Sarazás és ragasztás, valamint egyéb szépítő munkálatok

Végül három hónapos csúszással neki veselkedtünk a malacbirodalom folytatásának. Emlékeztetőül még június közepén eljutottunk odáig, hogy megépítettük az ól vázát, valamint a karámot. Azóta viszont a kaszálás, a kút körüli mizéria és egyéb sürgősebb dolgok miatt nem tudtuk folytatni. Most viszont úgy voltunk vele, hogy vagy még megcsináljuk szeptemberben, vagy teljesen átcsúszik tavaszra. Ugyanis a következő programpont a sarazás lett volna. Azt pedig túlzottan hidegben nem célszerű csinálni. Kinek van kedve a hideg sárban tapicskolni, amikor alig pár fokot mutat a hőmérő, meg hát a sár sem igen szárad olyankor.

Nemcsak a sarazással voltunk így. A tavaly májusban legyártott spaletta alapanyag azóta is a gardróbban várta a további sorsát. Ennél szintén ugyanaz volt a helyzet, mint a sarazással. Ha most leragasztjuk a táblákat, akkor csiszolni hővösebb időben is lehet, után pedig el tudjuk vinni őket festetésre. A spaletták is zöldek lesznek, mint az ablakok. Mivel ezt a minőséget csak  profi festő műhelyben tudják  megcsinálni, télen vagy kora tavasszal azt is tudjuk intézni.

Mivel nálunk szeptemberben már igen hűvösek voltak a reggelek (egyes reggeleken már csak +7-8 fok), nem lehetett mindjárt neki állni a sarazásnak, ezért kora reggel valami mást kellett kitalálni. Így jött a már korábban említett favágás, amivel elbíbelődtünk etetésig. Utána reggeliztünk. Addigra meg már melegedett annyit az idő, hogy neki lehessen állni a melegigényes feladatoknak.

Így azután egy szép szeptemberi délelőtt végül csak neki veselkedtünk a malacbirodalom projekt folytatásának.

Három hónap alatt viszont a természet igencsak átvette az uralmat.  A sarazásra váró falakat befutották a mindenféle kúszónövények. Először ezeket kellett eltávolítani.

Itt már lepucolva. Amíg a gazda lezötyögött a traktorral ez pont belefért az időmbe.

Érkezik a felszerelés. 

Logisztikailag  nem  volt egyszerű  a  dolog, hiszen  az  áram  és  a  víz, ami  nélkülözhetetlen volt a feladat  végrehajtásához  több  száz  méterre  volt  a helyszíntől. Vizet  a  fenti  kútból  töltöttünk  egy hordóba.  Áramot pedig a villanyórától tudtunk hozni három darab hosszabbító segíségével.

Első lépésként felapplikáltuk a nádszövetet a falakra. Ez a tekercs még a ház építéséből maradt meg, így legalább ezt is hasznosítani tudtuk.

Csak érdekességképpen örökítettem meg ezt a pillanatképet. A kombinált fogó kiesett a kezéből és pont így landolt a csizmaszáron fennakadva. Azért statisztikailag annak mekkora a valószínűsége, hogy az elejtett szerszám úgy érkezik a csizmaszárba, mintha direkt odatűzte volna?

A nádszövetet dróttal rögzítettük az ól szerkezetéhez.

Itt már keverődik az anyag.

Első adag felhordva. Oldalanként 20-30 cm-nyit vittünk fel egyszerre. Utána mentünk a másik oldalra.

Készül a fal. Kívülről így néz ki.

Belülről már nem annyira csinos, de hát nem is az a lényeg, hanem, hogy ne fújjon át a szél rajta.

Fogy a kupac rendesen.

Ezen az oldalon már mindjárt felérünk.

Nagy munkában vagyok, de én még mindig élvezem ezt a sarazós-tapicskolós munkát.

Mondjuk a sokadik napon jutott eszembe, hogy esetleg kesztyűben is megpróbálhatnám és akkor nem csesződnek szét a kis kacsóim.

És elkészültünk. Igaz, hogy a hátsó oldal nem száz százalékosan. De egyrészt elfogyott az agyag, másrészt nem is lehetett volna magasabban felvinni az anyagot, mert a súlya lehúzta volna.

Sajnos egy korábbi alkalommal úgy jártunk, hogy túl magasan vittük fel és másnap, mikor mentünk megnézni azt tapasztaltuk, hogy lecsúszott a sár, vitte magával a szövetet is. Így van egy kis puklis helyünk. Szóval nem szabad erőltetni, ha ősszel sarazol, már nem olyan gyors a száradás üteme.

A többi oldal viszont készen van.

Ide ideiglenesen felrögzítünk pár deszkát, azután tavasszal felcsapjuk azt a kis sarat, ami még kell, amikor repedéseket is majd javítjuk.

A reggeli hideg  órák hasznos eltöltéséhez szerencsére találtunk újabb feladatot, miután a kivágható fák elfogytak. Következett a szegély rendberakása. Néhány tégla cserére szorult (szétfagyás okozta elmorzsolódás miatt), egyes helyeken függőlegesbe kellett igazítani őket, mivel a drága kis malackáim eltúrták mellőle a földet és így megdőltek.

Azután jött a homokkal történő megtámogatás. Na, most pont ez a mennyiség hiányzik a kút melletti gödörből.

A ház melletti szegélyen kívül a kerti konyhát is kicsit körbe kellett támogatni, mert már itt is kezdtek kidőlni a téglák.

A pince előterében is történt néhány téglacsere és egy kis talajegyengetés.

Mindezen javításokra azért volt most szükség, hogy ezeket a téglákat is le tudjam majd kezelni a kőbalzsammal az állagmegóvás érdekében.

Amíg a gazda a fenti javításokat végezte én sem tétlenkedtem. Nagyjából három éve őrizgettünk három vödörnyi szürkehomokot a tornácon a téglák közötti fúgák besöprésére. Mivel a magasnyomású mosóval több helyen kimostam, illetve a téglacserék következtében is kijött a korábbi tömítés, neki álltam besöprögetni homokkal az egész tornácot.

Folyamatban a homokozás.

Besöprés megtörtént a felesleg nagyjából összeszedve. Párszor még ismételni kell, ahol eltűnik a homok.

A sarazás mellett a másik fontos feladatot is sikerült teljesítenünk a terveinknek megfelelően. Megérkezik az alapanyag az istállóban rögtönzött "műhelybe".

Előzőleg beszereztünk pár flakon vízálló ragasztót, valamint apukámtól (szintén asztalos) kölcsönöztünk még jó pár darab pillanatszorítót. Amik igazából nem erre a feladatra valók, de a táblásításra alkalmas szorítókért 160 km-t kellett volna utazni kétszer, ezért gondoltuk megoldjuk így.

Kettesével tudtuk leragasztani a táblákat (ennyi szorítónk volt). Majd ezeknek egy órát kellett pihenni, mielőtt kifoghattuk őket. Addig átsétáltunk a malacólhoz és felcsaptunk 7-8 vödörnyi sarat. Azután kezdődött előlről az egész. Azért volt jó ez így logisztikailag, mert nem volt közben holtidő, meg mire meguntad volna az egyik munkát, már mehettünk is csinálni valami mást.

Végül pár nap leforgása alatt sikerült mind a 20 darab táblát leragasztani. Ezek további megmunkálásra várva visszatértek  a gardróbba.

Összességében tehát nagyon elégedett vagyok a szeptemberi közös tevékenyedésünkkel, mert most kivételesen minden belefért, amit elterveztem:

- a kútásást befejeztük,

- a szegélyek, pinceelőtér ki lett javítva,

- a malacólat besaraztuk és

- a spalettákat leragasztottuk.

És még egy kis tűzifát is sikerült gyűjteni.

A következő irományomban bemutatkozik Mazsola és Tádé a két cuki malackám. Jelenleg ők a legimádnivalóbbak a birtokon. Nem tudunk betelni velük. Egy hét múlva velük jelentkezem.