen lett termés, úgyhogy enni is tudtunk belőle, meg jutott egy pár kiló lekvárra meg még pár üveg befőttre is.
Július végén anyukámtól kaptam egy kis paradicsomot (bár az én növényeim is tele vannak terméssel, de még csak most kezdenek pirosodni), ebből darabolt paradicsomot készítettem befőzőautomatával.
Kaptam egy kis őszibarackot is. Ehhez találtam szintén egy automatás receptet: barack hámozás, darabolás után egy kis citromsavas vízben ázik (ne barnuljon meg), utána bele az üvegbe, üvegenként két kanál cukor, hideg vízzel feltölteni. Fejre állítani 5 percre, hogy ellenőrizzük jól zár-e a tető. Utána 85 fokon 30 percig az automatába. Utána vizet leereszteni és kiszedni. Egy üveget le is kellett ellenőriznünk, mert hát mi van ha nem jó a recept. Hát, mit mondjak. Életemben ilyen finom barack befőttet nem ettem. Majdnem olyan volt, mint a friss gyümölcs.
Az alábbi képen a szederfalam látható.
Kicsit közelebbről. Mondjuk nem egyszerű a gyümölcs szüret. A szeder nem adja magát könnyen, szúr, meg beleakadsz állandóan, de azért már több, mint egy kilót begyűjtöttem és már a fagyasztóban pihenget.
Időközben beköszöntött nálunk a tojás kánaán. Most már naponta 9-11 darabot szedünk össze a pipikék alól. Igaz, még nem normál méretűek, de ahhoz képest, hogy csak augusztus közepétől számítottam valamire. Már júliusban több, mint 100 db tojásunk volt.
Itt egy kis ízelítő a szín és méretbeli változatosságról. XXXS-es mérettől az L-ig nálunk minden akad. Az uram végre annyiszor és annyi tojást ehet, amennyit csak akar.
A végére egy kis cica idill. A kicsikéim még valamikor július elején. A teljes létszám egy széken szépen összekuporodva Málnuska figyelő tekintetétől kísérve.
Itt csak négyen a vélelmezett papával. A kis fekete fiút, Shwarzit megtartottuk, egy kisfiú ment Emeséékhez. A maradék fiúcska és a három kislány keresett gazdát.
Közben beindítottuk az ivartalanítási programot is. Júniusban a fenti képen látható Miki cicánkat vittük állatorvoshoz, júliusban Misut, augusztusban Tigris lesz soron, majd az egyik anya cica és végül Schwarzi sem ússza meg.
Röviden és tömören ennyi a júliusi eseményekről. Közben már belevágtunk egy újabb projektbe, de erről majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése