Malackavarc

Hát malac mama és papa nem sokat várt az újabb családalapításra, számításaim szerint a márciusi alom nagyjából egy hónapos lehetett, amikor elhálták az újabb nászt. Történt ugyanis, hogy augusztus 4-én este a mami nem jött be vacsorázni. Később még kinéztünk, hátha hazajött, de nem. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy a villanypásztor az állatoknál technikai okokból kifolyólag nem üzemel úgy másfél hónapja. 

Először csak egy márciusi ifjú (a háromból) járkált ki, majd csatlakozott a másik kettő is. Majd szép sorban a nagyok is rájöttek, hogy nincs delej a drótokban. Azóta totális anarchia uralkodik malacéknál. Csak Kancsikám és még egy nagy fekete marad a kerítésen belül, a többiek úgy jönnek-mennek, ahogy akarnak.

Na, szóval mami nem jött meg azon a bizonyos estén. Akkor én már tudtam, hogy ennek csak egyetlen oka lehet, bár én bíztam benne, hogy az ellés után várnak legalább két hónapot, de nem. Kancsi azonnal elkapta az asszonyt, ahogy lehetőség adódott, s az eredmény nem maradt el.

Másnap reggel elindultunk az erdőbe, hogy felkutassuk a kis családot. Nem kellett sokáig keresgélni. A mami egy komplett kis tisztást csinált az erdőben. A lerágott sásból pedig olyan szuper kis fészket készített, hogy a kismalacokból először nem is látszott semmi.

Azután szép sorban elősereglettek és csak számoltunk, számoltunk. Elsőre kilenc jött ki, de én másnap találtam még egy cukikát. Tehát a végeredmény 10 kicsi malacka. A nemek aránya hihetetlen, Kancsikám csak fiúkat tud gyártani. A tízből ugyanis mindössze egyetlen egy leányka van.

Itt kicsi a rakást játszanak a kis drágáim. Volt két kicsike, egy rózsa és egy fekete, akik fele akkorák voltak, mint a többiek, de mostanra már ők is kigömbölyödtek.

Na azért sikerült egy olyan képet készíteni, amin mind a tízen rajta vannak, ilyen kép szerintem nem is lesz több. Azóta már teljesen belakták a kis tisztásukat és már felfedező útra indulnak a mamival vagy önállóan. 

Azért én próbálom őket szelídíteni egy kicsit, de nem könnyű. Akkor a legjobb, ha meglepem őket a fészekben. Olyankor lehet alkalmazni a hassimit, azt nagyon szeretik, dőlnek az oldalukra, hogy jobban hozzájuk férjek.

Kis unokahúgom, Anna nálunk nyaralt még július elején, akkor kérdezte, hogy meglesznek-e a malacok, amíg ő Magyarországon van. Gábor mondta neki, hogy nem. (Akkor még reméltük, hogy a két ellés között meg lesz a fél év, és szeptember elejére vártuk az újabb almot.)

Szerencsére augusztusban is el tudott jönni hozzánk pár napot a kislány, ami már a malacok születése utánra esett. Nem árultuk el neki, csak mondtuk, hogy le kell menni az erdőbe megkeresni valamit. Persze óriási volt a meglepetés és az öröm.

Így pár napig reggel és este együtt mentünk le etetni, ahol tudott kicsit barátkozni a malackákkal. Szerencsére a mami viszonylag nyugodtan tűrte a látogatásokat és amíg ő evett, mi tudtunk a kicsikkel foglalkozni.

A kicsik nagyon kíváncsiak és érdeklődőek voltak, így Anna ki tudta élvezni a malackákat. 

Holnap már két hetesek lesznek és szerencsére mind jól vannak és szépen növögetnek. Esti etetésnél pedig már ismerkedési est volt a többiekkel.