Add már Uram az esőt

Ilyen aszályos tavaszt még soha nem tapasztaltunk, mint amiben most van részünk. Kiadósabb csapadék utoljára március elején volt nálunk, plusz a múlt heti havas eső illetve hó formájában hullott pár milliméternyi nedvesség, ami kb. mint halottnak a csók. A fű szabályosan ki van égve egyes helyeken, pont ahogy július-augusztusban szokott. Szóval tényleg nagyon kellene olyan jó kis áztatós eső mondjuk 3-4 éjszaka minden héten egy darabig, hogy kicsit helyrebillenjen a mérleg.

Már a múlt héten beharangoztam az új jövevényt, aki az alábbiakban bemutatkozik. A keresztségben a Málna nevet kapta, nem fajtatiszta, de határozottan pumi jellegű. Most 10 hetes és már megmutatkozik, hogy milyen kis okos jószág. A "Gyere ide!",  "Helyedre!", "Hopp" (azaz felugrik) vezényszavakra már most engedelmeskedik. 

Az első perctől birtokba vette az új lakását, ahol kezdetben a szülőhelyéról hozott törölköző volt az egyetlen berendezési tárgy.  

Eleinte ki sem mozdult a házikójából, később  felfedezte a tornácot teljes hosszában, délután pedig már követett minket ha hívtuk.  Az első éjszakát gondoltuk kritikusnak, végül is el lett szakítva a mámájától és a megszokott környezetétől. Először  ugatott és az ajtót kaparászta, de amint be tettem a házikójába egy pihe-puha plédet több rétegben összehajtva mindjárt megnyugodott és így már az első éjszaka is csendben telt. Azóta eltelt öt napban egyszer sem sírt, vagy nyüszített, szerintünk jól érzi magát Málnáskertben. 

Elölnézet 

Oldalnézet

Alulnézet.

Ezt a mutatványt bárhol, bármikor elő tudja adni egy kis hasvakargatás reményében.

Most olvastam a pumikról az alábbiakat:

 "Végtelen nagy önbizalommal rendelkező, bátor, rámenős. Az ember néha már azt hiszi, hogy pumija minimum oroszlánnak képzeli magát. " 

Ebben lehet valami, mert ez a minikutya (jelenleg 4 kiló) simán leáll a kecskefalkával szemben és vadul ugatja őket a félelem legkisebb jele nélkül. Oda kell figyelnünk rá, mert nincs félelemérzete és már előfordult, hogy az egyik kecskemama nyomta oda a földhöz, de a kis fekete koca is neki rontott.

Itt épp farkasszemnézés van folyamatban. A villanypásztor túloldalán a "vérkutya" figyel.

Tegnap elég kellemes idő volt, az összes jószág kimenőt kapott és szabadon kószálhatott a villanypásztoron kívül. Itt éppen Zizikém mélázik egy kis fűvel a szájában. 

Hogy a szigorú uniós állattartási követelményeknek megfeleljünk, játszóteret építettünk a kis kecskéknek téglarakatok elhelyezésével és hatalmas, számukra hegy magasságú földhalmok létrehozásával, hogy ki tudják elégíteni hihetetlen mozgásigényüket. Ez nyilván vicc, de így is nézhetjük a szitut, ők ugyanis annak használják.

Az ember nem  is tudja szemmel lekövetni, ahogy a "négyek" le-föl és ide-oda rohangálnak a hatalmas földhányásokon.

A villanypásztoron belül is biztosítjuk a "szabad játékhoz való jogot", itt két darab (eredetileg az új kecskeól tetejének szánt, majd ott felejtett) hullámpala biztosítja a szórakozásukat.

Tisztára olyan érzésem van, mint amikor a játszótéren az aggódó szülők körbeállják a csúszdát és figyelik a csemetéket, nehogy valami bajuk történjen.

A két rózsaszín malac (gyűjtőnevükön "Rózsák") is kimenőt kapott. De nagyon résen kell lenni velük, mert most már a másik is elfekszik a kicsiknek és szoptatná őket.

Itt apa élvezkedik az egyik földkupacnál.

Utána betársult az egyik Rózsa mellé.

Édes a pihenés a finom homokban. 

Az elmúlt héten sajnos nem sokat haladtunk, aminek a fő oka a gazda most már nem a rossz, hanem, ahogy a doki mondja "műtött lába". Bár már három hónapos a térde, a legutóbbi kontrollon is azt mondta a doki, hogy majd egy hónap múlva kijöhet a házból. Ahhoz képest már március eleje óta dolgozik a gazdaságban. Ha alkalmazott volna, minden további nélkül kiírnák fél év táppénzre. De mivel őstermelő, ezért nem engedheti meg azt a luxust, hogy fél évig csak heverésszen. Viszont mértéket sem ismer, és a hétvégén a pince falazásnál sikerült jól megerőltetnie a lábát. Most kénytelen pihentetni. Két hét múlva kezdődik a második kör gyógytorna. Mire az is letelik, reméljük a térde jobb lesz, mint új korában.

Azért a pince felmenő falai elkészültek, kivéve a hátfalon, ott majd a boltív megépítése után lesz kitöltve a hiányzó rész.

Elkészítettük hozzá a ramonádot, ami alapján a kőműves meg tudja rakni a boltívet. Még hiányzik a tetejéről a rétegelt lemez borítás, amire a téglákat tudja majd helyezni.




Ezenkívül  befejeztük végre a karámot az új kecskeólhoz. 




A sűrű rácsozat a kicsik miatt készült, akik minden nagyobb nyíláson kiszökdöstek. Egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült elrekesztenünk őket.

Az egyik iker szopizás közben. Sikerült kifigyelnem és mind a két ciciből evett, ahogy azt kell. 

Az ikrek másik fele közben bebóbiskolt.

Végül Micikénk, aki nem és nem hajlandó megválni a bébiktől. Ebben a pozícióban azért látszik, hogy van szélessége. Nem tudjuk még meddig bírja. Mi viszont minden nap úgy kelünk fel, hogy ma biztosan meglesznek a gidák. Azután eltelik a nap és nem történik semmi.(Ez megy már vagy egy hete.)

A múlt héten már beszámoltam róla, hogy elkezdetem a csalánozást. Sikerült két nagy adagot leszárítani csalánteának, ami kiváló méregtelenítő szer. Ma pedig megfőztem a már egy éve tervezgetett csalánfőzeléket. Az interneten néztem hozzá receptet, gyakorlatilag készítettem egy besamelmártást (vaj+liszt+tej), hozzá fokhagyma, só, bors, kis szerecsendió. A csalánt sós vízben 10 percig főztem, leszűrés, összekeverés a mártással. Egyet rottyant és kész. Azt tudom mondani, hogy nekünk bejött. Tükörtojással ettük és nagyon ízlett mindkettőnknek. Nyilván, aki kiütést kap a spenót látványától, az ne kísérletezzen vele, de a többieknek bátran ajánlom.