Oké, hogy február van és a február még téli hónap. De azért erre nem számítottunk. Bár az előrejelzések szerint ígért közel félméternyi hóból végül csak úgy 15 centiméternyi esett le. Ma reggel viszont -10 fokra ébredtünk és jelenleg is szakad a hó majdnem vízszintesen, mert még ráadásul a szél is fúj.
No de sebaj, ahogy a skandinávok tartják: "Nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözék." Ezért minket a fentiekben jellemzett időjárás sem tart vissza, hogy sétálgassunk ebben a csodaszép havas tájban.
Pénteken még szakadó hóesésben Málnával elindultunk fölfedezni kicsit a birtokon túli területet. A sétának az lett az eredménye, hogy Málna, mint hószörny tért haza. Mind a négy mancsán pompon szerű hógömbök ragadtak a szőrébe. Nagyon cukin nézett ki. (Persze azért a nagyjától megszabadítottam a fotózkodás után.)
Tegnap, mivel végre kisütött a nap, kettecskén indultunk el sétálni. Nekem még a napszemüveget is fel kellett tennem, mert a hatalmas vakító hófelületre rá sem bírtam nézni különben.
Szegény kecskék már egy hete a karám fogságában vannak a folyamatosan szakadó hó miatt. Tegnap azért ki tudtuk őket engedni, hogy kicsit át tudják mozgatni magukat. A kicsiket egyelőre nem tartja vissza a karám, ők szabadon járnak-kelnek a "rácsok" között.
A talicska, mint játékszer ezúttal is bevált. Ki-be ugrálnak, ha meg elfáradnak, akkor szépen lepihennek benne.
Nyolc kismalac a kajára várva, de hiába, mert az esti etetésig még vissza van egy pár óra.
A korábbi hizlaldából most anyaotthon lett. A három vemhes malacból kettőt most idehelyeztünk. Most csak azért rimánkodunk, hogy még legalább egy hétig tartsák bent a malackákat. Hétvégére már enyhülést ígérnek.
Józsikánk már szintén egy hete a fiúszállás foglya. Mióta leesett a hó, azóta nincs mászkálás.
A kanmalacunk szépen összeszedte magát a decemberi sérülése óta. Az óriás sebből mára csak ez a kis heg maradt vissza.
Az "Egérkommandó" beköltözött a sátorba. Legalábbis napközben szeretnek itt tartózkodni.
Kényelmes fekvés esik a szalmabálán és ha még ki is süt a nap, igen kellemes meleg lesz a sátor alatt.
Az egerek meg csak rettegjenek, mert a két "fenevad" nem kegyelmez. Mert egér az biztos van bőven, hiszen itt tároljuk a takarmányt, tehát nem tudjuk megúszni. Pár hónapja patkányt öntöttünk, és úgy alakítottuk a berendezést, hogy minden alá beférjenek a cicák. Azóta szerintem patkánymenetesek vagyunk, de lassan szerintem egérmenetesek is.
Hát bizony behavazódtunk rendesen.
Meg be is jegecesedtünk. Ha kicsit kitisztítanánk ezt a területet, ilyenkor megnyithatnánk a kori pályát.
Az ott lent bizony mind jég.
Az vadállomány mozgását ilyenkor leleplezik a nyomok. Keresztül-kasul szelik a csapások a birtokot.
A gazda és hóimádó kutyuskánk séta közben.
A ház már nincs annyira behavazva, a meredek tető és a napocska megtette a hatását. Bár a lezúduló hó néha a frászt hozta rám.
Irány a patak! Megnézzük, ott mi a helyzet.
Tegnapi állapot szerint még tartja magát a folyékony halmazállapothoz. De ha kitart ez a hideg, lassan ezen is lehet majd korcsolyázni.
De a fő lényeg, hogy múlt héten hazatérhettek a megfüstölődött termékek. Ezen apropóból beszereztünk négy darab nyelet. A gazda meg drótból meghajlogatott vagy 50-60 darab kampót. (Szegény ember abból dolgozik, ami van.)
Azóta a padláson lógicsálnak és szikkadnak, már alig várjuk, hogy megkóstolhassuk őket.
Most kezd beérni az elmúlt másfél év gyümölcse. Ezt kellett kiböjtölni, de innentől kezdve disznóhúsból és füstölt áruból önellátóak vagyunk. Már ez is jelentősen hozzájárul a kosztpénz csökkenéséhez. Hamarosan a fejést is meg tudjuk kezdeni és akkor tej és sajt is lesz megint.
Amint látjátok a múlt héten nem sok mindent tudtunk csinálni, de vagy havazott vagy az eső esett. Ahogy írtam nálunk most is havazik és mínusz tíz fokban nem igen lehet mit csinálni odakint. Ezért csak pakoljuk a kályhát, hogy itt bent azért jó meleg legyen és várjuk a tavaszt, ami remélhetőleg most már lassacskán beköszönt.
Addig is kitartást mindenkinek, most már nem tarthat soká ez a zimankó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése