Gidaözön Málnáskertben

A legutóbbi bejelentkezésemkor még csak két gida rohangált itt a birtokon. Azóta hirtelen heten lettek, mint a gonoszok, csak ezek inkább kis cuki szőrgombócok.

A sort múlt hét kedden Böbe kezdte. Ő egy előhasú kecske, azaz most ellett először, kislánya lett. 

Itt már ötnapos a kicsike.

Pont nem voltunk itthon egész nap, így csak másnap, szerdán a reggeli etetésnél konstatálta a gazda, hogy eggyel többen lettek a kecskék. Akkor még azt hittük, hogy a várakozásoknak megfelelően Tündér babázott le. Délutánra azonban, amikor én is kimentem, akkor döbbentünk le, hogy még két fekete gida bóklászik a kecskeólban. Szép kis óriásbébik.

Ekkor derült ki, hogy a keddi gida a Böbéé, az egyetlen szarvalt kecskénké. Aznap meg Tündér és az ő  lánya, Zizi ellett meg. A két fekete bakocska majdnem tök egyforma. Csak az egyiknek a fején, a másiknak az oldalán van fehér folt. Szerintem sem ők, sem a mamák nincsenek tisztában vele, hogy ki-kihez tartozik. Az egyiket konkrétan láttam, hogy szopizta mindkét mamát, pedig nem nagyon szokták más gidáját magukhoz engedni.

Itt Tündér látható a (valószínűsíthető) fiacskájával.

Csütörtökre újabb meglepetés ért minket. Lola, aki szintén először ellett, ugyancsak előadta a pocaklakóit, mindjárt kettőt is. Ez elég nagy meglepetés volt, hiszen elsőre általában csak egyet szoktak elleni. Elég picikék lettek, de most már négy naposak, rendesen esznek és elég élénkek, bár még csak a karámon belül mozognak.

Itt közvetlenül az ellés után, még csurom nedves mindkettő. Az kecskeovi néhány tagja érdeklődve figyeli az eseményeket. 

A múlt heti összesítés tehát: kedden egy, szerdán kettő, csütörtökön kettő gida. Így az összlétszám hat anyukától hét gida, amiből mindösszesen kettő a leányzó. Már csak Micikénk van hátra, de ő  valószínűleg jóval későbbre várható, mivel január elején még fejtük. Nem is baj, hogy kicsit eltolódik, mert így legalább egész évben folyamatosan lesz friss kecsketejünk.

A két "nagy" gida, akik  elmúltak két hetesek már kijárnak a nagyokkal legelészni. Megfigyeltük azt is, hogy általában egy vagy két anya ottmarad a kicsikkel, a többiek elmennek legelni. Később meg jön a váltás és valaki más marad ott az oviban bébicsősznek. 

Néhány pillanatkép a kecskeudvarból. Szerencsére tegnap szép napos idő volt, ezért a kicsik is kimerészkedtek.

A legkisebbek napoznak. Délutánonként pont odasüt az ajtónyílásba a nap.

Megérkezett az ikrek mamája, azok meg rögtön lecsaptak a cicikre.

A nagyobbak már a falra és egyéb dolgokra mászást gyakorolják.

Anya és fia jól elfáradt a délelőtti legelészésben. Most közösen sziesztáznak.

Ez a kicsi nagyon beájult.

A lehullott szénán jól esett a pihenés és a napozás a legifjabbaknak.

A már emlegetett "nagyok" épp a karámon kívüli terület felfedezésével vannak elfoglalva. A kis kíváncsi: "Vajon van valami ehető ebben az izében?"

Nem volt elég pipiskedve megnézni, fel is kellett mászni a téglákra.

A malacok már lassan átfúrnak Kínába. Sajnos nem a legjobb helyet választották. Konkrétan az út kellős közepét álltak neki szétturkálni. 

Jobban szeretjük, ha az erdőben bogarálnak, de hát mit csináljunk. Ha szabadon vannak engedve, ott túrnak, ahol éppen kedvük tartja.

A múlt héten tovább folytattuk a takarítást, lakókörnyezetünk rendezését, szépítését.

Előtte-utána képek következnek.

A takarítás megkezdése előtti állapot a szalmabála maradványoknál.

Most már hűlt helye a szalmahegynek.




Az most már a kertben magasodik. Majd idén ősszel fog rákerülni a földre, ami előtte kap egy jó adag trágyát.




Tavaly ősszel még ekkora téglakupac meredezett a ház mögött.

Azóta a nagy része beépült a pincébe és a kerti konyhába, de még mindig ott maradt vagy 1.500 darab össze-vissza állapotban. 

Most így néz ki a helye. 

Kiszámoltuk kábé mennyi kell még a kerti konyhához, azt áthordtuk oda, szépen rakatba pakolva. A maradék téglát és cserepet pedig elfuvaroztuk a majdani istálló közelébe a későbbi felhasználás céljából. 

A takarítás során összegyűlt szemétből egy fordulóval már el is vittünk a szeméttelepre. Holnap pördülünk a másodikkal és egyben az utolsóval. A téli nagytakarítást ezennel befejezettnek nyilvánítjuk. 

Következő nagy feladat: a kertet kell alkalmassá tenni a tavaszi vetéshez. Kukoricaszárakat kihúzkodni, talajt előkészíteni. Tudom-tudom, hogy ezt már ősszel meg kellett volna tenni és idén remélhetőleg már tudjuk így csinálni. Tavaly ősszel azonban mi azzal voltunk elfoglalva, hogy a házat kívülről készre csináljuk, így sajnos ez elmaradt.

Nem tudom, hogy tavaly szeptember óta mennyi csapadék hullott le pontosan a mi vidékünkön, de hogy nem kevés, azt az alábbi képek is bizonyítják.

A tavaly nyáron csaknem kiszáradt patakunk most így néz ki. Ez már inkább folyó, mintsem patak.

Egy szakaszon ki is lépett a medréből.

Joghurt cica is elkísért a terepfelmerő sétánkon. Épp egy fáról követi az eseményeket.

Ezt a képet nem tudtam kihagyni. Málna is eltanulta a cicánktól a kosárba fekvés tudományát.

Egy kosár kutya szállításra készen.

Azt hiszem minden lényeges dologról beszámoltam, ami a múlt héten történt. Szerintem egy-két héten belül ismét lesz miről írnom. Addig is jók legyetek.