Végül szeptember közepén, pontosabban péntek 13-án sikerült megint összeszedni a csapatot. Most csak négyen voltunk összesen (mi, plusz a szomszéd birtokról a baráti házaspár), így a főzés mellett nekem is aktívan részt kellett vennem a munkálatokban.
Ezúttal viszont taktikát váltottunk. A segítőink áthoztak egy nagy, 1000 literes tartályt azzal a céllal, hogy azt is megtöltve a mi két darab 200 literes hordónk mellett lesz elég vizünk ahhoz, hogy a kútba visszakeringtetve folyamatosan tudjuk kiszívni a homokot.
Miután összeszerelték a rendszert, nagyjából egy óráig próbálkoztak ezzel a módszerrel. Ideális esetben ugyanis így egyáltalán nem kellett volna lemászni a kútba. Ugyan folyamatosan jött ki az iszapos víz, viszont a gyűrű nem akart megmozdulni.
Így nem maradt más hátra, emberemnek ismét magára kellett öltenie a speciális hacukát.
És már ereszkedik is a mélybe.
Közben én miután megreggeliztettem a társaságot, gyorsan odatettem főni bográcsba az ebédre szánt babgulyást. Itt még csak a hús és a zöldségek rotyognak.
Miután már minden hozzávaló belekerült, én is csatlakoztam a csapathoz. Csak 20 percenként visszarohangáltam ellenőrizni az ételt és a tüzet táplálni.
A munkamegosztás a következőképpen nézett ki:
- emberem lent a mélyben ásott és küldte fel az iszapos homokkal teli vödröket,
- Laci, a szomszéd borogatta ki a dögnehéz vödröket,
- Emese meg én ott segítettünk, ahol tudtunk: csörlőt kezeltük, "masszíroztuk" a tűzoltótömlőt, hogy az eldugult homok meginduljon stb. stb.
Ásás előtt megjelöltük a gyűrűn, honnan indultunk, így folyamatosan tudtuk ellenőrizni a süllyedést. Ezúttál 38 cm-ről indultunk, ennyit kellett volna lesüllyeszteni a gyűrűt, hogy szintbe kerüljön a házi vízmű aknájával.
Azután egyszer csak jött a meglepetés: Laci derékig eltünt a kút mellett. A képen látható mélyedésben, amiről természetesen addig nem tudtunk.
Kiderült, hogy kb. egy 2 méter mély üreg veszi körbe a kutat. Sajnos ezek szerint a rossz tömítések miatt nemcsak alulról tört be a homok, hanem oldalról is.
Iszaptenger a tömlő végén. Iszappakolásra kiválóan alkalmas lenne a púderfinomságú homok. Vagy esetleg bőrradírnak?
Végül olyan jól haladtunk (csak bevált ez a visszakeringtetéses módszer), hogy két óra alatt sikerült a maradék 38 cm lesüllyeszteni. Így az ebédet már úgy fogyaszthattuk el, hogy csak a szivattyút kell lepucolni és aznapra kész a munka.
Itt már csak pár centi hiányzik.
Másnapra maradtak az utómunkálatok. A megmaradt homokot (mert persze közben ebből hordott el vagy 20 talicskányit a szegélyek megtámogatásához) visszatöltöttük a gödörbe. Most derült ki, hogy nem is volt olyan sok az a homok, pont az elhordott 20 talicskányi hiányzik.
Valahonnan majd hoznunk kell még ide töltőanyagot, csak időhiány miatt ez tolódik. Azért most már legalább nem 2 méter mély a gödör.
De azért egy pallót oda fektettünk, hogy az állatok nehogy beleessenek.
Hátra volt még a szivattyúház fedelének megigazítása. Ugyanis ahogy a kút mellől eltünt a homok, az is kicsit megdőlt. Így a csörlőszerkezetet áthelyezve megpróbáltuk a csörlő segítségével megemelni a fedlapot.
Az akció végül sikerült és vizszintesbe tudtuk hozni a tetőt.
Végül olyannyira "jól" sikeredett a kútgyűrű lesüllyesztése, hogy bár megálltunk a homok kitermelésével akkor, amikor a szintbe került az aknával. Másnapra azonba tovább süllyedt még vagy 8-10 centiméternyit. Így most a kút kicsit lejjebb került, mint az akna.
Egyelőre tehát a kútásási programot lezártnak tekintjük. Jövőre kiderül, hogy elég lesz-e így a vízhozam, vagy további gyűrű(k) leásása szükséges. Mindenesetre az idei három próbálkozással sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Így, ha netalán tán újból ásni kell, most már sokkal rutinosabban állunk neki.
A szomszéd birtokról érkező segítségért pedig nagyon hálásak vagyunk. Nélkülük nem ment volna ez az akciósorozat. A kölcsönös együttműködés reméljük a jövőben is megmarad és így mindig számíthatunk egymásra, ha segítségre van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése