A pince projekt újratöltve

Ott hagytuk abba, hogy a romok el lettek bontva és ki lett ásva az alap. A múlt hét elején pedig megépítettük a zsalut. Volt még elfekvőbe egy kis vasháló, meg betonvas. Ezeket is az alapba szántuk. Mert bár szerettük volna elkerülni az ismételt betonalapot (a háznál sajnos nem tudtuk megúszni), de a kőműves is azt mondta, hogy ő  most már máshogy nem meri vállalni, ahogy találóan mondta, "akit egyszer megmar a kígyó, az később már a gyíktól is fél."

A terv az volt, hogy a kőművesünk szerda délután eljön pár órára és gyorsan bebetonozzák az alapot emberemmel. Csakhogy nem sikerült betonkeverőt szereznünk. (Egyébként az egész eddigi, két éve folyó építkezést kölcsön betonkeverővel sikerült megúsznunk, először az egyik szomszédunk volt olyan nagylelkű és hónapokra odaadta, de most ő  is éppen házfelújításban van, most pedig az önkormányzattól szoktuk elkérni hétvégére, mert hát ugye akkor ők nem dolgoznak.) Végül csütörtök reggel tudtuk elhozni, de így emberre hárult az egész betonozási feladat.

Itt még csak a tortúra elején.

A feladat egy laza 1,5 m3 (kb. 2 tonna) sóder háromszori megmozgatásából állt. Mivel ekkora mennyiséget 30 km-re elég húzós árban hoznak ki, ezért inkább fordult hármat az utánfutóval. Viszont utánfutóval nem tudott a pince közelébe állni, ezért egyszer át kellett lapátolnia a traktorra, a traktorról bele a betonkeverőbe, onnan talicskába borítani (ez volt a legkönnyebb), majd a talicskából fándlival belemeregetni az alapba. (A beborítás túl sok földmunkát igényelt volna, ezért maradt ennél a verziónál.) Így végül két délelőtt alatt végzett vele.

A fáradságos munka eredményeként, a csaknem atombiztos alap betonnal, vasakkal meg mindennel.

Vasárnap pedig neki álltunk a fal ismételt felépítésének.

Egyelőre eddig jutottunk.

A gyümölcsfa kerítési projektben annyi előrelepés történt, hogy a nyomvonalon a gazda lekaszálta a füvet, amit én ügyesen összegyűjtöttem a magamhoz rángatóval.

Ilyen csinos kis kupacokat gyártottam vagy milliót (legalábbis én úgy éreztem) tűző nappal nehezítve.

Azután az uram jött a traktorra és "vellával" felhányta rá a kupackákat. Eddig négy kocsival sikerült összegyűjteni, de van kb. még egyszer ugyanennyi.

Ez csak olyan szedett-vedett kazal, de nekünk megteszi. A kecskék meg nem nézik, hogy honnan jött, csak habzsolják. Ilyenkor lenne jó a régi paraszti tudás, hogyan kell rendesen összerakni egy szénakazlat. (Olcsóbb és környezet-barátabb megoldás, mint báláztatni, a sok műanyag bálakötöző madzagtól meg már kiütést kapok, már jó pár szemetes zsákot megtöltöttem velük, amellett, hogy vagy két zacskóval eltettem, mert majd jó lesz valamire, pl palántákat kikötözni.)

A villanypásztor készüléket megrendeltük, a szigetelőket szintén, azok már meg is jöttek. Így remélhetőleg a héten pontot tehetünk végre erre az ügyre, aminek egyébként kb. már két hónappal ezelőtt meg kellett volna lennie, csak más feladatok mindig beelőztek.

Az oszlopokhoz szükséges fákat kivágtuk, feldaraboltuk, sőt a karóknak most már hegyük is van. Holnap következik a folytatás a karók leverésével, szigetelők becsavarásával és a drót kifeszítésével. 

Jó hír a kertből, hogy a takarmánykukorica kikelt, már szépen látszanak a sorok. Rossz hír, hogy mehetünk kapálni. Akkor mindjárt elvetjük a takarmánytököt és remélhetőleg utána már ő  elvégzi a gyommentesítést a nagy lapuleveleivel.

A fűszernövényeim vad burjánzásba kezdtek, úgyhogy már sikerült betakarítanom egy adag oreganót (szurokfüvet), zsályát, mentát és metélőhagymát.

Teának való zsálya és fodormenta szárad. A zsályáról egyébként azt tartják, hogy ahol van a háznál, ott nincs beteg a családban.

Ezenkívül beindult a bodzaszörp manufaktúra is egyelőre két üvegben ázkolódnak.




Teának valót is gyűjtöttem.

A FB-n találtam egy nagyon jó receptet fenyőrügy szirupra, ami állítólag nagyon  jó köhögés ellen. Nekem ez a gyenge pontom, ha elkezdem nagyon nehezen múlik el. Orvoshoz meg nem megyek, mert  gyógyszert nem akarok, így maradnak a mindenféle házi praktikák. Kíváncsi vagyok, hogy ez beválik-e.

A friss fenyőrügyeket cukorral kellett lerétegezni. Még pár napig hagyom állni, meg kell várni, míg a rügyek teljesen kifakulnak. Utána csak le kell szűrni, üvegbe tölteni, hűtőben tárolva sokáig eláll.

Nálunk csak az akácfák tetején vannak virágok, úgyhogy az akácvirágokról le kellett mondanom. Pedig abból is finom szörpöt lehet készíteni. Erdész ismerősünk szerint megfáztak. Meg mondjuk az sem tesz jót nekik, hogy nagyon-nagyon sűrűn vannak. Itt egy újabb nemes feladat, a ritkítás, majd valamikor a távoli jövőben.

Málna és az egyik örökös cimborája. A legifjabb generációval is elég jól elvan. Teljes az egyetértés az állatok között.

A malacok egyik kedvenc helye a ház előtti sík placc, ahol tereprendezés után most kezdenek kibújni a zsenge gazok, amiket ők előszeretettel csemegéznek. Ezenkívül csinos kis gödröket készítenek magukban és abban hűsölnek.

De erre a célra az autó is megfelel.

Az egyik gida éppen szökésben, mert persze a villanypásztoron kívül sokkal érdekesebb dolgok vannak. Mint például ez a talicska.

Itt látszik, hogyan oldják meg a ki-be járkálást (amíg még kiférnek).

Malac szelídítési fronton nagy az előrelepés, amit az alábbi képekkel bizonyítok. A többség most már hagyja magát kényeztetni. Itt az egyik kis rózsa borult meg egy kis has simiért.

Itt meg az egyik fekete tesó hagyja magát kényeztetni.

Ha nem figyelsz két perc alatt levetkőztetnek.

Szóval ennyi minden történt megint Málnáskertben, de most mennem kell, mert ma mindenféle sütögetést terveztem be. Ma ugyanis egyedüli gazda vagyok a birtokon, emberem éppen a térdműtétet követő négy hónapos kontrollon van. Én meg kihasználom az alkalmat és sütök. Kenyér, kifli, zabkeksz van tervbe véve. Ha már begyújtom a kemencét, akkor legyen is kihasználva.